Csak azt akarjuk, hogy a pápa ne Rousseau, hanem Szent Péter utóda legyen
A felebaráti szeretet a saját hit iránti hűséggel kezdődik

A honlapon (KÖNYVTÁR, HARMADIK FIÓK) évek óta fent van egy Lefebvre érsekkel 1978-ban készített interjú (címe: EGY PÜSPÖK MEGSZÓLAL) amely csaknem két évtizedig nem jelenhetett meg, mert az amerikai püspöki kar kiközösítéssel, valamint újságjának tönkretételével fenyegette meg a kiadót. Az eredeti interjú szövege ezért csak 1995 táján vált ismertté (mondhatnánk úgy is, akkor, amikor a zsinati újegyház már annyira megszilárdult, hogy semmitől nem kellett többé tartania, tehát már hidegen hagyta, hogy ki és mit ír róla).

Emlékeztetőül most újra leközlöm az interjú legfontosabb, úgymond, legaktuálisabb részeit:


Kérdés: Mi van azokkal a püspökökkel, akik nem liberálisok, de mégis Ön ellen vannak és kritizálják Önt?
Lefebvre érsek: Az ő viselkedésük a pápa iránti engedelmesség hibás értelmezésén alapszik. Talán jószándékú ez az engedelmesség, amely valójában mégis csak a múlt század szélsőségesen pápapárti engedelmességére vezethető vissza. Ez akkor hasznos és helyes volt, mert a pápák jók voltak. Ma azonban ez csupán vak engedelmesség, amelynek az igazi katolikus hit gyakorlásához és elfogadásához vajmi kevés köze van. …

Kérdés: Azt akarja ezzel mondani, hogy a pápa is egyetért ezekkel az előbb említett [liberális] eszmékkel?
Lefebvre érsek: Igen, egyetért velük. De itt nem csak a Szentatyáról van szó, hanem jóval inkább az egész irányzatról. Megneveztem Önnek néhány bíborost, akik egyetértenek ezekkel az eszmékkel. Titkos társaságok, mint az illuminátus, humanista, modernista és hasonló beállítottságú csoportok, akikről ma már dokumentumok és írott bizonyítékok állnak rendelkezésünkre, már több mint egy évszázada készítettek elő egy zsinatot, amelyet – saját eszméik átitatásával és érvényre juttatásával – egy új, humanista egyház felépítésére akartak felhasználni.

Kérdés: Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy vannak olyan bíborosok, akik ilyen társaságoknak a tagjai?
Lefebvre érsek: Jelenleg nem olyan fontos kérdés, hogy ezek az emberek valóban tagok-e vagy sem. Sokkal lényegesebb és döntőbb, hogy e bíborosok gyakorlatilag úgy viselkednek, mintha ügynökei vagy szolgái lennének ezeknek a titkos társaságoknak.

Kérdés: Azt akarja ezzel mondani, hogy ezek a bíborosok ezen eszméket vagy szándékosan a magukévá tették, vagy tévesen vannak tájékoztatva, vagy becsapták őket, vagy mindhárom együttvéve?
Lefebvre érsek: Úgy gondolom, a humanisztikus és liberális eszmék már a 19. és 20. században elterjedtek. Ezek a világi ideák behatoltak a szemináriumokba és az egész Egyházba. Ezért ma, mikor hirtelen felébred az Egyház, egy liberális kényszerzubbonyban találja magát. Ezért látjuk a liberális befolyást – amely két évszázad alatt a szekuláris élet minden területébe behatolt – már magában az Egyházban is viszont. A II. Vatikáni Zsinatot a liberálisok irányították, ez egy liberális zsinat volt, a pápa maga is liberális, és mindazok, akik őt támogatják szintén liberálisok.

Kérdés: Ön azt állítja, hogy a pápa [VI. Pál] liberális?
Lefebvre érsek: A pápa soha nem tagadta, hogy liberális.

Kérdés: Mikor jelentette ki a pápa, hogy liberális?
Lefebvre érsek: A pápa számos alkalommal kinyilvánította, hogy a modernista ideákat pártfogolja, hogy támogatja a világgal kötött kompromisszumot. Az ő saját szavai szerint: „Hidat kell építeni az Egyház és a szekularizált világ közé.” A pápa maga mondta, hogy át kell venni a humanisztikus eszméket, meg kell vitatni őket, és dialógust kell folytatni róluk. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a dialógus tökéletesen ellentmond a katolikus hit tanításának. Egy dialógus ugyanis azt feltételezi, hogy két egyenrangú partner találkozik. Ezért a dialógus soha semmilyen körülmények között nem egyeztethető össze a katolikus hittel. Mi a hitünket a világon az egyetlen igaz hitnek hisszük és tartjuk. Ez az egész összevisszaság olyan megalkuvásokban végződik, melyek az emberiség és maga az Egyház szerencsétlenségére az Egyház tanítását teszik tönkre.

Kérdés: Ön azt mondotta, hogy ismeri a misére járók számának csökkenése és az Egyház iránti fogyatkozó érdeklődés okát. Ön ezt, ahogy hírlik, a II. Vatikáni Zsinat határozataira vezeti vissza. Igaz ez?
Lefebvre érsek: Én nem mondanám, hogy a II. Vatikáni Zsinat mindazt, ami ma az egyházban történik, megakadályozhatta volna. A modernista eszmék már régóta elterjedtek mindenütt, és ez nem tett jót az Egyháznak. De az tény, hogy a klérus egyes tagjai ezeket az eszméket, vagyis az elferdített (túlzásba vitt) szabadság és féktelenség eszméit helyeselték. Elképzelések, melyek azt tanítják, hogy minden igazság egyforma, mindenki lelkiismerete egyenlő, teológiailag bárki maga dönthet afelől, hogy mit tesz: ezek valóban mind az értelem mindennemű fegyelmezése nélküli totális szabadság humanisztikus eszméi. Ez vezet ahhoz a vélekedéshez, hogy bárki azt tehet, amit csak akar. Mindez azonban tökéletes ellentétben áll a mi katolikus hitünkkel.

Kérdés: Ezek szerint öltözködés és reverenda minőségi különbséget is jelent?
Lefebvre érsek: Természetesen a reverenda és öltözet csak szimbólum. Az emberek ahhoz az értékhez vonzódnak, amelyet ez a szimbólum képvisel és természetesen nem a szimbólumhoz magához. …

Kérdés: Miért tulajdonít akkora fontosságot a tridenti mise rítusának?
Lefebvre érsek: Mi nem a rítusért magáért ragaszkodunk a régi szertartásokhoz, hanem azért, mert ezek hitünk szimbólumai. Ebben az összefüggésben azonban ezek, véleményünk szerint, nagyon fontosak. Mindazonáltal a tridenti misének nem a rítusa, hanem a lényege az, amit eltöröltek.

Kérdés: Meg tudná pontosabban határozni ezt a lényeget?
Lefebvre érsek: A felajánlás új imái nem fejezik ki az áldozatról szóló katolikus tanítást. Az új imák a kenyérben és borban való valóságos jelenlétnek csak a vázlatát mutatják. Például a tridenti mise a következő imát intézte Istenhez: „Fogadd el, Szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen adományt, melyet én, méltatlan szolgád, felajánlok neked, élő és igaz Istenemnek, számtalan bűnömért, sértéseimért és hanyagságaimért.” Az új mise pedig ezt mondja: „Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Fölajánljuk neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.” Itt nincs szó semmilyen áldozati cselekményről, sem áldozatról. A szöveg homályos, pontatlan, kétértelműségre ad okot. És azért fogalmazták így, hogy a protestánsok is elfogadhassák. Az alkalmazkodás és kompromisszum érdekében megváltoztatták a mise lényegét. …

Kérdés: Tud egy olyan fordítást említeni, ami valóban ellenkezik egy katolikus dogmával?
Lefebvre érsek: Igen. A latin szövegben például a Boldogságos Szűz Máriát, Semper Virgo, azaz „mindörökké Szűz Máriának” nevezik. Ezzel szemben az összes modern fordításból kihagyták a mindörökkét. Ez nagyon komoly dolog, hiszen nagy különbség van egy „szűz” és egy „örökké szűz” között. Rendkívül veszélyes ilyen szövegeket fordításokkal megváltoztatni.

Kérdés: Nem kellene engedelmeskednie a pápának, úgy ahogy a püspökök korábban az ő pápáiknak engedelmeskedtek?
Lefebvre érsek: A püspököknek nem kell azoknak a humanisztikus parancsoknak engedelmeskedni, melyek a katolikus hittel és azokkal az elvekkel, melyeket Jézus Krisztus és az elmúlt évszázadok pápái rögzítettek, ellenkeznek.

Kérdés: Tehát Ön tudatosan választja a mostani pápával szembeni engedetlenséget?
Lefebvre érsek: Ez egy nehéz és fájdalmas választás volt, de az események választást követeltek aközött, aminek az embernek engedelmeskednie kell és aközött, amit vissza kell utasítania. Mindazonáltal kétség vagy habozás nélkül döntöttem. Kénytelen voltam ellentmondani a mai pápának, hogy a 262 régi pápával egy társaságban maradhassak.
Tökéletesen római vagyok, a legcsekélyebb mértekben sem gallikán. Elismerem a pápát, mint Szent Péter utódát Rómában. Nem követelünk mást, csak azt, hogy a pápa valóban Szent Péternek és ne Jacques Rousseau-nak, a szabadkőműveseknek, a humanistáknak és a liberalistáknak utóda legyen. ...

Kérdés: Miután Ön is elismerte, hogy ezeket az eszméket széles körben elterjesztették, az egész világon, sőt még az Egyházban is elfogadtatták, nem gondolja, hogy túl sokat vállal magára, ha ezek ellen harcol? ….
Lefebvre érsek: Bízom a mi Urunkban és Üdvözítőnkben. … Már korábban is előfordult, hogy igaz katolikusoknak a hit fennmaradásért az állítólagos katolikusok megvetésével és üldözésével szemben kellett dolgozniuk. Ez nem nagy ár azért, hogy valaki Jézus Krisztus oldalán állhasson.

Kérdés: Mikor fordult elő ilyesmi az Egyházban?
Lefebvre érsek: Már a legelső pápával megtörtént! Szent Péter, mikor még mindig a mózesi törvényeket követte, rossz példájával a híveket tévedésbe vezette. Szent Pál megtagadta, hogy tévedésében kövesse őt és ellenállt neki. Szent Péter alázattal meghallgatta Szent Pált és visszavonta téves állítását. (Gal 2,11-14)
     A 4. században Szent Athanasius megtagadta az engedelmességet Liberius pápa parancsaival szemben. … A 7. században I. Honorius pápa felkarolta a monotheletikus eretnekséget, amelyik azt tanította, hogy Jézus Krisztusnak nem volt emberi akarata és így nem volt igazi ember. Számos katolikus, aki jól ismerte az Egyház tanítását, nem volt hajlandó ezt az eretnekséget elfogadni, és minden tőle telhetőt megtett, hogy ezen eretnekség elterjedését megakadályozza. A Konstantinápolyi Zsinat 681-ben elítélte I. Honoriust és kizárta őt az Egyházból. De még sok más példát is ismerünk olyan jó katolikusokról, akik látszólag nagy túlerőben levő erőkkel szemben nem a változtatásokért, az Egyház szétzúzásáért, hanem az igaz hit megőrzéséért harcoltak. …

Kérdés: Mit tanítanak a mai szemináriumokban?
Lefebvre érsek: Például New Yorkban egy szemináriumban a teológia-professzorok azt tanítják a szeminaristáknak, hogy „Jézus nem biztos, hogy előre látta, mi lesz kereszthalálának a következménye”; hogy „senki sem olyan konzekvens, hogy soha ne mondjon olyant, ami egy korábbi kijelentésével ellenkezik, és ez Jézusra is vonatkozik”; hogy „József alighanem Jézus valódi apja volt”. Egy másik professzor azt tanítja: „Egy pszichiáter az impotencia ellenszereként házasságon kívüli nemi kapcsolatot ajánl. Én nyitott vagyok ebben a kérdésben és ilyen lehetőségeket sem szeretnék kizárni.”

Kérdés: Dokumentálva vannak ezek a kijelentések, bizonyíthatóak?
Lefebvre érsek: Igen.

Kérdés: Tudomásukra hozták ezeket a hierarchiának?
Lefebvre érsek: Számos esetben.

Kérdés: Megpróbálkozott a hierarchia az ilyen és ehhez hasonló tanítások betiltásával?
Lefebvre érsek: Nem tudok róla.

Kérdés: Egyedül és izolálva érzi magát?
Lefebvre érsek: Hogyan érezhetném magam egyedül, amikor 262 pápa és az egész katolikus hit társaságában vagyok? …

Kérdés: Miért támogatnák [más keresztény felekezetektől] Önt, amikor Ön azt állítja, hogy Önnek van igaza és nekik nincs?
Lefebvre érsek: A véleményemnek a következetessége az, amiért támogatnak engem. Rómára sok más keresztény felekezet tagja úgy tekintett eddig, mint az egyetlen stabil horgonyra ebben a zűrzavaros világban. Az volt mindig az érzésük, történhet bármi, Róma mindig áll, Róma örök és változatlan.

Kérdés: A keresztény felebaráti szeretetnek nem kellene inkább kerülnie a nézeteltéréseket és összetűzéseket?
Lefebvre érsek: A nézeteltérések és összetűzések e világ realitásai közé tartoznak. Az Egyház egysége csak példamutatással és a mi katolikus hitünkhöz való rendíthetetlen hűséggel érhető el. A felebaráti szeretet a saját hit iránti hűséggel kezdődik.

Kérdés: Nem hívta meg a pápa Önt kibékülésre? Elfogadott ilyen meghívást?
Lefebvre érsek: Múlt augusztusban kihallgatást kértem a pápától, de a pápa ezt addig megtagadta, amíg nem írok alá egy olyan nyilatkozatot, amelyben minden II. Vatikáni Zsinat-i dokumentumot, sőt minden zsinat utánit is feltétel nélkül elfogadok. Nagyon szívesen beszélnék a pápával, de nem tudok olyan nyilatkozatokat aláírni, amelyek az Egyház szétzúzásához teszik szabaddá az utat.

Kérdés: Hogyan tud Ön egyszerre hűséges az Egyházhoz és engedetlen a pápához lenni?
Lefebvre érsek: Ehhez az engedelmesség fogalmát kell megérteni. Először is különbséget kell tenni a vak engedelmesség és az engedelmesség erénye között. A vak engedelmesség valójában nem más, mint az igaz engedelmesség erényével szembeni vétség. Ezért mi inkább engedetlenek vagyunk most, hogy így, ezen az úton az engedelmesség erényét gyakorolhassuk, inkább, minthogy olyan törvénytelen utasításoknak tegyünk eleget, melyek ellentmondanak a katolikus tanításnak. Elegendő egy katolikus teológia könyvet a kézbe venni, hogy bárki megállapíthassa, hogy nem mi vétünk az engedelmesség erénye ellen.

Mária Szeplőtelen Szíve, szeplőtelen a hitben, őrizzen meg bennünket a katolikus hitben!


Feltéve: 2012. július 10.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA