Yodok az észak-koreai Dél-Hamgyong provinciában fekszik – különlegessége, hogy itt van a hírhedt 15-ös számú büntetőtábor, egyike az ország hat nagy internáló- és munkatáborának. Az itteni komplexum három átnevelő-táborból áll, melyek mindegyikében 15 ezer fogoly él, olyanok, akiket különösen hosszú börtönbüntetésre ítéltek, és két büntető kolóniából, melyek mindegyikében 30 ezer foglyot csúfoltak össze. Ezek a „megbízhatatlanoknak”, akiket életük végéig kizártak a társadalomból, táborokba internáltak. Közülük sokaknak – számukat 6 ezerre becsülik – egyedül azért kell itt élniük, mert keresztények. Egész családok élnek és halnak meg a 3-4 méter magas, több mint ezer katonától és kutyafalkáktól őrzött elektromos- és szögesdrót-kerítések mögött. A külvilágtól elzárt büntetőtáborokban nincs törvény, a foglyok védtelenül vannak kiszolgáltatva őrzőiknek. A higiénikus viszonyok katasztrofálisak, a foglyok folyamatosan éheznek. Ennek ellenére reggeltől estig rabszolgamunkát kell végezniük, többek között kőfejtőkben és bányákban. Borzalmas kínzások vannak napirenden, a szökési kísérlet büntetése halál. Titkos kivégzések, megerőszakolások, kényszerabortuszok, orvosi kísérletek állandóan előfordulnak. Hogy Észak-Korea évek óta az első helyen áll a keresztényüldözésben, nem csoda. Ez a szomorú valóság a külvilágtól elzárt ország politikai felépítésében keresendő. Észak-Korea a világszerte megmaradt kevés kommunista rezsimek egyike, melyben minden vallási aktivitás a politikai hatalmasságok által megadott elvek elleni támadásnak minősül. A keresztényeknek semmilyen létjogosultságuk nincs ebben a minden máshitű és másképp gondolkodó ember ellen irányuló állami terror rendszerében. A szabad vallásgyakorlat alkotmányos garanciája ellenére ezt még nyomokban sem adják meg, mert az alkotmánynak ezt a garanciáját egy külön záradékkal hatályon kívül helyezték: az állam fenyegetettsége elleni védelem esetén. A keresztényeket állandóan azzal vádolják, hogy az állam hátrányára konspiratív kapcsolatokat tartanak fenn az USA-val és Dél-Koreával. Ezzel nem csak a vallásgyakorlat megtiltását, hanem a keresztények üldözését is igazolják. Miközben a többi szocialista diktatúrában a keresztényüldözésekre egyedül politikai-ideológiai okokból került sor, addig Észak-Koreában bizarr folyamat zajlott le. Eleinte főleg buddhista irányultságú, de Kim Il-sung alatt egy ú. n. Chuch'e ideológia kerekedett felül. Ezen a buddhizmus, maoizmus, sztálinizmus és más befolyásokból kialakult keverék-ideológia szerint egy államnak politikailag, gazdaságilag és katonailag függetlennek kell lennie, ami az ország teljes elzárkózását hozta magával. A Chuch'e ezzel felváltotta a klasszikus marxista-leninista ideológiát. Kim Jong-il, az első diktátor fia és örököse alatt, ezt az ideológiát kibővítették – az észak-koreai militarizmussal. A békés keresztény vallás ezáltal véglegesen elvesztette minden jogát a létezésre. Bár egyedül a büntetőtáborokban 40 ezer keresztény tengődik, Észak-Korea vezetői az országban élő keresztények számát 15 ezerben adják meg, ezek közül 10 ezer protestáns. A koreai háború kezdetén a főváros, Pjöngjang lakóinak 30 százaléka keresztény volt, vidéken csak egy. A koreai kommunizmus keresztények elleni célzott harca 1948-ban, a szovjet csapatok kivonulásával kezdődött. Kim Il-sung uralma alatt 1949 és 1952 között minden templomot leromboltak, a legtöbb papot és szerzetest kivégezték vagy táborokban haltak meg. Sorsuk nem ismert. A pápai évkönyvekben 1953 óta, még a mai napig szerepel az akkori három megyéspüspök neve – arról, hogy ők hol vannak, élnek-e még, senki nem tud semmit. A Rómából jövő kérdésre Észak-Koreából mindig ez a válasz érkezik: „Ezek a személyek számunkra ismeretlenek.” Ma Pjöngjangban négy templom található: két protestáns, egy katolikus és egy orosz-ortodox. Ezekben a templomokban kirakat-istentiszteleteket tartanak, állítólagos „klerikusok”, akik valójában nem azok, és amelyeket ál-keresztények látogatnak, akiket azért fizetnek, hogy ide elmenjenek. Miközben e helyeken azon kevés külföldinek, akik beutazhatnak Észak-Koreába pszeudo-keresztény propaganda-bemutatót – beleértve a kommunista párt dicshimnuszait – nyújtanak, a hívek tényleges vallásgyakorlata a földalatt zajlik. Mert a hit halálos lehet. Példaként szolgál erre az észak-koreai keresztény nő, Ri Hyon-ok borzalmas sorsa. Őt szemtanúk elmondása szerint 2009. június 16-án nyilvánosan végezték ki, mert Bibliát osztogatott. Férjét és három gyerekét büntetőtáborba deportálták. Emlékeztetőül meg kell említeni a Tokwon bencés apátság és a Wonsan bencésnők priorátusát. Őket 1949 és 1952 között vagy kivégezték, vagy a táborokban vesztették életüket. 2007. május 10-én indították meg ennek a 36 mártírnak a boldoggá-avatási eljárását. Az észak-koreai mártírok vére rejtve folyik, ritkán érzékelve a világ nyilvánosságától, egy olyan országban, melynek fiatalos diktátora az emberiséget atomfegyvereivel sakkban tartja, melyben a kínzottak kiáltásai a szögesdróton keresztül, mely fogva tartja őket, nem hatol át – egy országban, melyben a szeretet és a béke Istenében való hitre államilag parancsolt gyűlölettel és terrorral válaszolnak. Emlékezzünk meg róluk. Imádkozzunk értük. Aligha van másoknak nagyobb szüksége erre! Feltéve: 2012. november 28.