[A szögletes zárójelbe tett szöveg a honlap szerkesztőjének a megjegyzései] Francesco Colafemmina (születetett 1980) klasszika-filológus, művészet- és kultúra-kritikus, a Martin Mosebach és Nikos Salinagros által támogatott XVI. Benedekhez intézett felhívás kezdeményezője a „valóban autentikus katolikus művészet” érdekében.      Mind a szerző személyéről, mind a beadványról lásd a honlap következő cikkét: Amikor a liturgia show-vá degenerálódik Egy bíboros-államtitkár, aki a pápától azt követeli, hogy írja alá a „lemondási nyilatkozatát”, egy a belső ellenségtől elpusztított egyház, a pedofíl-botrány a maga központjával, az amerikai Century City (Chicago) egyházmegyével, nemzetközi erők, akik abban érdekeltek, hogy az egyház tanítóhivatalát elhallgattassák, és a pápaságot puszta tiszteletbeli címmé degradálják; egy pápa (II. János Pál), akinek az Új Világrend építőjének nyomására vissza kell lépnie.      Nem, ez nem napjaink realitása, hanem Malachi Martin atya – eddig science fiction-nak hitt – regényének, a Windswept House (1996) = „Az utolsó pápa” című művének története.      [Már csak azért sem, mert a regény hőse (II. JP) nem filmsztárként, minden eljövendő percét és kényelmét hónapokkal korábban pontosan kitervelve és kivitelezve vonul vissza, mint a mai pápa, hanem kikényszerített lemondásának első pillanatától kezdve elrejtve egy kolostorban.] Gondolatként néhány címszót én is szeretnék XVI. Benedek lemondásához fűzni, miközben annak nyilvánvalónak kell lennie, hogy most mindenekelőtt – és elsőként a pápáért – imádkoznunk kell. Melasz Könyörgök, hagyjunk föl ezzel a szirupozással! A pápa lemondásához tonnaszámra öntik a szirupot. Melasz minden oldalról, jobbról, balról, középről, felülről, alulról, nemzetközi melasz, multi-kulturális és multi-vallási melasz. Mi lenne egy kicsit kevesebb édeskés megnyilvánulással? Méhészként biztosíthatok mindenkit, hogy maguk a méhek sem lennének ilyen masszív adag sziruppal boldogok. Betegség A pápa lemondott. Hivatalosan nem egészségügyi problémák miatt tette. Ezt még Lombardi páter is megerősítette. Ehelyett előrehaladott korára és ama érzésére hivatkozott, hogy az elmúlt hónapokban az egyházat nem tudta jól vezetni. Ha valami betegségről lenne szó, megértők lennénk … ugyan akkor is csak egy bizonyos pontig, de megértenénk. És köré gyülekeznénk. A pápa nem egy aktivista, nem egy férfi, akinek szellemileg és fizikailag mindig csúcsformában kell lennie. A pápa egy férfi, aki keresztjét a haláláig hordozza (ahogy az elmúlt évszázadban tette ezt XIII. Leó és XII. Pius, akit – csak úgy mellékesen mondva – Benedek nem avatott boldoggá; és ha bátorság lenne a visszalépés, mert valaki a szellemi frissességét elveszti, akkor ezek a pápák ezek szerint gyávák voltak?). És ha az Egyház kormányzásának a problémája a szellemi dimenzión és ezzel a hit megőrzésén túl van, akkor minek vannak a munkatársak? Munkatársak Ki választja ki őket? Bizonyára nem én és nem Önök. A pápa az, aki munkatársait kiválasztja. A pápa választotta ki Bertone bíborost, ő ragaszkodik hozzá ennek kormányzói alkalmatlanságát, a barátok javára történő gazdálkodását és üzérkedéseit bizonyító teméntelen adat ellenére is. Sőt, még a bíborosi kollégium pápai kamarásává is megtette, és újra és újra biztosította bizalmáról, és soha nem váltotta le egyetlen funkciójáról sem. Mi több, a pápa a pápai szertartások hivatalának dékánját is megtartotta maga mellett, aki Angelo Balducci-tól 280 ezer eurót kölcsönzött, hogy abból San Marinoban villát vegyen, és abból a szabadkőműves egyesülés egyik központját csinálja. Must resign! – Le kell mondania! Hol vannak most azok a tüzes katolikusok – a New York Times-tól a Washington Post-ig, Ali Agca-tól a homo-aktivista Peter Tatchell-n át Sinead O’Connor énekesnőig –, akik 2010-ben a pedofil-botrány közepén, mindazokkal szembeszálltak, akik a pápa lemondását követelték? Miért kell most annak, ami 2010-ben kapitulációnak számított volna, ma „bátor” lépésnek lennie?      Ez 2010. márciusában volt … aztán télen megjelent a pápa interjú-kötete, és sokak álma hirtelen egy reális lehetőséggé vált [XVI. Benedek akkor azt mondta, hogyha egy pápa nem képes ellátni hivatalát, akkor lemondhat]. A „must resign!” hirdetői ma boldog bárányok: láthatóan „e bátor lépéssel” és „az alázat aktusától” megelégedetten masíroznak fel s alá. … Egy lakópark gondnoka Nekem is van egy gondnokom a lakóparkunkban. Olykor eltűnik és hagyja, hogy a tulajdonos végezze el a tennivalókat. Most, hogy a pápa visszalépett, ez talán érthető. Az az elképzelés mégis zavaró, hogy lemondása nem lett azonnal érvényes, hanem csak a hónap utolsó napján, este 8 órakor, amikor az irodák becsuknak és a hivatalok kiüresednek. Egy pápa, aki a vatikáni lakópark gondnokává változik? Hol van Krisztus Helytartójának auktoritása? Vagy ennek is van szavatossági lejárata? Mindeközben február 28-ig a római kúriában hosszú sorok várakoznak – előmenetelekre, kinevezésekre, zsákmányra éhes farkasok… Tiszteletlenség Ezekben az órákban tiszteletlenséget és a jómodor hiányát vetik a szememre. Őszintén bevallva, kedves katolikus testvéreim, elegem van a túlzott szenteskedésből és abból az igyekezetből, amivel különbség nélkül „természetfeletti” módon próbálnak kritériumokat felállítani az analízishez, hogy ne kelljenek világos ítéletet mondaniuk valamilyen eseményről.      Természetes, hogy a történelmet, csak úgy, mint az Egyházat, Isten irányítja. De ettől még korántsem minden, ami az egyházban és a világban történik, Isten műve, vagy/és szolgálja a hit megőrzését. Emlékezzünk Fatimára: „Portugáliában megőrzik a dogmát.” Benedek pápa iránti mély vonzalmam és tiszteletem ellenére sem tudom ezt a mindent félbehagyó lépést (a hit éve, az enciklika, a szentté-avatások, a kinevezések stb.), hogy imába vonuljon vissza [hol van a rengeteg fellépés és az „igazi” zsinat csak most következő megvalósítása mellett idő vagy szó az imáról?] a pozitív bátorság és az alázatos hit aktusának tekinteni. Nem mondom azt, hogy ennek az ellentéte. Csak annyi tiszteletlenséget engedek meg magamnak, hogy arra figyelmeztessek, hogy ebben a rettenetes távozásban semmi jó nincs. A pápák nem lépnek vissza. Pont! Amikor az Egyház ellenségei ezt hangos szóval követelték, bátran szembeszálltunk velük, miért kellene ma megváltoztatni a véleményünket? … Ingravescentem aetatem Ez a korára való utalás, amivel a pápa a halász gyűrűjének kegyelméről és a palliumról való lemondását közölte. [lásd a honlap cikkét: „Non solum propter tres canonizationes ad hoc Consistorium vos convocavi, sed etiam ut vobis decisionem magni momenti pro Ecclesiae vita communicem. Conscientia mea iterum atque iterum coram Deo explorata ad cognitionem certam perveni vires meas ingravescente aetate non iam aptas esse ad munus Petrinum aeque administrandum.”]      De így kezdődik VI. Pál motu proprioja is, mellyel a bíborosoknak korhatárt szabott. XVI. Benedek tehát sokkal többet tesz, mint egy egyszerű lemondást. Egy vészterhes precedenst teremt: egy a kora miatt nyugdíjba küldendő pápa példáját.      És itt lép elénk megint a zsinatutáni időkre jellemző tipikus negatív példa: VI. Pál leteszi a tiarát, és Fazzini rémséges pásztorbotját használja. I. János Pál nem hozza vissza a tiarát, de megtartja Fazzini stílustalan keresztjét. II. János Pál megszünteti a Sedia gestatoria-t, de hordozza Fazzini rettenetes keresztbotját. XVI. Benedek címeréből eltávolítja a tiarát, és idős korára hivatkozva hivatalosan lemond – ez az, ami számít, hogy precedens teremtődjön – nem valami különös okból, hanem csak a korára való tekintettel! 2013. február 18.