Rómában egyre sűrűsödnek a VI. Pál pápa (1953-1978) küszöbön álló boldoggá avatásáról szóló hírek. XVI. Benedek pápa előreláthatólag 2013-ban, pápává választásának 50. évfordulóján fogja elődjét oltárra emelni, írta a „La Stampa” olasz napilap.      Brescia egyházmegyéből szintén olyan hírek érkeztek, hogy a boldoggá avatási eljárásban mostanra komoly előrehaladást értek el. A boldoggá avatási pert ez az egyházmegye vezette le, mint VI. Pál saját egyházmegyéje. A hírekkel kapcsolatban a vatikáni Boldog- és Szenttéavatási Kongregáció nem akart hivatalosan nyilatkozni. A „La Stampa” ugyanakkor azt írta, hogy a vatikáni kongregáció teológusai már átvizsgálták az aktákat és pozitív véleményt adtak hozzá. XVI. Benedek pápa valószínűleg még karácsony előtt elismeri elődje „erényeinek heroikus fokát”, mely a boldoggá avatás útján a döntő lépést jelenti. A kuriális hivatal bíborosai és püspökei elé december 11-én terjesztik fel az ügyet elbírálásra. Jóváhagyásuk „nagyon valószínűnek” látszik. A szükséges csoda terén, melynek az érintett személy közbenjárására kell megtörténnie, az újság beszámolója szerint szintén előrehaladás mutatkozik. Egy ma 16 éves kaliforniai fiúról van szó, aki az anyaméhben diagnosztizált súlyos agyi sérülésből gyógyult meg.      VI. Pál boldoggá-avatási eljárását 1992-ben nyitották meg. [szerk. kommentárja: Azt hiszem, ez az a hír, amire egy katolikusnak végérvényesen a pusztába kellene vonulnia, szigorú remeteségbe, hogy soha többet ne halljon semmit e világról, kiváltképp a katolikus újegyházról, és így megőrizhesse az ítéletre józan eszét és hitét. Ha valakinek nem elég az, amit VI. Pál a katolicizmus, és annak legszentebb részén, a szentmiseáldozat szétrombolásának területén véghezvitt, valamint az, ahogy az államtitkárság mindenhatóvá tételével a kúriát cselekvésképtelenné, az egyház működését lehetetlenné tette, annak még ott vannak azok a híresztelések, melyeket én nemrég két helyről hallottam: Bécsből és Kanadából. S amelyek így szólnak: „A hír igaz – először én is azt hittem, hogy internetes pletyka. Franco Bellegrandi professzor modern történelmet tanított az innsbrucki egyetemen, ő írt arról, hogy VI. Pál pápa homoszexuális volt. A másik forrás pedig Randy Engel. Ő írt egy könyvet, »The Rite of Sodomy«, amelyben azt tárgyalja, hogy az egyházban régóta működik egy homoszexuális hálózat. A könyv olyan, mint egy lexikon, rengeteg a lábjegyzet, és Engel mindent alátámaszt adatokkal. Valóságos kincsesbánya a kutatónak. Egy a baj, a könyv nagyon drága. Marian T. Horvat, Ph.D. is őt idézi, és ő alaposan utánajár a dolgoknak, mielőtt valamit felrak a netre”.      (Marian T. Horvat, Ph.D. cikkeit a következő honlapon lehet olvasni: http://www.traditioninaction.org/) Természetesen én nem vagyok abban a helyzetben, hogy eldöntsem, mennyire megbízható ez az állítás, és véleményem szerint bizonyos szempontból nincs is nagy jelentősége, hiszen a katolikus vallásnak azt a lerombolását, amit VI. Pál tett, már semmivel nem lehet felülmúlni. A dolog jelentőségét más adja meg: mégpedig mindaz, amit mostani időnkről a valódi szentek és a csak igazhitűek jövendöltek. Ha tudniillik VI. Pál valóban az volt, aminek mondják, akkor a M. Martin által elmesélt „a Sátánt trónra emelő vatikáni mise”, a homoszexualitásnak már a zsinat vége előtt, kb. 1963-ban az égbekiáltó bűnök közül való törlése, Bugnini működése és VI. Pál zsarolhatósága még súlyosabb értelmet és fontosságot nyer.      Ignatij Brjantschaninov orosz ortodox püspök 1867-ben „Aszkétikus levelek” című művében ezt írta: „A közeli végnek és a küszöbön álló Utolsó Ítéletnek legbiztosabb jele az általános normaként elfogadott paráznaság lesz, amikor a nemek házasságon kívüli együttélése magától értetődővé válik. A bűnt egy még soha nem volt jólét kíséri, mely az emberiséget Isten birodalma és az öröklétben való saját sorsával szemben teljesen vakká teszi.” – Az orosz püspök a homo-„házasság” elfogadott voltáról nyilván csak azért nem jövendölt, mert legfantasztikusabb álmában sem tudta volna elképzelni, hogy az emberiség még ilyen mélységre is süllyedhet, illetve feltételezte, hogy idáig azért nem juthat el, mert Isten korábban közbelép.      Nos, ha összeadjuk a részleteket: A vatikáni sátáni mise megtartását egy hónappal VI. Pál pápává választása után, pontosan azért, mert a Sátán utasítása szerint ezt akkor kellett megtartani, amikor egy olyan valaki lesz pápa, aki a Pál nevet veszi fel, valamint a fentebb már említett eseményeket, például azt, hogy az a pap, aki megzsarolta VI. Pált, hogyha nem küldi el Bugnini-t, akkor nyilvánosságra hoz valamit, soha, semmikor, senkinek nem mondta el, hogy mi volt az, amit nyilvánosságra hozott volna – és mindezt együtt vizsgáljuk a Sátánnak a mai világ feletti uralmával, akkor VI. Pál oltárra emelésének egészen gigantikus jelentősége is lehet elsősorban az egyház, és belőle kiindulva a világ számára. De ha eltekintünk mindezektől, egyedül az a tény, hogy XVI. Benedek Assisi III. és II. J. P. boldoggá avatása után még VI. Pállal is megteszi ugyanezt, a legelvakultabb embereknek is meg kell mutassa, hogy mit tart a mostani pápa a kétezer éves katolikus tanításról, és egyáltalán a katolicizmusról. 2012. november 28.