Függetlenül attól, hogy a Szent X. Pius Papi Közösség úgy dönt, hogy a hittanbeli egyenetlenségek ellenére egy pusztán praktikus megegyezést megköt-e vagy sem a római zsinati egyházi intézményekkel, minden a saját lelki üdvéért fáradozó hívőnek a lehető legpontosabban meg kell értenie, mi forog kockán. Ebben az összefüggésben küldte el nekem egy barátom nem sokkal ezelőtt a probléma magjának nagyszerű kifejtését: »2009-től 2011-ig vatikáni szakértők és négy Piuszos teológus úgynevezett hitbeli tárgyalásokat folytatott. E párbeszédek világossá tették, mennyire ragaszkodik a római intézmény ma is a II. Vatikáni Zsinat tanításaihoz. Ez a zsinat megpróbálta a katolikus tant a 18. századi felvilágosodásból kifejlődött ember-értelmezéssel kibékíteni.« »A zsinat ezért kijelentette, hogy az embernek természete méltóságából fakadóan joga van a tetszése szerinti vallást gyakorolni. Ennek megfelelően az emberi társadalomnak védelmeznie kell a vallásszabadságot és be kell rendeznie a különböző vallások békés egymás mellett élését. Továbbá, ezeket a vallásokat ökumenikus párbeszédre hívta meg, mert [a zsinat szerint] ők mindannyian birtokolják az igazság egyes részeit.« »Ennek eredményeképpen ezek a felvilágosodás-elvek tagadják, hogy Jézus Krisztus valóban Isten, és hogy az Ő kinyilatkoztatását – melynek őrzése az Egyház feladata – minden ember és minden társadalom el kell ismerje. Ezáltal a vallásszabadság tana, ahogy az a Dignitatis Humanae zsinati dokumentum 2. szakaszában ki van fejtve, ellent mond XVI. Gergely pápa tanításának a Mirari Vos, IX. Pius pápáénak a Quanta Cura, XIII. Leó pápáénak az Immortale Dei és XI. Pius pápáénak a Quas Primas kezdetű enciklikákban.      És az Egyházról szóló dogmatikus konstitúció, a Lumen Gentium 8. szakasza, ami szerint az isteni gondviselés a nem-katolikus vallási közösségeket az üdv eszközeként használja, ellent mond IX. Pius pápa tanításának a Syllabus, XIII. Leó pápáénak a Satis Cognitum és XI. Pius pápáénak a Mortalium Animos kezdetű enciklikákban.« »Ezek az új hitbeli tanok, melyek sok más tannal együtt a zsinatelőtti pápák formális és egybehangzó tanításával világosan szemben állnak, tekintettel a katolikus dogmára csak eretneknek nevezhetők.« »Mivel az Egyház egysége a hit sértetlenségén alapszik, a Pius Közösség semmilyen megegyezést – és legyen ez csupán praktikus természetű – ezen új hittan képviselőivel nem köthet.« Ha a barátom a 18. évszázad intellektuális emancipációjának ezt a mozgalmát, amit „felvilágosodásnak” neveznek, a 20. századi egyházi emberek csődjének okaként értelmezi, akkor ebben csupán Lefebvre érseket követi, aki fél évvel a halála előtt papjai előtt ugyanezt a kijelentést tette. „Minél jobban vizsgálja át valaki a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait, annál világosabb lesz számára, miről is van ezekben szó: a szellem komplett perverziójáról és egy egészen új filozófiáról, mely a modern filozófián és a szubjektivizmuson alapszik. Ez egy teljesen új felfogás a kinyilatkoztatásról, a hitről, a filozófiáról. Tényleg riasztó.” De hogyan képes az ember szellemét Isten valóságának alávetni? Az egyik lehetőség, hogy a barátom által fent említett pápai taniratokat megszerzi és pontosan elolvassa. Bár ezeket püspököknek írták, a zsinati püspökök nem megbízhatóak. Ma tehát a híveknek maguknak kell szellemi oktatásukat a kezükbe venniük – és a rózsafüzérüket. Kyrie eleison Feltéve: 2012. május 7.