Előzmény: Williamson püspök úr az év végén az USA-ba és Kanadába – Torontóba – látogatott, ahol bérmált, több beszédet és papok számára lelkigyakorlatot tartott. Alig hagyta el Williamson püspök Torontót, megérkezett oda Fellay püspök, és egy mise keretében hosszú prédikációt mondott, amelyben legfőképpen azt ecsetelte, hogyan csapta be őt a pápa. (A pápa természetesen nem csapta be, hiszen nem ígért neki semmit. Akik azt terjesztették – ahogy Fellay püspök fogalmazott: „A pápa a közösséget ellenszolgáltatás nélkül el fogja ismerni, ahogy a kiközösítés feloldásánál is tette” [megj.: a Pius Közösség soha nem ismerte el jogosnak a kiközösítést, és a pápa követelése, hogy a négy püspök írásban kérje az általuk jogtalannak tartott „kiközösítés” feloldását, igenis ellenszolgáltatás volt] –, hogy a Pius Közösségnek nem kell a II. Vatikáni Zsinatot elfogadnia és az új misét helyesnek neveznie, azok csak a média szokásos „jól értesültjei” voltak, és valószínűleg Hoyos bíboros, ennél több forrást Fellay püspök sem tudott 2012. november 11-i, a párizsi Saint-Nicolas du Chardonnet templomban mondott prédikációjában felsorolni.      Annak ellenére, hogy 2012. június 30-i levelében a pápa világosan megírta Fellay püspöknek, hogy ő az, aki a fent ismertetett feltételeket (melyek betűről betűre megegyeznek azokkal, melyeket bíborosként már 1985-től minden levelében és Lefebvre érsekkel folytatott tárgyalásában ő személyesen megnevezett) megköveteli, a rendfőnök továbbra is tartja magát ahhoz a hiedelméhez, hogy a pápa nem önszántából cselekszik így, hogy a pápát befolyásolja valaki, mert a Vatikánban bizonyos erők nem akarják, hogy a kiegyezés a közösséggel létrejöjjön. Ezért kanadai prédikációjában ezt mondta: „A zsidók, a szabadkőművesek és a modernisták, azaz az egyház ellenségei”, akik megakadályozzák a közösség és a Szentszék közötti kiegyezést. Ahogy kimondta e szavakat, az egész világ sajtója felzúdult, tiltakoztak a zsidó szervezetek, a Vatikán stb., stb., és ami a legszebb, pár nap múlva a Pius Közösség az amerikai hivatalos honlapján bocsánatot kért, hogy „nem így kell azt érteni, amit a rendfőnök mondott”.      Szerény véleményem szerint Fellay püspök, aki természetesen tudta, hogy egyfelől ez a téma mennyire veszélyes, másfelől szavait állandóan figyelik, azért követte el ezt az ostobaságot, mert rossz a lelkiismerete Williamson püspökkel szemben, és azt akarja bizonygatni – ahogy tette Párizsban is –, hogy püspöktársa kirúgásának semmi köze a római tárgyalásokhoz, vagy a köztük levő véleménykülönbségekhez, vagy Williamson püspöknek a zsidókról tett kijelentéseihez, hanem az csakis püspöktársának állandó engedetlensége miatt vált szükségessé.      Fellay püspök szerencsétlen szavainak elhangzása óta alig telik el nap, hogy valamelyik főpap, vagy vatikáni tisztviselő ne ítélné el a mondottakat, és ne magyarázkodna a világ előtt. Legutóbb Kurt Koch bíboros tette meg ezt: Kurt Koch bíboros, az „ökumenizmus”, valamint a Vallási Kapcsolatok a Zsidósághoz Pápai Bizottság elnöke, állást foglalt Fellay püspök legutóbbi kijelentéseihez, miszerint „zsidók, szabadkőművesek és modernisták” az egyház ellenségei és ellenzik a Szent Pius Papi Közösség és a Szentszék közötti megbékélést.      Koch félreérthetetlenül kijelentette az olasz püspöki konferencia sajtóügynökségének január 15-én adott interjújában: „A katolikus egyházban nincs kétség afelől, hogy a II. Vatikáni Zsinat a más vallásokkal való kapcsolatokról szóló »Nostra aetate« nyilatkozata ma is érvényben van. Egyedül a lefebvristák csoportja az, aki az ökumenikus párbeszédet, a zsidókhoz való kapcsolatokat és a vallásszabadságot nem fogadja el.” Majd a bíboros így folytatta: A zsidók „idősebb fivéreink: különösen XVI. Benedek szerint, tekintettel a két szövetség közötti egységre, elszakíthatatlanul össze vagyunk kötve a zsidókkal”. E témáknál „a Szentatya tanítóhivatalának központi pontjairól van szó, és ha egy csoport a zsinatot és a tanítóhivatalt nem fogadja el, fel kell tenni a kérdést, hogyan tekintheti magát katolikusnak. Ez az alapvető probléma.” Az antiszemitizmusnak minden formája „keresztényietlen aktus”, mondta Koch. A katolikus egyháznak „minden erejével küzdenie kell e jelenség ellen”. Tehát a legkisebb mértékben sem áll fenn az a veszély, hogy az egyház hátralépne. Az egyház „nem kérdőjelezheti meg a zsinatot. Ez elképzelhetetlen. És a Szentatya nem tagadhatja meg a saját tanítóhivatalát.” 2013. január 16.