Ahogy jelenleg kirajzolódik, a konklávéba bevonuló két erős jelölt közül az egyik a brazíliai Sao Paulo-ból származik. E brazil nagyváros érsekét, Odilo Scherer bíborost egy sokszínű szövetség küldi a versenybe, melynek tagjait a különböző okokból motivált Ratzinger-ellenes felfogás köti össze. Úgy tűnik, Scherer a bíboros-kollégium jobb szárnyának számításba jövő jelöltje, melyet durván-életlenül „progresszív” névvel lehet jellemezni. Hogy ki és mi számít progresszívnek, az állandóan változik. Mindenesetre azok a progresszívek, akik 2013-ban Scherer bíborossal az élükön vonulnak harcba, aligha hasonlíthatók össze azokkal, akik 1978-ban Benelli bíborossal, mint jelöltjükkel, a konklávéba mentek. Scherer szokatlan, offenzív pályázása a pápai trónra időközben a bíboros-kollégiumban egyértelmű rosszkedvet és nem-tetszést váltott ki. Különösen, mióta ismertté vált, hogy a nagyszámú brazil püspöki konferencia saját bíborosait kvázi többségi szavazással arra „kötelezte”, hogy Sao Paulo érsekére adják szavazatukat, majd minden gátlás nélkül a bal-liberális sajtókartellhez fordult azzal a követeléssel, hogy támogassák Scherer jelöltségét. Az első eljárás egyet jelent azzal, hogy megkérdőjeleződik minden egyes bíboros pusztán a saját lelkiismeretének elkötelezett szavazata. A második pedig egy olyan egyházi politikának felel meg, melyet a többség helytelennek tart. Hogy ki lesz a szembenálló fél jelöltje, vagyis, hogy ki veszi át Siri bíboros szerepét, hogy a mostaninak az 1978-as konklávéhoz való hasonlításánál maradjunk, még nem egészen világos. Lehet az olasz Angelo Scola bíboros, Milánó érseke. A kanadai Oullet bíboros, a püspöki kongregáció prefektusa mellett ő az, aki teológiai képzésében és az egyházról alkotott értelmezésében a zsinatutáni kijózanodott Joseph Ratzingerhez a legközelebb áll. Ahogy a progresszív szárny jelöltje Sao Pauloból jön, talán nem egészen véletlenül, egy másik kezdeményezés is Sao Pauloból érkezett. A hagyományhoz kötődő Instituto Plinio Correa de Oliveira, mely arról a brazil értelmiségiről kapta nevét, aki laikusként jobban, mint bárki más a II. Vatikáni Zsinat egyes atyáiból álló „Rajnai Szövetség” által javasolt változtatásokat helytelennek nevezte, és amik ellen a zsinat alatt, amennyire erejéből telt ellentábort próbált szervezni. Az intézet, melynek Amerika és Európa csaknem minden államában megvannak a baráti csoportosulásai, a következő címmel: „Ki lesz az új pápa” nemzetközi felhívást intézett a jövendő pápa számára. „Mielőtt még eldől, hogy kit választanak Szent Péter következő utódának, esdeklő kéréssel fordulunk hozzá, mivel kérésünk tartalmának transzcendenciája nem függ annak személyes tulajdonságaitól, akit meg fognak választani.” E felhívással a hagyományhoz kötődő katolikusok a nemsokára a konklávéba vonuló bíborosokkal szemben is felvázolják a saját nézetükből a következő pápa profilját. A felhívás Krisztus jövőbeli Helytartójához intézett „kéréseket” tartalmaz, és ezzel a következő pontifikátus szükséges teendőit vázolja fel. XVI. Benedek utódát mindenekelőtt arra kérik, hogy tegyen lépéseket a „hangtalan aposztázia”, az „egyház belsejében a hívők millióinak” hitehagyása ellen. A kívánságlistában e cél eléréséhez az első helyen az „alapvető hitigazságok” megerősítését nevezik meg, „mint például Krisztus feltámadása, Mária szüzessége, Krisztusnak az Eucharisztiában való valóságos jelenléte, a pokol létezése stb.”, melyeket „sok magasrangú egyházi képviselő kérdőjelez meg könnyelműen”. A jövendő pápának meg kell védenie a „házasság felbonthatatlanságát” és a német Walter Kasper bíboros legújabb követelésére válaszul, meg kell erősítenie „egy második kapcsolat megengedhetetlenségét”. Ugyancsak el kell járnia a „homoszexuális kapcsolatok súlyos erkölcsi perverziója, az abortusz förtelmes gaztette, az eutanázia rémes kegyetlensége, a fogamzásgátlók erkölcstelensége” ellen. Az új pápának fel kell vennie a harcot a „drámai belső válság” ellen, és a „klérus, valamint a szerzetesközösségek válságát” meg kell oldania. Az intézet felhívása ehelyütt kifejezetten bírálja az „osztrák plébánosok forradalmi kezdeményezését”, és az US-amerikai női kongregációk „hallatlan lázadását”. A következő pápának „első helyen” a „laicizmus szökőárával” kell szembeszállnia, „ami a nyugati országokban egyre jobban terjed”, ahol a katolikus intézményeket „arra akarják kényszeríteni, hogy az isteni törvények számtalan áthágásánál segédkezők segítőivé váljanak”. A nemsokára elkezdődő konklávénak törődnie kell „a keresztényeknek számtalan iszlám országban és a még mindig a kommunizmus alatt nyögő országokban zajló irgalmatlan üldözésével”. A felhívás hűségnyilatkozattal és egy drámai figyelmeztetéssel zárul: „Térden állva könyörgünk Önhöz: Ne hagyja magát az ateista vagy agnosztikus laicizmus alattomosságától behálózni, hanem harcoljon ellene nyilvánosan, hogy a lelkek sokmilliós tömegét, az isteni segítségben bízva, ismét vissza lehessen vezetni a helyes útra.” Az intézet felhívásának szövege – minden nagy világnyelven – itt olvasható: http://www.papadesconhecido.com/?lang=de A felhívást eddig (2013. március 8. 23 órai adat) csaknem 13 ezren írták alá. [megj.: Ez az írás a katholisches.info-ról származik, egy honlapról, ahol Benedeket az egekig magasztaló cikkek is sűrűn napvilágot látnak. Számomra rejtélyes, hogyan kérheti bárki is a fentebb felsoroltakat az új pápától, hogyan beszélhet valaki „belső válságról”, „több millió lélek aposztáziájáról”, ha Benedek – és persze az ugyancsak egekig magasztalt II. János Pál pápa – mindent olyan jól csinált, ahogy például ez a weblap is számos cikkben írja. Nem lenne sokkal katolikusabb végre mindenkinek eldöntenie, hogy melyik oldalon áll? És utána e döntés mellett ki is tartani, kerül, amibe kerül? És azt a kérdést is fel kell végre tenni – és meg kellene végre válaszolni –, hogy Istennek mit kell még megengedni megtörténni, hogy legalább páran felfogják végre, hogy mi történik a zsinati egyházban, és mit tesznek ennek vezetői?] 2013. március 9.