A katolikus Egyház és a kultúrharcok
Írta: Lucetta Scaraffia
(forrás: www.kath.net – 2012. november 13.

Bátorság a másképp gondolkodáshoz (Részletek)

Spanyolországban megerősítették azt a törvényt, mely megengedi a „házasságot” a homoszexuálisok között; Franciaországban a minisztertanács jóváhagyta az azonos neműek „házasságát” és a homoszexuális párok gyermek-örökbefogadási jogát.

Az Egyház mutatkozik a modernnel szembeni egyetlen kritikusnak, az antropológiai struktúra, melyre az emberi társadalom felépült, szétesésének egyetlen „késleltetőjeként” – lásd a második Tesszalonikai levelet (2 Tessz 2,6-8). Vagyis az egyetlen intézmény, melynek megvan a bátorsága, hogy hű maradjon az igazsághoz, és ami vonakodik az ideológia fátylával egy egyértelműen természetes valóságot elhomályosítani, mert a nagysága abban rejlik, hogy vonakodik az embereket tévútra vezetni. [De szép is lenne, ha az újegyház is ezt tenné! Csakhogy éppen ez az, amit már nem tesz: lásd VI. Pál esetét és például a berlini bíboros-érsek megnyilvánulásait.]

És így az Egyház már nem a modern ellenfelének alakjában jelenik meg – mely képhez sokan ragaszkodnak –, hanem mint az emberiesség védelmezője és olyan helyzetben levő intézmény, mely az embereket a téves döntésekre figyelmezteti. Mert a keresztény hit testté lett a történelemben, és így részese a történelemnek a világ állandó megítélésének formájában.


Feltéve: 2012. november 28.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA