Tegnap két nagyon fontos, nagyon bölcs levelet kaptam – ezúton is köszönöm őket –, melyeket itt és egy másik cikkben közlök, mégpedig rövidítés, szerkesztés nélkül. Már csak azért is, mert – mint ahogy a szövegekből kiderül – mindkét levél írójának az enyémnél több információ, több tájékozódási lehetőség és több katolikus ismeret áll rendelkezésére. Levelük annyira jó és tömör, hogy megint az egészet vastagon szedve nagybetűvel kellene közölni. Ezt ugyan nem így csináltam, de azért kiemeléseket mégis tettem. 2. levél „Áldásadáskor minden pap Isten nevében cselekszik” Kedves Eszter asszony! Egy pap ismerősöm emlékeztetett, hogy a pápa egy dél-amerikai jezsuita. Vagyis előre tudható volt, hogy körülbelül milyen világnézettel rendelkezik. Amiket megválasztása óta mondott, az teljes egészében egybevág Malachi Martin atya jezsuitákról alkotott képével. Vagyis, hogy a felszabadítás-teológia értelmében az egyházat le kell húzni egy szociális jótékonysági intézmény szintjére, lehetőleg szépen lassan megfosztva minden természetfelettiségétől. Persze mindenki nemes gesztusnak veszi, hogy nem ülve, hanem állva fogadta a bíborosok tisztelgését a konklávé után. Ezt még el lehet könyvelni valóban a hála jelének. (!) De az, hogy az erkélyre kilépve csak egy egyszerű reverendára vette fel a stólát karing nélkül... Ezzel minden papnak példát mutatva, vagyis szentesítve a zsinat utáni slendrián gyakorlatot. És erre akárki akármit mondhat, ez NEM a szerénység jele. Áldásadáskor minden pap Isten nevében cselekszik, tehát érthetetlen, hogy hogyan volt képes még a zsinat utáni szabályokat is ennyire semmibe venni. Mikor ez nem valami emberi udvariassági gesztus, hanem Isten nevében való cselekvés. Nekem az is egy kicsit gyanús (bár azért jóhiszeműen el lehet fogadni), hogy először ő kért imát a néptől magáért. Nem tudtam megállni, hogy ne arra gondoljak, ezzel azt akarja kifejezni: A hatalom forrása a nép. Körülbelül úgy, mint amikor a protestáns istentiszteleten a lelkész csak a népnek felmutatott színek előtt hajt térdet, közvetlenül a szerzési igék elmondása után nem. A harmadik gyanús dolog, a megválasztáskor mondott, improvizált beszéd. Szinte végig csak Róma városáról, és a római egyházmegyéről szólt. Aki megnyugodott egy pillanatra, hogy nem Erdő Péter lesz a Petrus Romanus, annak ez a tematika valószínűleg újra felpiszkálta a fantáziáját. Üdvözlettel X. Y. Feltéve: 2013. március 18.