Szent Gallen/Svájc A jövőben havonta egyszer „összesimulós-este” lesz az ökumenikussá nyilvánított „nyílt templomban” Szent Gallen-ben. Erről számolt be a „Tagblatt” című újság. A feltételek: a résztvevőknek legalább 18 évesnek kell lenniük, előtte jelentkezniük kell és az „összesimulós élményért” 35 svájci frankot kell fizetniük. Thomas Joller, a projektum katolikus szervezője a rendezvény szabályait ekképpen mutatta be. „A ruhák fent maradnak”, „semmi szex, száraz-szex sem, semmi tapogatás, semmi csók”, és „nincs kényszer az összesimulásra”. És „mivel az egész egy templomban zajlik, a rendezvénynek egészen világosan vallási vonatkozása van”, mondta Joller az újságnak.      A rendezvény végén „lesz az úgynevezett összesimulós rakás, az emberek akkor egy matracon összesimulnak”, írja le a katolikus szervező a történéseket az „Energy” nevű rádióadónak adott interjújában. Ez a következőképpen néz ki: „Az emberek egymás mellett, szorosan ülnek”, részben egymás kezét fogják, részben átkarolják egymást, magyarázta Joller. A „Kirche in der City St. Gallen”, „nyílt templomnak” is nevezett „templom” egy ökumenikus egyesület használatában van, mely saját leírásuk szerint „mindazoknak ajánlatot tesz”, „akik a vallásosságukat szélesebben fogják fel, mint az a tradicionális egyházak révén ismeretes”. A „nyílt templom” ajánlatában található például egy „Mantra este” is, melyet a következőképpen mutatnak be: „Egy körben egy estén keresztül szanszkrit nyelven mantrákat és kirtansokat énekelünk”. Az egyesület tagjai „katolikus, evangélikus és kereszténykatolikus nemzeti egyházak és a régió templomi közösségei”. A St. Galleni katolikus dékáni hivatal hivatalos honlapján megtalálható a link a „nyílt templom” honlapjára. Magának a „nyílt templomnak” a honlapján pedig megtalálható egy link az „Expect St. Galleni buzi-leszbikus fiatalok csoportjához”.      A „nyílt templom” honlapjának impresszumában a kontakt-cím direkt a St. Galleni katolikus dékáni hivatal lelkipásztori munkahelyére mutat, miközben a másik két felelős konfesszió semmilyen címmel nem jelenik meg. Az „összesimulós party” felelőse Thomas Joller katolikus teológus és színész, akit jogtalanul néha „plébánosnak” neveznek. Joller évek óta állásban van a „nyílt templomban” a „projekt-szervezés” területén. 2008 és 2009-ben a svájci televízióban több ízben ő tartotta a „vasárnapi igét”, és gyakran dolgozik hittantanárként is. A St. Galleni egyházmegye lapjában megtalálható kérdőívben Joller bepillantást nyújt saját álláspontjába. Például az ima témához ezt írta: „Hogy Istent fecsegéssel a saját szekere elé akarja valaki fogni, az számomra mindenesetre nem ima. Én meditálok.” Mint keresztény ugyan „hálás a zseniális vallásalapító Jézusnak”, de a kereszténység története neki túl „felemás ahhoz, hogy büszke tudna rá lenni”.      A dalai lámáról világosabb szavakat talál: „Egy mélységesen bölcs és maximálisan feddhetetlen férfi. A békeszeretet és a népe jogos, erőszakos védelme iránti követelmény közötti dilemmában él. Csodálatraméltó, hogyan kezeli ezt a kihívást.”      A Lourdes címszóhoz ez jut az eszébe: „Csodálatos találkozóhely az isteni nőies és anyai oldalával! Sajnos mágikus csodahittel és vallási kacattal bemázolva”. Arra a kérdésre, hogy miről szeretett volna egyszer prédikálni, így válaszol: „A kényszerhazugság hasznáról és ennek szükségességéről”. A St. Galleni dékáni hivatal a St. Galleni egyházmegyéhez tartozik, melynek Markus Büchel a püspöke. (a szerk. megj.: Martin atya beszélt arról, hogy azokat a papokat, akik katolikusok akarnak maradni, püspökük elzavarja. Hogy ez mennyire így van, arról már kis hazánkból is lehetne példát felhozni. A fenti hír pedig azt mutatja be, hogy a hithű katolikusok helyett kik azok, akiket az újkatolikus püspökségeken és egyházi hivatalokban szívesen látnak.) 2012. október 1.