Szinódus: Forte érsek a házasságok semmisségének könnyebb kimondásáért szállt síkra (forrás: www.kath.net – 2012. október 12.) A világ püspökeinek őszi szinódusán Bruno Forte érsek (akit XVI. Benedek pápa 2011. januárjában nevezett ki a nyugati világ újraevangelizálására alakult pápai tanács egyik tagjának) a házasságok egyházi felbontásának gördülékenyebb lefolytatásáért szállt síkra. Konkrétan a kettős ítélethozatal szabályára utalt, melyre akkor is szükség van, ha nincs ellenvetés. Ezek a követelmények „a megsebzett személyeknek”, akik helyzetük gyógyítását kívánják, „kevéssé érthetőnek tűnnek”. „Át kell gondolni az eljárási módot és a várakozási időtartamot, mely a házasság megsemmisítésének kimondásához szükséges”, mondta Forte. Chieti-Vasto érseke ezen kívül még azt követelte, hogy az újraházasodott elváltak gyermekeinek „drámai” helyzetét tartsák szem előtt. Ezek a gyerekek gyakran „az áldozásból való kizárás akarattalan részeseivé válnak”, mert a szülők nem áldozhatnak, mondta Forte érsek. „Itt a pasztorális felebaráti szeretetben határozott fordulatra van szükség, ahogy azt XVI. Benedek pápa több ízben megerősítette, például a családok júniusban lezajlott milánói világ-találkozóján.” Forte a fiatalságot „Isten iránti szomjúságukkal” az újraevangelizálás fontos célcsoportjának nevezte. Meg kell őket hallgatni, időt kell nekik adni, respektálni kell a szabadság-igényüket és Istenről kell mesélni nekik. Ebben a családnak döntő szerepe van, mondta Forte érsek, aki 2004-ben a pápa és a kúria számára a nagyböjti lelkigyakorlatokat tartotta. Bruno Forte az egyik legismertebb olasz teológus, aki tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak és az Egység Pápai Tanácsának.
A házasság nem időre szóló célközösség (forrás: www.kath.net – 2012. december 9.) Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa megerősítette, hogy az újra-házasodott elváltak nem járulhatnak szentáldozáshoz. A házasság nem egy bizonyos időre szóló és valamely céllal kötött kapcsolat, hanem szentség. Müller prefektus a müncheni „Focus” sajtóügynökségnek adott interjújában ugyanakkor utalt a házasság annullálásának a lehetőségére. Fennáll a lehetőség annak megvizsgálására, vajon „a házasság egyházi megkötése tényleg úgy történt-e, hogy a megkötött házasság szentségileg felbonthatatlanná vált”, mondta Müller. Biztosan van olyan eset, „hogy az, ami a rítusban és az, ami a szívben történik, távol áll egymástól”. Ez a házasságot talán érvénytelenné teszi.
Kommentár:
Leonora Schumacher „Die Stadt im Feuer” (A város lángokban) című Oroszország sorsát taglaló könyvében írja, ugyan az orosz ortodox egyház – közvetlenül a SZU összeomlása előtti – papjairól, de a mai papok többségére érvényesen: „A közösség hittanoktatásáért keveset tesznek, a megkeresztelt gyerekekért egyáltalán semmit; prédikációik sablonosak. A hívek azzal védik őket, hogy »megfélemlítettek«. Ez azonban nem lehet érv. Aki megfélemlített, az áruljon inkább menetjegyet vagy bélyeget. A »megfélemlítettnek levés« csak egy flastromocska, ami az érdektelenség és a rutin rosszindulatú daganatát födi be.”
Visszatérve a két főpap nyilatkozatára: amit ők tesznek, amivel ők érvelnek, az az ember-vallás tipikus megnyilvánulása: „Jaj, szegény, Istennel szemben vétkezők, ne legyünk már velük olyan szigorúak. Hát ők nem tehetnek semmiről, ne kívánjunk tőlük lehetetlent, egy kis önmegtartoztatást, meg egy kis felelősségvállalást, ejnye-ejnye, de utálatosak vagyunk mi, milyen sokat követelünk szegényektől. Legyünk már szeretetteljesebbek.”
|
vissza