Nemrég elmeséltem egy papnak, hogy én fizikailag szenvedek, úgy érzem kést szúrnak a szívembe annak láttán, hogy valami, ami jó lehetne, a mai korban rossz, használhatatlan, elviselhetetlen, ronda, hazug stb. Így van ez az élet minden területén egészen le a legapróbb részletekig, és fel a legnagyobb dolgokig. Válaszként azt mondta, hogy ez az emberek alkatának, vérmérsékletének a függvénye, ki kolerikusan reagál, ki flegmán az olyasmire, amin úgy sem tud változtatni. Ez ugyan jó válasz, csak nagyon evilági, és nem öleli át az egész problémát. Nem olyan régen, „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1 Jn 5,19) című írásomban már elkezdtem körüljárni ezt a témát. Akkor többek között ezt írtam: „Azt hiszem, a katolikusok, különösen, akik ismerik a történelmet, egyszerűen alaphelyzetnek veszik, hogy e világon Jézus Krisztus, az Ő Egyháza, vagyis az »igazság és élet« uralkodik. A katolicizmus győzelmével eljött az a mintegy ezer keresztény esztendő, amikor e világ törvényeit is Jézus törvényei szerint alkották meg, és a társadalmak élete, berendezkedése ezek alapján épült fel.”      Visszatérve a kiinduló kérdéshez, töprengésemre az a válasz, hogy „jól, használhatóan, kellemesen, szépen, igazul” csak Isten törvényei szerint működhet a világ, és csak eszerint lehet benne minden, a legkisebbtől a legnagyobbig „jó, használható, kellemes, szép és igaz”. Viszont ahol nem Isten, ott a Sátán uralkodik, ott az ő hatása, törvényei, parancsai működnek. Ahol pedig ez történik, ott minden rossz, ronda, ocsmány, használhatatlan, hazug és gonosz. Így az Istent visszautasító világban ez a „normális” állapot.      Nem szabad elfelejteni, hogy az európai uralkodók jelentős része, mint például a mi Szent István királyunk, azért – is – vetette fel népével a kereszténységet, mert látta, hogy csak a keresztény, csak az Isten törvényeire, parancsaira épülő országok életképesek. Ez nem csak logikus – hiszen az Isten teremtette világ csak Isten utasításai szerint működhet –, hanem bizonyított is, hiszen tudjuk, hogy az emberiség történelmében egyetlen társadalom sem állhatott fenn hosszabb ideig és „civilizáltan”, mely nem Isten törvényeire támaszkodott. Mivel mára a minket körülvevő világ nemcsak hitetlen, de kifejezetten Isten-ellenes lett, egyszerűen nem lehet többé se jó, se igaz, se szép, se használható. Nekünk csak azért vannak még emlékeink a jóról, szépről, helyesről, mert a kereszténységre épített európai civilizáció a közelmúltig még magában hordta múltjának emlékeit, mintegy úgy, ahogy a téves vallásokban maradványként itt-ott felfedezhető még valami az isteni tanításból.      Mi sem bizonyítja jobban a Sátán térnyerését, mint az, hogy ezek a maradványok iszonyatos gyorsasággal tűnnek el az élet minden területéről. A mai világ úgy él, mint például a Húsvét szigetek egykori lakói, akik addig pusztították életük alapjait, amíg maguk is bele nem pusztultak. Mindebből az következik, hogy az az állapot, hogy ezen a világon jól, szépen, hasznosan is lehet élni és dolgozni, nem e világ „normális” állapota. Vagyis, amikor azt sajnálom, hogy a dolgok rosszak, csúnyák, nem olyanok, amilyenek lehetnének, valójában nem evilági állapotok után sóvárgok. Viszont ha valami természeténél fogva nem lehet jó és szép – hiszen akik készítik szembeszegülnek Istennel –, akkor ez nem olyan fájdalmas, mintha az Isten törvényei szerint élők dolgoznának rosszul. (Egy „buta” példával megvilágítva: Ha egy macska nem tud ugatni, az nem ugyanaz, mintha egy házőrzőkutya nem ugat.) Ezért aztán azon sem szabad meglepődni, ha a jövőben nemcsak az egyik repülőgéptípusról derül ki, hogy életveszélyes, vagy csak egy vállalat épít olyan hidakat, melyek beomlanak, hanem minden rossz, használhatatlan, ronda, gonosz stb. lesz. Sajnos az sem a világ „normális” állapota, hogy az emberek a katolikus Egyház tagjai, hogy ismerik Isten tanítását, hogy imádkozhatnak Hozzá, és igyekezhetnek munkálkodni üdvük érdekében. Ezért végtelenül hálásnak kell lennie annak, akinek Isten megadta azt a kiváltságot, hogy hithű katolikus lehet. Akkor lehetünk a leginkább hálásnak Istenért e kegyért, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez abban a világban, melynek a Sátán a fejedelme, egyáltalán nem „normális”. És ha érezzük ezt a hálát, akkor boldogabbak is lehetünk, és szellemileg, lelkileg, érzelmileg kevésbé kiszolgáltatottak a minket körülvevő iszonyat borzalmainak. Feltéve: 2013. január 17.