(forrás: www.kath.net – 2013. március 23.) A www.kath.net az itt látható fotókat így „reklámozza”:
Privát találkozó a nyilvánosság kizárásával. Gyönyörű ölelkezés XVI. Benedek és Ferenc pápa (?) között Szombat délben körülbelül 12:15-kor landolt a helikopter negyedórás repülőút után a Vatikánból a pápai nyári lak mellett. XVI. Benedek a Ville Pontificie kertjében található leszállóhelyen fogadta Ferencet. A palota könyvtárában történő privát beszélgetésük után együtt ebédelnek. Bergoglio távozásának időpontja nincs kitűzve. „Nem fognak együtt mutatkozni a balkonon”, mondta P. Lombardi a számos jelenlévő újságíró előtt, akik nyilván a két fehér ruhába öltözött férfi látványára vártak. Lombardi a repülőtéren lezajlott „az új pápa és … közötti csodálatos átölelésről” számolt be. Egy másik, nagyon megható (?) képre a kápolnában került sor: „Ferenc és XVI. Benedek ugyanazon a padon imádkoztak”. [A kép tanúsága szerint tehát Ferenc le tud térdelni, ezt csak a szentmisében az átváltoztatás után nem teszi meg.] Amikor a kápolnába mentek, XVI. Benedek azt akarta, hogy Ferenc a direkt számára előkészített térdeplőn foglaljon helyet. De Ferenc ragaszkodott ahhoz, mondta Lombardi, hogy egymás mellett imádkozzanak. „Testvérek vagyunk”, mondta Ferenc. A látogatást a Vatikán személyes találkozóként jelentette be, amire a nyilvánosság kizárása mellett kerül sor. Castel Gandolfo-ban ennek ellenére többszáz ember gyűlt össze abban a reményben, hogy e történelmi találkozóból lásson valamit. Legalább a fele újságírókból, fotósokból és tévésekből állt.
A találkozóról videó is készült:
„Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz. Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd.” (Mt 18,7-8)
A kath.net cikke után néhány megjegyzés:
Hogy XVI. Benedek pápa lemondott, ez botrány. De még ennél is nagyobb botrány, hogy lemondása után nem vetette le fehér ruháját, nem vonult vissza egy elhagyatott kolostor mélyére, nem vette fel polgári nevét, hanem ellenkezőleg, szépen berendezkedett a nyugdíjas pápa kellemes életére azokban a palotákban, termekben, kápolnákban, melyekben kizárólag a pápák tartózkodhatnának. De talán a legnagyobb botrány az, hogy tudatosan fotósokkal örökítették meg a mai találkozót. Ennél világosabban már nem lehet kifejezni, hogy e két férfinek mi a véleménye Krisztus földi Helytartóságáról, vagyis Krisztus királyságáról, Krisztus istenségéről.
UPDATE: A szentségtörő találkozóról az egész világon minden tévéállomás filmmel tudósított. Így lehet a leghatásosabban rombolni az emberek És mennyire katolikus az a fórum, az a társaság, az a katolikus társadalom, mely ezt „pompás”-nak, „nagyszerű”-nek titulálja? Mielőtt a felháborító képek bemutatását folytatnám, néhány szentírási idézet, különös tekintettel az új pápa programjára: „Szegénység és visszatérés az Evangéliumhoz:”
„Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: »Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?« De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt.” (Jn 12,3-5)
(forrás: www.katholisches.info – 2013. március 22.) A következő képek a katholisches.info-ról valók Bergoglio bíboros évek óta szoros kapcsolatokat tart fenn a B‘nai B’rith közösséggel évi többszöri találkozóval és kölcsönös meghívásokkal, melyeknél a bíboros mindenekelőtt a zsidó páholy szociális elkötelezettségét dicséri. Ezért vettek részt a zsidó nagypáholy tagjai – élükön az UN-ügyek B‘nai B’rith-bizottságának igazgatója, David J. Michaels – a hivatalos beiktatáson, és az ezt követő audiencián.
Bergoglio érseksége alatt szokássá vált, hogy a B‘nai B’rith 1994 óta minden évben a nemzetiszocializmus zsidó áldozatainak emlékére rendezett ünnepségét Argentínában a katolikus templomok egyikében tartja meg. A kérdés nem az, hogy a zsidók Argentínában miért emlékeznek meg erről a napról. A kérdés úgy szól, miért emlékezik meg az argentin katolikus egyház – melynek semmilyen közvetlen kapcsolata nincs a távoli Európában 70 évvel ezelőtt e napon történt eseményekhez – olyan ünneppel – ahogy ezt a B‘nai B’rith kifejezetten hangsúlyozza – az akkori eseményekre, mely semmiképpen nem a háború minden áldozatára, hanem kizárólag a nemzetiszocializmus zsidó áldozatainak emlékére vonatkozik. Miért kerül sor erre a zsidó áldozatok zsidó emlékünnepére egy katolikus templomban?
A B‘nai B’rith nem tartozik a hivatalos szabadkőművességhez, akkor sem, ha személyi átfedések és szoros együttműködés áll fenn közöttük. „A szövetség fiai”, ez a név fordítása, 1843-ban alakult, abban az időben, amikor a zsidókat gyakran nem vették fel a szabadkőműves páholyokba, amiért is ők megalakították saját páholyaikat. Szemben a szabadkőművességgel, a B‘nai B’rith nem titkos társaság. Ezt a zsidó társaságot azért alapították, hogy a politikában a zsidó érdekeket képviselje. Egyúttal a tagok etikáját támogatja, mely hasonló a szabadkőművesekéhez.
Végezetül néhány kép az új pápa „hitéről”, letérdeléséről az evangélikus pásztorok áldására (amiről a következő cikk számolt be: „Nem is nagyon érdemeltünk más pápát”, a képen Cantalamessa ferences atya látható háttal, XVI. Benedek alatt a kúria nagyböjti és adventi lelkigyakorlatok prédikálója), „szerénységéről” (fizet a szállodában), arról, ahogy Msgr. Gänswein társaságában egy amulettet vesz át egy bíborostól, végül öltözködéséről (pápai cipőjéről, Msgr. Gänswein mindegyik fotón látható). Azt is jó lenne tudni, hogyha olyan nemes és szerény gesztus, hogy Bergoglio pápa maga fizeti a szállását, akkor vajon XVI. Benedektől mennyit kér vagy csak vár el a Castel Gandolfo-i vendéglátásért? Egy utolsó megjegyzés: az interneten, meg barátok között arról is folyik a találgatás, hogy az új pápa vajon miért nem térdel le Urunk Teste és Vére előtt. Többen arra hivatkoznak, hogy Ferenc láthatólag gyenge már, és valószínűleg ezért nem tud letérdelni (ami egyébként a NOM-ban is elő van írva). Aki azonban figyelmesen megnézi a róla készült felvételeket, az láthatja, hogy Ferenc csak akkor gyengül el, csak akkor kell támogatni, ha az oltárhoz kell mennie. Egyébként a legjobb egészségben, frissen csinál mindent, utazgat a papamobilon, puszilgat mindenkit, le-fel száll, állva fogadja órákon át a delegációkat, stb. stb. Úgy tűnik, csak a „szenttől irtózik”, csak ha ahhoz kell közelítenie, azt kell érintenie, fogja el a gyengeség (erre utalt az a mozdulata is, amikor a bemutatkozásakor a balkonon az áldás után kitépte nyakából az egyébként is csak Marinitől rárakott stólát.)
|
Kaptam ma egy levelet a tengerentúlról, melyben a katolikus levélíró egy költői kérdést tett fel: „Azt gondoltuk, hogy Benedek a legrosszabb, és most jött Ferenc, aki még az összes elődjén is túl tesz. Valóban, ha minden így halad, nem lesz pápaság, hisz azt állítja ő csak Róma püspöke. Ha Küng meg Kasper ajánlja őt, akkor régen rossz nekünk. A média nagyon szereti őt itt is. Még tartanak a mézeshetek. Nem tudjuk, az Isten miért engedi meg ezeket a dolgokat.”
Válaszul álljon itt megint két szentírási idézet: Maeßen atya is mindig arról beszél, hogy a végső időkben a szellemek szétválnak, lekerülnek az álarcok. Isten Simeon szájával megmondta, hogy ezekre a botrányokra azért van szükség, hogy a napnál világosabban kiderüljön, ki-ki mit választ: Istent vagy az ördögöt? Az igazságot vagy a hazugságot? Az üdvösséget vagy evilág csodálatát? Irgalmának jele, hogy egyre nagyobb botrányokat enged meg, hogy akiben csak a szikrája megvan a hitnek, az igazság szeretetének, az még időben felébredhessen, és megfordulhasson.
És hogy nekünk mi a feladatunk? Természetesen nem azért kell imádkoznunk, hogy Isten győzzön, hiszen, ha ezért imádkoznánk, akkor implicite elfogadnánk, hogy Isten és a sátán, a jó és a rossz közötti harcnak más kimenetele is lehet, mint Isten tökéletes és végleges győzelme. Azért kell tehát imádkoznunk, hogy Isten megadja nekünk a végsőkig való kitartás és hűség kegyelmét. (Az utolsó képen a nagy hármas: II. János Pál pápa, Ratzinger bíboros, és Msgr. Bergoglio)
|
vissza