Aquinói Szent Tamás a Summa Theologica című művének II-II, qq. 72-75. szakaszaiban foglalkozik az „Igazságtalanságok, melyek a szavakból származnak” témával. Szent Tamás válaszában „becsületsértésekről”, illetve pontosabban kifejezve „verbális sérelmekről” beszél, melyeket nem rejtett, hanem „nyílt” formában követnek el. Mivel a szavaknak jelentésük van, alkalmasak arra, hogy nagy károkat okozzanak. Egy verbális sértés vagy szidalom egy másik ember „becsületében” tesz kárt. Szent Tamás ezután azt magyarázza meg, miért halálos bűn a becsületsértés. Azokat a bűnöket, melyeket szavakkal követnek el, annak a szándéknak a fényében kell megítélni, melyekkel azokat kimondták, vagyis az a döntő, milyen célt akartak vele elérni. Azonban a becsületsértés már önmagában egy felebarát becsülete vagy erkölcse ellen elkövetett merénylet. Ezért ez „halálos bűn” – a lopás az áldozat anyagi tulajdonában tesz kárt, míg a becsületsértés a lelket becsteleníti meg. Tito Centi páter magyarázza: „Annak a sértésnek a súlyos karaktere, mely azt a célt szolgálja, hogy egy ember erkölcsi integritását lerombolja, megkívánja a jóvátételt, vagyis az érintett személy jó hírnevének a visszaállítását (egy becsületsértés esetében) vagy az ellopott tulajdon kárpótlásában (egy lopás esetében), vagy különben kiérdemli a kárhozatot!” Szent Tamás a továbbiakban megmagyarázza, hogy bizonyos esetekben szükséges a becsületsértésekre reagálni, mégpedig két okból: Először a bűnös érdekében, hogy a jövőben fékezze gőgjét, tartsa nyelvét kordában és ne kövessen el többé ilyen vétket. Másodszor „egy másik ember érdekében, ha a megsértett nyilvános hivatalt visel”. (Miként ez Williamson püspök esetében történt, hiszen az őt ért sérelemmel püspöki hivatala lett besározva és megbecstelenítve.)      Ezen okból mindazoknak, akik magas rangú hivatalt töltenek be, „a hivatalukat kell megvédeniük” és nem a személyüket, vagy egy harmadiknak kell ezt helyettük megtennie. Mindenki, aki tanúja lesz egy rágalmazásnak és ezt ellenkezés nélkül eltűri, ahelyett, hogy a megrágalmazott segítségére sietne, súlyos bűnt követ el. Az, aki bár meglenne rá a lehetősége, nem reagál – de nem azért, mert szereti a bűnt, hanem a rágalmazótól való respektusból vagy hanyagságból –, csupán bocsánatos bűnt követ el. Annak a személynek a hírnevét sem szabad semmilyen körülmény között megsérteni, akiről tudott, hogy elviseli, ha megrágalmazzák. Más embert kigúnyolni szintén halálos bűn, különösen akkor, ha a gúnyolódás áldozata tiszteletet érdemel. Egy [tiszteletreméltó] püspököt kigúnyolni tehát egyértelműen különösen súlyos bűn. Ez a jegyzet a krahgate.blogspot.com/ weboldal azon cikkéből származik, melyben egy bizonyos Maximilian Krah és a Szent X. Pius Papi Közösség közötti rejtélyes kapcsolatról van szó. Aki utánanéz az interneten ennek az ügynek, annak tájékoztatásul közlöm, hogy a Krah-val kapcsolatban újra és újra említésre kerülő adat mögött, miszerint ő kuratóriumi tag a Jaidhofer Privatstiftung-ban, mely cégről a cikk amerikai szerzője nem tud tájékoztatást adni, Gutmann bárónőnek a Pius Közösség osztrák disztriktjére hagyományozott öröksége húzódik meg. Ez az osztrák, de a háború után Dél-Amerikába vándorolt dúsgazdag asszony volt az is, aki korábban Jaidhofi-i kastélyát a közösség rendelkezésére bocsátotta. Feltéve: 2012. augusztus 27.