Az FSSPX német disztriktjének vezetője, Pater Franz Schmidberger a közösség havilapjának bevezetőjében ezt írta a Rómával folyó tárgyalások kapcsán: „A Szentszékkel való kapcsolatunk normalizálása érdekében Rómával folytatott tárgyalásaink megakadtak – mindazonáltal túlzás kudarcról beszélni, ez helytelen és nem is méltó az ügyhöz.” – Hogy ez a megakadás mit is jelent voltaképpen, nos, arról néhány nappal ezelőtt a rendfőnök beszélt Párizsban.2012. november 11-én, Toursi Szent Márton ünnepén az FSSPX rendfőnöke, Msgr. Bernard Fellay a párizsi Saint Nicolas de Chardonnet templomban bemutatott szentmisén mondott prédikációjában részletesen rekonstruálta a közösség és Róma közti viszonyban az elmúlt hónapokban lezajlott eseményeket, illetve beszélt a tárgyalások megszakadásának okairól.
A vatikáni szakértő, Andrea Tornielli Msgr. Fellay kijelentéseit „Fellay először válaszol nyilvánosan és rekonstruálja az elmúlt hónapok eseményeit” című cikkében imígyen foglalta össze:
2012. szeptember 6-án Bernard Fellay püspök az Ecclesia Dei Pápai Bizottsághoz küldött levelében több időt kért a Szentszék javaslatára adandó válaszuk kidolgozására. A Szentszék teljesítette ezt a kérést; ezt a bizottság október 27-i közleményében hozta nyilvánosságra [lásd a honlap „A Vatikán több időt ad a Pius Közösségnek a válaszadásra” című október 28-án feltett cikkét].
Fellay november 11-i beszédében először kijelentette, hogy Richard Williamson püspök kizárását nem befolyásolták a Szentszékkel való kapcsolatok, hanem az „olyan probléma” következménye volt, „mely hosszabb idő óta fennállt”. Ezután azt a kérdést tette fel, hogyan láthat Róma az olyan gesztusok mellett, mint például az Assisi-i vallások-közötti találkozó vagy II. János Pál koráncsókja, kontinuitást a II. Vatikáni Zsinat és az Egyház tradíciója között?
A rendfőnök határozottan a Szentszék és az ott tevékenykedő személyek közötti ellentmondásról beszélt, miközben az auktoritás gyakorlásában meglevő „megosztottságot” és a tradicionalisták javára hozott döntések „szabotázsát” említette. Fellay arra emlékeztetett, hogy a hitbeli tárgyalások írásos megegyezés nélkül fejeződtek be, a pápa mégis „felajánlott egy kánoni megoldást”.
A püspök hivatalos közlésekről beszélt (ezek közé tartozott a preambulum szövege és a feltételek), melyek szemben álltak az Ecclesia Dei egyes tagjainak és egy bíboros félhivatalos megnyilvánulásaival, melyek azt állították, hogy XVI. Benedek a Pius Közösséget feltételek nélkül el fogja ismerni. [Ilyen híresztelések valóban napvilágot láttak akkor, amikor 2011 nyarán kitudódott, hogy Rómába kérették Fellay püspököt, úgy emlékszem, magától Tornielli-től is.] – Az elmúlt hónapokban tehát, mondta a püspök, egymásnak ellentmondó hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok bukkantak fel a kiegyezést érintő pápai akarattal kapcsolatban.
Fellay elmondta, hogy ezért próbálta meg kideríteni, hogy e két irányzat közül, melyik az igazi. A preambulumnak júniusban átadott utolsó változatára való tekintettel, mely szerint el kell fogadják a II. Vatikáni Zsinatot, magának a pápának írt. A válasz megjött, és mint ismeretes, nem a kívánságuknak megfelelően szólt.
XVI. Benedek válaszában emlékeztetett a feltételekre, melyek szükségesek a megegyezéshez. Az első annak a ténynek az elismerése, hogy az Egyház Tanítóhivatalát illeti meg a jog, hogy lerögzítse, mi tartozik az apostoli tradícióhoz. A második feltétel a II. Vatikáni Zsinatnak, mint e tradíció részének az elismerése. A harmadik feltétel a Novus Ordo Missae érvényességének és jogszerűségének az elismerése.
Ezt követően Fellay az új misével kapcsolatban „pusztításokról” beszélt, melyeket az új mise provokált, a pusztítások között konkrétan „a hit elvesztését” és „az üres templomokat” nevezte meg. „Az új mise rossz. Ezt válaszoltam Rómának. Mi általában nem beszélünk az új mise jogszerűségéről, egyszerűen azt mondjuk, hogy az új mise rossz, és ez elég.”
Ezért a Pius Közösség rendfőnöke megállapította, hogy „a dolgok blokkolva lettek, visszatértünk a kiindulóponthoz, megint pontosan azon a ponton vagyunk, melyen 1974-ben Lefebvre érsek volt. És ezért tovább folytatjuk a harcunkat.”
Fellay szerint a mostani válság „valószínűleg a legrosszabb, melyet az Egyház valaha is átszenvedett”, mert „olyan püspökök és bíborosok vannak, akik a lelkeket többé nem a mennyországba vezetik, hanem olyan utakat áldanak meg, melyek a pokolba vezetnek”. Prédikációját azzal zárta, hogy a La Salette-i és Fatima-i jelenéseket idézte, melyeknek jövendölései „fájdalmas, szörnyű időt” jósolnak, és Rómáról, hogy az „elveszti a hitet”, és „az Antikrisztus székhelyévé” válik.
(szerk. megj.: Első olvasatra hajlunk arra, hogy megkönnyebbüljünk, Róma sem akarja a kiegyezést – hiszen a feltételei 40 év óta elfogadhatatlanok az FSSPX számára, következésképpen, ha ezeket kéri, maga is pontosan tudja, hogy egy elveihez hű FSSPX nem egyezhet ezekbe bele, egy elveivel szakított közösség pedig csak új FSSPX-t szül – és most már Fellay püspök sem, sőt, azt mondja: „tovább folytatjuk a harcunkat”.
Második olvasatra azonban bizonyos dolgok szemet szúrnak:
1) Fellay püspök freudi elszólása Williamson püspökkel kapcsolatban. Ha valóban nem Róma áll a döntés hátterében, akkor ilyenre nem is gondolhat, következésképpen nem is beszélhet. Azt még csak-csak mondhatja, hogy Williamson püspökkel mindig nézeteltérései voltak, és engedetlensége vezetett a kizáráshoz, de azt nem, hogy „Williamson püspök kizárását nem befolyásolták a Szentszékkel való kapcsolatok”.
2) A püspök ezt mondja: „Mi általában nem beszélünk az új mise jogszerűségéről, egyszerűen azt mondjuk, hogy az új mise rossz, és ez elég.” – Nos, ez a dolog lényegét tekintve, nem igaz. Bár valóban nem ez a fő témájuk reggel-este, de – éppen azért, mert rengeteg kérdés érkezik ezzel kapcsolatban hozzájuk –, amikor szükséges, mindig világosan kimondják, amit Lefebvre érsek tanított, és szinte minden beszédében elismételt. Lefebvre érsek, és vele az FSSPX azt mondja, hogy az új mise nem katolikus, hogy veszélyezteti a katolikus hitet, és EZÉRT tilos rajta részt venni, ahogy tilos – bizonyos feltételek mellett még halálos bűn is – hitellenes könyveket olvasni, hitellenes előadásokra járni stb. Ez a tétel a Pius Közösség, vagyis a tradíció ALAPTÉTELEINEK egyike! Létezésüknek alapja. – Ha Fellay püspök valóban folytatni akarja a harcot, akkor vajon ezt miért hallgatja el? Miért óvatoskodik? Kinek akar ezzel a kedvében járni?
3) Való igaz, hogy tavaly az első római találkozó előtt sokan azt rebesgették, hogy XVI. Benedek még halála előtt meg akarja oldani ezt a problémát, esetleg bántja a lelkiismeret Lefebvre érsek miatt, és ezért kiegyezést akar mindenfajta feltétel nélkül (ez nem volt annyira hihetetlen, hiszen ilyen viselkedést az ultra-liberális klerikusok között alsóbb szinten is tapasztalni lehet). A preambulum átnyújtása után azonban ez a hiedelem értelmét vesztette. Ezek után minden Lefebvre érsek nézetét, és az ő régi tárgyalásait ismerő tradicionalista tudta, hogy a további tárgyalásoknak semmi értelme – akkor Fellay püspök miért folytatta?
4) A szakadásokat, a tradíció aláaknázását elsősorban nem is az események, hanem a titkolózások, az információ és a tájékoztatás hiánya okozta. Ha nincs valakinek rejtegetni valója, akkor miért nem beszél nyíltan, miért nem világosítja fel közössége tagjait, miért viselkedik pont úgy, ahogy ezt elvi ellenfeleinél a leginkább elítéli? Az ily módon elvesztett bizalmat lehetetlen többé helyreállítani. Ez a bizalmatlanság pedig aláás, megfertőz, tönkretesz mindent.
5) Különösen akkor, ha a szavakhoz képest a tettek mást mutatnak, ahogy Fellay püspök esetében is. Ha valóban nem akarja elfogadni a most már magától a pápától is megerősített feltételeket, akkor
a) Minek az időkérés a hivatalos válaszára?
b) Miért zárta ki Williamson püspököt, és ami még ennél is gyanúsabb, miért „száműzte” Tissier és Galarreta püspököket? Különös tekintettel Róma azon mindenki által ismert kijelentésére, miszerint a megegyezés esetén e három püspök helyzetét külön kell tárgyalni?
c) Miért kapták a német és osztrák disztriktvezetők kinevezésüket csak egy évre, ami ellent mond a közösség alapszabályának? De főleg, a vezetőség miért nem magyarázta meg ezt az alapszabályt felrúgó intézkedést?
d) Miért fogalmaznak a kiegyezést támogató vezetők, Fellay, Schmidberger és az ő csatlósai, egyszerre olyan „finoman”, tapintatosan, ha a válasz határozott „NEM”?
Kérdés, kérdés hátán, melyeket különösen a bizalmatlanság kelt és táplál. A legrosszabb megoldás az, ha már a piuszos vezetők is úgy viselkednek, mint a modernisták, például XVI. Benedek pápa: mást mondanak, és mást tesznek.
Feltéve: 2012. november 23.