Mikor előző héten a kizárt püspöknek szánt adományokról beszéltem, tudatosan használtam a „kezdeményezés” szót, hogy ezzel is jelezzem, az adományokkal különböző lehetőségek finanszírozását képzelem el. Mindazonáltal hangsúlyoznom kell, hogy e „kezdeményezés” részére érkező adományok nem fogják a Szent X. Pius Papi Közösség helyett valami új közösség alapítását vagy egy új szeminárium finanszírozását szolgálni. Jó okok vannak arra, amiért e két ügyet nem szabad elsietni. Az FSSPX-hez való alternatívára tekintettel azt kell mondani, hogy nekünk a Pius Közösség mostani súlyos válságából először le kell vonnunk a tanulságot. A katolikus Egyház a tekintély hierarchiáján alapul, mely a pápától lefelé a legalacsonyabb rangig terjed. Csakhogy forradalmi világunk időközben az emberek tekintély iránti természetes érzékét olyannyira tönkretette, hogy egyfelől már csak nagyon kevés ember tud parancsolni, másfelől a legtöbb ember túl kevéssé vagy túl nagyon engedelmeskedik.      A józan paraszti ész olyannyira elveszett, hogy a katolikus tekintély már alig tud funkcionálni. Hasonló módon, ahogy egyedül Isten tudta Mózes tekintélyét a lázadók alapos megfenyítése által helyreállítani (lásd Számok 16), úgy képes a mi időnkben is egészen biztosan egyedül Isten a pápai tekintélyt lábra állítani. Vajon „tűzesőt” fog ehhez küldeni, ahogy attól 1973-ben Asszonyunk a japán Akitában óvta az emberiséget? Akárhogy is lesz, számunkra közvetlen és alkalmas lehetőségként a hit oázisai maradnak, és én úgy vélem, hogy ezeknek erőm szerint szolgálni tudok és fogok. Hasonló érvek szólnak egy klasszikus katolikus szeminárium megindítása ellen is. Egy régi közmondás emlékeztet arra, hogy elegendő eszköz nélkül nem lehet hozzáfogni egy munkához. A mi helyzetünkre vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy egyre nehezebb a mai fiatal férfiakból katolikus papokat formálni. A hit, a jó szándék és a vallásosság természetfeletti kvalitásai bár nagy segítséget jelentenek, de a kegyelem a természetre épít, és ezek a természetes alapok – mint például egy stabil otthon és egy valóban emberi nevelés – ma egyre jobban hiányoznak. Természetesen ma is vannak még jó családok, ahol a szülők megértik, hogy vallásuk mit követel tőlük, hogy gyermekeiket a mennybe vezető útra terelhessék. És bizonyára számos szülő hősies módon a tőle telhető legjobbat teszi ennek érdekében. De a mi elkorcsosult korunk a józan emberi ész és a nemi, családi és nemzeti természetes illendőség elpusztításán fáradozik. A mai szociális környezet gyermekei még a legjobb szándékkal is többé kevésbé gátolva vannak, hogy Isten hívását észrevegyék vagy kövessék. Feladta tehát Isten az Egyházát és a jövőben pap nélkül hagy minket? Természetesen nem. Ugyanakkor két dolgot figyelembe kell venni. Először is a jövő lelkek megmentésére alapított katolikus szervezetének semmi esetre sem szabad elvesztenie éleslátását a zsinati egyház és a modern világ lélekpusztító természetét illetően. És másodszor nem nevelhetők jövőbeli papok, akik ugyan Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-jét kiválóan ismerik, de alig egynek vagy még egynek sincs semmilyen elképzelése arról, hogyan kell ezt a Summa-t a mai életre alkalmazni. A jövő kongregációinak és szemináriumainak, ha törik, ha szakad ragaszkodniuk kell a valósághoz, ahelyett, hogy arról álmodoznak, ők milyen „normálisak” vagy milyen normálisnak kellene lenniük. El lehet végezni ezt a feladatot? Isten segítségével bizonyára. Mindazonáltal Isten bölcsessége kifürkészhetetlen, és a jövőben a lelkek megmentésénél valószínűleg már nem a tegnap klasszikus kongregációit és szemináriumait veszi majd igénybe.      Ami engem illet, én mindenesetre megpróbálom, Isten terveit a papok – és püspökök – felszentelésénél követni. Legyen meg Isten akarata. Kyrie eleison Feltéve: 2012. november 15.