A katholisches.info cikkírója azok közé a katolikusok közé tartozik, akik cikkük elején arról számolnak be, hogy X. Y. lopott, csalt, hazudott, majd pár sorral odébb, mintha mi sem történt volna, leírják, hogy ugyanez az X. Y. a világ legnagyszerűbb embere. A pápa lemondását kommentáló cikkében szintén ezt a taktikát követi. Ezért mostani írásának is csak a valóságot józanul látó részeit fordítom le: Egy pápa lemondása nem mindennapi esemény. …      A német pápa maga volt, aki a vele készült interjú-kötetben a lemondás lehetőségét megemlítette, de akkor ezt senki nem vette komolyan. Hiszen nem Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa volt az, aki II. János Pál pápa visszalépését elutasította, mert „egy pápa nem mond le”? Sokan így emlékeznek az akkori eseményekre. A korábbi bíboros-államtitkár, Sodano mai beszédében „mint derült égből a villámról” beszélt. A bejelentés mindenkit meglepett. Egyetlen vatikáni „szakértő” még csak egyetlen szóval sem utalt erre a lehetőségre, mert senki nem tudott róla, csak a bátyja [és a titkára]. … A várakozásnak megfelelően az egyházellenes körök most ujjonganak. A katolikus Egyházon belül is hallhatók ezen órában a megkönnyebbülés sóhajai. Néhány egyházi intézményben fellélegzés észlelhető, nem utolsósorban a német nyelvterületen. Mások kedvező fordulatot vélnek szimatolni. A „restauráció” fejezete véget ért. … Csakhogy a pápa nem halott, él. És ezért lemondásával kapcsolatban sok kérdés merül fel. Krisztus földi helytartójának, Péter apostol kormányzó utódának hivatala túl fontos és túl érzékeny. II. János Pál pápa meggyötört testével a végsőkig elment, mikor saját életét az Egyházért hozott áldozatként odaadta. Ez is személyes döntés, mely mély tiszteletet érdemel.      Mégis, ez a megállapítás kétezer éve érvényes: Egy pápa nem mond le! A pápát Krisztus földi helytartójaként mind szó szerinti, mind metaforikus értelemben a Szentlélek választja ki. És éppen XVI. Benedek volt az, aki alig pár napja, 2013. február 8-án egyházmegyéje szeminaristáinak azt mondta, hogy a papi lét mindig magában foglalja a mártíromságot. Igen, azt mondta, hogy a mártíromságra való készség az igazi papi lét alapvető, szerves eleme, hogy ez az, ami valójában azzá teszi, ami. Ezek szerint XVI. Benedek pápa lemondása nem egyfajta dezertálás? Hivatalba lépésekor ezt mondta prédikációjában: „Imádkozzatok, hogy ne meneküljek el gyáván a farkasok elől.” A lemondás nem egy fajtája a „farkasok elől” való menekülésnek? A farkasok felemésztették az erejét? … Minden egyes pápa halála a pásztor nélkül maradt nyáj számára az elárvulás állapota, melyet a hívő katolikusok fájdalmas szenvedésként élnek át, együtt az őszinte szomorúsággal. A katolikusok az egész világon árváknak érzik magukat, és apjuk elvesztését siratják. Így van ez most is. Sokan érzik magukat elárvultnak. Egy jó pásztor önmaga feláldozásáig gondoskodik nyájáról, amelyért a halálba is hajlandó elmenni. Miért nem tette meg XVI. Benedek is ezt az utolsó lépést: „Az Egyház javáért”, mondta ma a bíborosoknak. Azonban valóban elfogadható ez az érvelés? Ez azt jelenti, hogy a jövőben a pápáknak is vissza kell majd lépniük egy bizonyos kor elérésekor? Krisztus helytartója is egy bizonyos időszakra korlátozott hivatal lesz ezután?      A kérdések túl messzire hatóak ahhoz, hogy egy férfi magányos visszalépésébe tömöríthetnénk. És mégis, a most tett jeladásnak keserű mellékíze van. Mit szólna Sziénai Szent Katalin ehhez? Az eltitkolt döntés azzal is összefügghet, hogy XVI. Benedek meglepetést akart okozni, hogy a következő konklávé olyan felkészületlenül ülhessen össze, ahogy egy pápa halálakor történik. … [Ha ez igaz lenne, akkor azonnali hatállyal mondott volna le, ahogy a pápák eddig sem jelentették be előre haláluk pillanatát. Pápaságából még hátravan 18 nap: 18 plusz 15 nap, elég sok idő a felkészülésre.] 2013. február 11.