A német teológus – ahogy erről legalább egy év óta beszélnek – William Joseph Levada bíboros (75) helyére lép, akinek lemondását a pápa elfogadta. Müller püspök, aki a kinevezésével érseki rangot is kapott, mint a Suprema prefektusa, az Egyház harmadik legfőbb hivatalát tölti be.
Gerhard Ludwig Müller 1947. december 31-én született Mainz-Finthenben. Érettségi után szülőhelye plébániáján segédkezett, majd Mainz-ban, Münchenben és Freiburgban filozófiát és teológiát tanult. Később a mainzi egyetem katolikus-teológiai fakultásán lett asszisztens. 1978-ban Hermann Volk bíboros szentelte pappá. 1985-ig három plébánián működött káplánként.
Gerhard Ludwig Müller 1977-ben promoveált a teológia doktorává Karl Lehmann-nál Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológusról készített munkájával. A dogmatikai és ökumenikus teológiai doktorátusát szintén Karl Lehmann-nál – aki ekkor már Mainz püspöke – szerezte meg 1985-ben.
1986-ban 38 évesen átvette a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität katolikus-teológiai fakultásán a dogmatika tanszék vezetését, és ezzel az egyetem legfiatalabb professzorainak egyike lett. Ekkor már több mint 400 tudományos írása jelent meg. Kutatásainak központi témái az ökumené, az újkor és a kinyilatkoztatás értelmezése, a teológiai folytonosság, a papság és a diakonátus.
1999-ben a vatikáni Európa-szinódusra és 2001-ben a világpüspöki szinódusra teológiai tanácsadóként hívták meg. A világ számos egyetemén tartott vendégprofesszorként előadásokat. 2004 szeptemberében megkapta a lublini katolikus egyetem díszdoktori címét.
2003 óta a német püspöki konferencia keretében a következő feladatokat látja el: az ökumené bizottság elnöke, a hittani bizottság elnökhelyettese és a világegyház bizottság tagja. Ezen kívül tagja a német püspöki konferencia és a németországi görög-keleti főpapság közös bizottságának.
2002. október 1-én II. János Pál pápa Regensburg püspökévé nevezte ki. 2002. november 24-e óta mint Regensburg 77. püspöke vezeti egyházmegyéjét Boldog Gaubald (739-761) és Szent Wolfgang (972-994) egyik utódaként. 2007-ben 60. születésnapja alkalmából Müller püspök gazdag tartalmú ünnepi kötetet kapott ajándékba, melyhez XVI. Benedek pápa írta az előszót, melyben többek között a jubiláló dogmatikáját méltatta. XVI. Benedek pápa összegyűjtött írásait Müller püspök adta ki.
Müller érsek már Rómában tartózkodik, elfoglalta hivatalát, ezért a regensburgi püspöki szék megüresedett.
Mielőtt a www.kreuz.net elemzésére rátérnék, közlöm a honlap azon írásainak linkjét, amelyekben tájékozódni lehet Müller érsek eddigi tevékenységéről:
Mennyire kell ezeknek az uraknak rettegniük a régi misétől! – (forrás: www.summorum-pontificum.de – 2010. július 20.) című cikkét;
A felelősök törést akartak című cikk „A liturgia-reform csak a formát változtatta meg, nem a mise lényegét” – Gerhard Ludwig Müller regensburgi püspök véleménye – (forrás: www.kath.net – 2011. október 11.) fejezetét;
Az Egyház mindössze 40 éves és a föld lapos – (forrás: www.summorum-pontificum.de – 2010. november 3.) című cikkét.
(A kreuz.net cikkéből a legközönségesebb kifejezéseket elhagyom vagy tompítom)
(forrás: www. kreuz.net – 2012. július 2.)
XVI. Benedek pápa ördögtől megszállott zsinati egyháza számára a vatikáni előmenetel előfeltétele a Szűzanya, az Eucharisztia és az Egyház becsmérlése.
A leendő bíboros lobbanékony természetéről és karrierizmusáról ismert, aki előtt semmilyen igazság nem szent. Doktormunkáját az 1945-ben meghalt és „Isten halott” teológiájáról közismert evangélikus Dietrich Bonhoeffer-ről írta.
„Katolikus dogmatika a stúdium és a teológiai gyakorlat számára” című tankönyvében tagadja Mária szüzességének dogmáját. Ezt írja: A szűzi szülésnél „a születés természetes folyamatában nem fiziológiai különlegességekről (mint például a szülési csatorna nem-kinyílása, a szűzhártya nem-sérülése és a hiányzó szülési fájdalmak) van szó, hanem a Megváltó kegyelmének az emberi természetre való gyógyító és megváltó hatásáról.”
2002-ben Mons. Müller „A mise – keresztény élet forrása” című munkájában tagadta az ostya lényegi átváltozását a szentmisében. Azt követelte, hogy az oltári szentséget ne „test és vér”-nek nevezzék, mert ez „félreértésekhez” vezet. Mert így azt hihetik, hogy „a test és vér itt a történelmi ember, Jézus fizikai és biológiai részeiként állnak”.
És itt „nem is egyszerűen a feltámadt Úr megdicsőült teste értendő”.
Az áldozás létrehozza a „közösséget Jézus Krisztussal, melyet a kenyér és a bor evése és ivása közvetít. Az emberek közötti kapcsolatban már egyedül egy levél képes az emberek közötti barátságot kifejezni, és a fogadónál úgymond a küldött szimpátiáját kimutatni és megtestesíteni”. Kenyér és bor csupán „az ő [Jézus] üdv-jelenlétének a jelei”.
„A kenyér és a bor lényegi meghatározását antropológiailag kell megoldani. Ezen adományok [kenyér és bor] természetes lényege mint a föld és az emberi munka gyümölcse, mint a természet és az agrárkultúra produktumainak egysége abból áll, hogy az emberek táplálékát és erősítését és az embereknek a közösségét a közös étkezés jelében megvilágítsák.”
„A kenyér és a bor ezen természetes lényegét Isten olyan értelemben változtatja át, hogy a kenyér és bor lényege csak abból áll, hogy az Istennek való üdvközösséget megmutassa és realizálja.”
2011. október 11-én a Hittani Kongregáció új prefektusa laudációt mondott az egykori bajor homoszexuális protestáns „püspökre”, Johannes Friedrich-re. Ebben azt állította, hogy a katolikusok és a protestánsok már „egyesültek abban, amit mi a látható egyháznak nevezünk”. Nincsen több egyház egymás mellett, hanem a protestánsok „az egyházon belüli leszakadtak”.
Mons. Müller tehát ellene mond a Hittani Kongregáció 2000. augusztus 6-án kiadott „Dominus Jesus” dokumentumának. Azt állítja, hogy ezt a dokumentumot nem szabad szószerint érteni. Az a kijelentés, hogy az evangélikus közösség „egyáltalán nem egyház”, teológiailag téves állítás, mondta Müller. Szerinte a „Dominus Jesus” dokumentum mindössze az evangélikus nemzeti egyházak és egy katolikus egyházmegye közötti különbséget írja le – anélkül, hogy ezeket értékelné.
„A katolikus tanítóhivatal” – és ezalatt Mons. Müller már akkor magát értette – „messze van attól”, hogy a protestánsoktól elvitassa az egyházlétet.
A fotón középen Herlinde Koelbl fotósnő, két oldalt pedig az ő albumából Müller püspök látható tornaruhában és püspöki ornátusban. Müller püspök mindkét felvételhez modellt állt a fotósnő felkérésére.
2012. július 3.