Képzeljenek el egy szeminaristát vagy egy papot, aki dogmatika tanárától már évekkel ezelőtt hallotta, hogy Müller püspök dogmatika tankönyve eretnekségeket tartalmaz, és most arról értesül, hogy ezt az embert – anélkül, hogy visszavonta volna eretnek állításait – a pápa a Hittani Kongregáció prefektusának nevezte ki. Azt, hogy Müller püspök dogmatika tankönyve eretnekségeket tartalmaz, nem a tradicionalisták, a folyton bírálók és elégedetlenkedők állítják, hanem minden a dogmákat csak kicsit is ismerő katolikus évek óta tudja. (Egyébként olvasva a katolikus sajtót, ma az is kiderült, hogy milyen kevés ilyen, hitét legalább alapfokon ismerő katolikus létezik.) Mit gondol ezek után a szeminarista és a pap, és mit gondol a tájékozott hívő? És mit gondol arról a személyről, aki ezt a kinevezést megtette? Ha mindazt, amit XVI. Benedek pápa bő egy éve csinál, egy elfogulatlan kriminológus vagy történész elemezné, nem juthatna más eredményre, mint arra, hogy itt egy intézmény tudatos, előre kitervelt lerombolása, idegen kézre való átjátszása zajlik. II. János Pál pápa boldoggá avatása, Assisi III. megrendezése, az FSSPX-szel folyó macska-egér játék, és e játékkal a tradíció lejáratása és szétverése, a Szent Egyed eretnek laikus közösség vezetőinek a Vatikánba való meghívása és ott pozícióba való helyezése, a Jó Pásztor Intézet vizitációja és annak eredménye, és most egy olyan ember kinevezése a Szent Inkvizíció élére, aki nyilvánosan eretnekségeket tanít – mi kell ennél több, hogy valakit hazaárulás miatt elítéljenek és kivégezzenek? A dolog hihetetlen, józan ésszel felfoghatatlan. Ezen tűnődtem, amikor egy ismerősöm, akitől azt kérdeztem, mi jöhet még ennél rosszabb, azt mondta, hogy Isten nem végez fél munkát, ennél még sokkal sokkal rosszabbak is jönnek. A teljes összeomlásig, a nyílt eretnekségig, árulásig. Ahogy a Jelenések Könyvében Szent János apostol leírta: a parázna asszony és az Antikrisztus az Egyház fő székhelyén fog helyet foglalni, és a tömeg éljenezni fog. Ahogy Jézus Krisztust megfeszítették saját tanítványa árulása után, úgy fogják saját tagjai elárulni, eladni Krisztus menyasszonyát, az Egyházat. De utána a feltámadás jön. Hogy az árulás miként megy végbe, arról már van saját tapasztalatunk, hogy a feltámadás hogyan fog megtörténni, arról sejtelmünk sincs, mégis hinnünk KELL benne. Kérdés csak egy marad: mit jelent akkor Jézus ígérete, hogy az Egyházán a pokol kapui soha nem vesznek erőt? Jó lenne, ha ezt egy kompetens teológus ismerve már a mai időket újra átgondolná és megmagyarázná.      Vagy lehet, hogy ez az ígéret annyit jelent, hogy amíg egyetlen pap van, aki az igazi szentmiseáldozatot bemutatja, addig az Egyház él, mégpedig ott él, ahol ezt a szentmiseáldozatot ünneplik? Az Úristen olyasmit követel ma egy katolikustól, amit ha korábban tesz, halálos bűnt követ el: nevezetesen, egyedül, csak Istenben bízva magának kell döntenie, hogy hol az igazság. Fellay püspök úr a budapesti bérmáláskor szentbeszédében azt mondta, hogy a bérmálás azt jelenti, hogy a Szentlélek ezentúl már nem csak tanácsokat ad, hanem átveszi a vezetést, maga ül a kormánykerék mögé. Ezek szerint tehát csak arra kell ügyelnünk, hogy ne kövessünk el olyasmit, amivel erőszakkal kirántjuk a kezéből a kormányt. 2012. július 3.