1964-től újságíróként követtem szinte mindegyik választási kampányt. Eddig még soha nem kellett felsóhajtanom: Kyrie eleison – Uram, irgalmazz! Most viszont ezt tettem. Ennek semmi köze Barack Obama bőrszínéhez, hanem Amerika gondolkodásának a válságához, mely a mostani obszcén drága, hatalmi vágytól, rágalmazásoktól, fél- és egész hazugságoktól kísért kampányban tükröződött vissza, mely 17 hónapig tartott, 5 milliárd euróba került és a demokrácia arcát torzképpé aljasította. Egy csekély többség megerősítette Obamát a hivatalában, holott alatta az államadóság 12,3 billió euróra emelkedett, ami ezzel felülmúlja az USA gazdasági erejét. A világ vezető hatalma most a legnagyobb adós-nemzet, és mindez olyan veszélyek láttán, melyek ma a világot fenyegetik: a radikális iszlám terror, az atomhatalommá fejlődő Irán, Kína megerősödése és Európa szorult helyzete.      Szellemileg nézve azonban e választásnak más aspektusa még fontosabb: Rámutatott ugyanis, hogy a kereszténység formálta Amerika a nemzedékváltás és a lezüllött média következtében nagy gyorsasággal fejlődik vissza. Ennek előjele: az amerikaiak egy olyan elnököt választottak újra, akinek pártmanifesztuma hitet tesz a homo-„házasság” és a leendő anyáknak magzatuk megöléséhez való korlátlan joga mellett. Obama radikális elkötelezettsége a halál kultúrája mellett szerezte meg neki többek között az egyedül élő fehér nők – akik a választók 18 százalékát teszi ki – kétharmadának szavazatát. Mitt Romney republikánus ellenfelének hiányzott a bátorsága, hogy e nőknek feltegye a kérdést: Az amerikai nők a női méltóságról alkotott elképzelésüket tényleg ahhoz a joghoz kötik, hogy megszabadulhassanak meg nem született gyermeküktől?      Ezen kívül a republikánusok elhatárolódtak két szenátus-jelöltjüktől, mert ezek – az egyik retorikusan ügyetlenül, a másik teológiai precízióval – a magzatok élethez való jogáért szálltak síkra. Az utóbbi, Richard Mourdock, sok vitát kavart azzal a kijelentésével, hogy az anyaméhben még egy megerőszakolás után keletkező élet is Istentől akart. Még az állítólag konzervatív adók kommentátorai sem értették meg azt a keresztény paradoxont, mely minden konfirmált számára világos. Természetes, hogy az erőszak Isten akarata elleni vétek, de az élet, mely e bűn következtében fejlődik – mint minden élet – az Ő teremtménye. Ezen epizód következménye az lett, hogy mindkét jelölt vesztett. A republikánusok így elvesztették a szenátusban a többségüket. Pedig az elnök által kinevezett legfőbb állami bírákat a szenátusnak kell jóváhagynia. Ezzel annak lehetőségét, hogy a Legfelsőbb Bíróságot életvédőkkel töltsék be, évtizedekre eljátszották – és mindezt azok után, hogy 1973 óta már 56 millió gyermeket öltek meg az anyaméhben! [Tudni kell, hogy az USA-ban a szülés előtti pillanatig megengedett az abortusz, Obama már elnöksége előtt a legfőbb védelmezője volt e rendszernek.]      Obama a győzelmét elsősorban a valójában nem összeillő kisebbségeknek köszönhette: ide tartoznak a feketék, a homoszexuálisok, a fiatalok és a legtöbb latin-amerikai származású választópolgár. Ezek a „latinos” – többnyire hű katolikusok vagy evangéliumi keresztények – ugyan osztják a republikánusok konzervatív értékeit, de azok megbocsáthatatlan módon elhanyagolták őket.      A november 6-i kudarc után a republikánus párt stratégái megkezdték figyelmüket erre a viharosan növekvő népcsoportra irányítani. Talán ezzel majd 2016-ban meg lehet állítani Amerika jelenleg megállíthatatlannak látszó lesüllyedését az etikai pusztaságba – amennyiben a történelem Ura nem fordít hátat hosszú időre az USA-nak, amitől számos gondolkodó amerikai tart. Uwe Siemon-Netto Lipcsében született; jelenleg a kaliforniai Capistrano Beach-ben a Lutheránus Teológia és Közélet Centrum vezetője. Feltéve: 2012. november 28.