Jelentőségteljes döntés
Richard Williamson püspök 2012. október 27-i Eleisón-kommentárja

A Lefebvre érsek által a Szent X. Pius Papi Közösség számára 1988-ban püspökké szentelt négy püspök egyikének kizárása a közösségből a napokban vált hivatalossá. Ez a közösség vezetőinek részéről fontos döntést jelentett, persze nem személyes okokból, hanem, mert sok ember véleménye szerint, ezzel a kizárással a közösségen belül elhárult a legnagyobb akadály, mely a katolikus tradíció és a zsinati Róma közötti megbékélésnek az útjában állt. E püspök eltávolításával a közösség a zsinati liberalizmusba való lecsúszását már sokkal könnyebben folytathatja.

Ha a kizárás problémája csak e püspök személyében rejlene, akkor nem kellene komoly következményektől tartani. Hiszen ő már 72 éves (és „többé-kevésbé elbutult”), és már nem sok aktív szolgálati év áll előtte. Következésképpen nyugodtan ignorálni lehetne, ha szükséges, továbbra is lehetne diszkreditálni, és őt magát és dühöngését az elszigeteltségre bízni.
     Ha azonban a püspök kizárása mögött az általa támogatott Rómával szembeni ellenállás közösségbeli elutasítása áll, akkor a Pius Közösség komoly problémák elé néz. Ez esetben ugyanis a jövőben csendes viszályok, illetve nyílt ellentétek fogják gyötörni, és így messze lesz attól, hogy e püspökön végrehajtott példa statuálásával a belső feszültségeket megoldottnak tekinthesse.

A háttérben az áll, hogy Lefebvre érsek a Pius Közösséget a zsinattal szembeni ellenálláshoz alapította, mivel a zsinat a 16 zsinati dokumentumával a katolikus hitet és a hitgyakorlatot – különösen az új misével – lerombolta. Az érsek közösségének természetébe mintegy belehelyezte a zsinattal szembeni ellenállást. Csakhogy egy dolog természetének a felbomlása magának a dolognak a felbomlását is magával hozza. Ebből az következik, hogy Lefebvre érsek közössége a püspök kizárásával a legjobb úton halad a felbomlás felé, és valami egész más lép a helyére. Tulajdonképpen már sok éve megfigyelhettük ezt az átalakulást. Ily módon a most bekövetkezett kizárás csak az utolsó lépések egyike ezen átalakulás felé.

Az érsek legfőbb vagy kizárólagos ténykedése nem a zsinatellenesség volt. Egyszerűen csak lényegében volt katolikus, egy katolikus püspök és egy igazi lelkipásztor, ahogy ezt a zsinat előtti írásai világosan bizonyítják. Amikor azonban az Egyházban az elképzelhetetlen katasztrófa megtörtént, az érsek hamar felismerte, hogy a hitvédelemben a legsürgetőbb feladat a II. Vatikáni Zsinat forradalma elleni ellenállás, mert ez a forradalom katolikus szívek és fejek millióit szándékozta magával rántani. Ezért alapította az érsek 1970-ben a Pius Közösséget, ahol kizárólag a tridenti misét celebrálták. Szintén ezért fogalmazta meg 1974-ben híres alapszabályzatát, mely egyfelől a katolikus elvek Chartáját jelentette, másfelől a közösség ellenállását inspirálta. Csak a zsinat-egyházi vezetők megtérése és visszafordulása az igaz hithez igazolhatja ezen elvek feladását. De vajon megtörtént egy ilyesfajta megtérés és visszafordulás? Semmi esetre sem – pont ellenkezőleg.

Mit fog a jövő hozni? A hivatalos Pius Közösség valószínűleg sietősen fog Róma karjaiba szaladni, hogy kitöltse azt a vákuumot, mely a Lefebvre érsek által lefektetett célok feláldozásával jött létre. Ez a folyamat felgyorsulhat, ha XVI. Benedeket lelkiismerete arra indítja, hogy ennek a „szkizmának” halála előtt véget vessen. Nem tudjuk, hogy a püspök kizárása a közösségből Róma egyik előfeltétele volt-e a Pius Közösséggel való kiegyezéshez, de az biztos, hogy ez a lépés kedvez a megegyezésnek.
     A közösség világosan látó papjai egyelőre ne keltsenek feltűnést, és várjanak ki, mert az elvetett szelet a vihar aratása követi. És a közösség hívei jelenleg még nyugodtan látogathatják a Pius Közösség miséit, mindazonáltal vigyázniuk kell, mikortól kezdi meg a fent említett átalakulás a hitüket veszélyeztetni.
     A kizárt püspök vagy az ő céljai számára szánt adománnyal egy kicsit várni kell, amíg minden el nem készül ezek fogadására. De egy biztos: a püspöknek nincs szándékában nyugalomba vonulni.

Ne csüggedjenek, kedves olvasók. „Pokoli” utazás áll előttünk. Gondoskodjunk róla, hogy ez az utazás az égben végződjön!

Kyrie eleison


Feltéve: 2012. október 28.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA