1. Szinódus: Forte érsek a házasságok semmisségének könnyebb kimondásáért szállt síkra (forrás: www.kath.net – 2012. október 12.) A világ püspökeinek őszi szinódusán Bruno Forte érsek (akit XVI. Benedek pápa 2011. januárjában nevezett ki a nyugati világ újraevangelizálására alakult pápai tanács egyik tagjának) a házasságok egyházi felbontásának gördülékenyebb lefolytatásáért szállt síkra. Konkrétan a kettős ítélethozatal szabályára utalt, melyre akkor is szükség van, ha nincs ellenvetés. Ezek a követelmények „a megsebzett személyeknek”, akik helyzetük gyógyítását kívánják, „kevéssé érthetőnek tűnnek”. „Át kell gondolni az eljárási módot és a várakozási időtartamot, mely a házasság megsemmisítésének kimondásához szükséges”, mondta Forte. Chieti-Vasto érseke ezen kívül még azt követelte, hogy az újraházasodott elváltak gyermekeinek „drámai” helyzetét tartsák szem előtt. Ezek a gyerekek gyakran „az áldozásból való kizárás akarattalan részeseivé válnak”, mert a szülők nem áldozhatnak, mondta Forte érsek. „Itt a pasztorális felebaráti szeretetben határozott fordulatra van szükség, ahogy azt XVI. Benedek pápa több ízben megerősítette, például a családok júniusban lezajlott milánói világ-találkozóján.” Forte a fiatalságot „Isten iránti szomjúságukkal” az újraevangelizálás fontos célcsoportjának nevezte. Meg kell őket hallgatni, időt kell nekik adni, respektálni kell a szabadság-igényüket és Istenről kell mesélni nekik. Ebben a családnak döntő szerepe van, mondta Forte érsek, aki 2004-ben a pápa és a kúria számára a nagyböjti lelkigyakorlatokat tartotta. Bruno Forte az egyik legismertebb olasz teológus, aki tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak és az Egység Pápai Tanácsának. 2. A házasság nem időre szóló célközösség (forrás: www.kath.net – 2012. december 9.) Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa megerősítette, hogy az újra-házasodott elváltak nem járulhatnak szentáldozáshoz. A házasság nem egy bizonyos időre szóló és valamely céllal kötött kapcsolat, hanem szentség. Müller prefektus a müncheni „Focus” sajtóügynökségnek adott interjújában ugyanakkor utalt a házasság annullálásának a lehetőségére. Fennáll a lehetőség annak megvizsgálására, vajon „a házasság egyházi megkötése tényleg úgy történt-e, hogy a megkötött házasság szentségileg felbonthatatlanná vált”, mondta Müller. Biztosan van olyan eset, „hogy az, ami a rítusban és az, ami a szívben történik, távol áll egymástól”. Ez a házasságot talán érvénytelenné teszi. Kommentár: A hit e két fő őrének megnyilatkozása kiválóan rávilágít az újvallás szeretete és az igazi katolikus szeretet (e honlapon már több ízben felvázolt) különbözőségére. Amit M. Martin atya „A kiforgatott katolicizmus” című riportjában Ratzinger bíborosról mondott, az már évtizedek óta az egyház számtalan képviselőjére igaz: „Ő minden jel szerint nincs tudatában az emberek szenvedéseinek. Nem fogja fel, hogy az emberek mennyire szenvednek, amikor olyan papjaik vannak, akik érvénytelen misét mondanak. ”      A papok, a főpapok és elsősorban maga a pápa, egyszerűen teljesen érdektelenek az emberek lelki üdvét illetően. Se meg nem gondolják, de ha mégis, teljesen hidegen hagyja őket, hogy a helyi papok eretnek megnyilvánulásai, a főpapok és a kúria tagjainak a fentihez hasonló hit-értelmezései lelkek megszámlálhatatlan tömegét vezeti egyenesen a kárhozatba.      Köztudott, hogy a pápa használja az internetet: a kath.net rendszeresen tudósít arról, hogy a pápa ismeri munkájukat. Ha hivatalból nem értesül például az osztrák „pap-kezdeményezés”, az Einsiedeln-i apát vagy a bécsújhelyi monsignore stb. stb. „zavaros gondolatairól”, akkor legalább az internetről tudnia kell az ezekhez hasonló eseményekről. És ezeket hallván, nem szakad meg a szíve a kárhozatba vezetett lelkek szenvedésétől? Leonora Schumacher „Die Stadt im Feuer” (A város lángokban) című Oroszország sorsát taglaló könyvében írja, ugyan az orosz ortodox egyház – közvetlenül a SZU összeomlása előtti – papjairól, de a mai papok többségére érvényesen: „A közösség hittanoktatásáért keveset tesznek, a megkeresztelt gyerekekért egyáltalán semmit; prédikációik sablonosak. A hívek azzal védik őket, hogy »megfélemlítettek«. Ez azonban nem lehet érv. Aki megfélemlített, az áruljon inkább menetjegyet vagy bélyeget. A »megfélemlítettnek levés« csak egy flastromocska, ami az érdektelenség és a rutin rosszindulatú daganatát födi be.”      Az érdektelenség, az odanemfigyelés, ez az, ami a klerikusok többségét, legyen zsinati vagy ú. n. tradicionalista, egyformán jellemzi. Sajnos, nem szolgál mentségükül, hogy a világiak is ilyenek. Hiszen nekik Istent kellene képviselniük. És attól, hogy ők ilyenek, szinte elállják az utat a hívek előtt, hogy azok Istenhez jussanak. Ahogy egy árva, ide-oda vetett kisgyereknek nem lehet elmagyarázni, milyen az Atyaúristen szeretete, úgy nem tudják a hívek – a mai papok láttán – Isten szeretetét és jóságát elképzelni. Visszatérve a két főpap nyilatkozatára: amit ők tesznek, amivel ők érvelnek, az az ember-vallás tipikus megnyilvánulása: „Jaj, szegény, Istennel szemben vétkezők, ne legyünk már velük olyan szigorúak. Hát ők nem tehetnek semmiről, ne kívánjunk tőlük lehetetlent, egy kis önmegtartoztatást, meg egy kis felelősségvállalást, ejnye-ejnye, de utálatosak vagyunk mi, milyen sokat követelünk szegényektől. Legyünk már szeretetteljesebbek.”      Idén szeptemberben húnyt el Sopronban az a férfi, akinek éveken keresztül küldtem az FSSPX-es újságokat. Ő mesélte, hogy katolikus gyermekkorát feledve háromszor is megházasodott. Már harmadik házasságában élt, amikor visszatért a katolikus Egyházba. A rózsadombi Kapisztrán Szent János templom fiatal káplánja figyelmeztette őt és feleségét, hogy súlyos bűnben élnek, és ezért nem áldozhatnak, ha házaséletet élnek. És ők – bár nagyon szerették egymást – komolyan vették megtérésüket, és lemondtak a házaséletről. És be is tartották fogadalmukat!      Ez a fiatal káplán valóban szerette híveit! Nem meghunyászkodott előttük, nem „dédelgette” őket, nem elnézte a vétküket, hanem betartatva velük Isten parancsát kedvesen, de határozottan az üdvösség felé vezető útra irányította őket. Ez a pap valóban katolikus pap volt, aki Istent képviseli! Feltéve: 2012. december 11.