Mottó: „Mit kellett volna még veled cselekednem, amit meg nem cselekedtem?” – „Milyen jelet kellett volna még neked küldenem, amit el nem küldtem?” Akárkit kérdeztem eddig, más Malakiásról az üdvtörténetben senki nem tudott, mint erről a kettőről: az ószövetségi Malakiás prófétáról és az ír szentről, Malakiás érsekről, a híres pápajóslatok szerzőjéről.      (Én úgy vagyok a hagyománnyal, hogy vagy elfogadom teljesen úgy, ahogy van, vagy sehogy. Következésképpen az a tény, hogy a „Malakiás-jóslatot” csak 1590-ben fedezték fel a Vatikán archívumában, nem Malakiás érsek szerzősége, hanem éppen a mellett értékelem. Az Egyház mindig is ellen volt a jövendöléseknek, története folyamán nagyon keveset fogadott el, és azokat is csak szigorú vizsgálat után. Nagyon valószínű, hogy egy ír érsek jóslatát, pláne a pápákról, sem fogadta kitörő örömmel, és nem is terjesztette, bár nem semmisítette meg – a legjobb helyre, a Vatikán archívumába tette.) Visszatérve a fenti kérdésemhez, én egy harmadik Malakiást is fontosnak tartok az Egyház életében, mégpedig a szintén ír származású papot, Malachi, azaz Malakiás Martint, akiről már sokat írtam és idéztem e honlapon. Lásd a következő cikkeket:      „Fokozatosan magunkra hagyott bennünket”      „Senki nem bosszúállóbb, mint Jézus, ha valaki ahhoz nyúl, ami Hozzá tartozik”      „Az Egyház soha többé nem áll vissza olyanná, mint amilyen volt”      A végidő előjelei A honlap „Bevégeztetett” című írásában Malakiás érsek jóslatáról van szó: »Malakiás arról beszél, hogy utoljára „Péter, a római” fog uralkodni. Vajon nagy tévedés azt hinni, hogy most pont ez következett be? Bergoglio ezt mondta: „római püspök” vagyok, „Péter utóda”. Vagyis „Péter, mint római püspök”, de nem „is”, ahogy kétezer évig, hanem „csak”.« Két másik régebbi cikkben, pedig az Ószövetség utolsó könyvéről, Malakiás könyvéről: A „Jel, amelynek ellene szegülnek” című cikk Msgr. Bernard Tissier de Mallerais-nak Zaitzkofenben, 1999. február 2-án, a beöltözés alkalmával mondott prédikációját közli. Ebből való a következő idézet:      »De Önök maradjanak szilárdak! Ne habozzanak! Önök egyszerűen csak a katolikus Egyház, a katolikus papság megőrzésének és megtisztulásának örök vállalkozásába lépnek be! Az isteni Gondviselés az Egyház történelmében számtalan papi közösséget hívott már életre, éppen azért, hogy ezek Jézus Krisztus papságát a maga tisztaságában őrizzék meg. Azért – miként ezt Malakiás próféta mondja –, hogy „Juda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években.” (Mal 3,4)« A másik cikk címe: AZ ÁLDOZAT, AZ ÁLDOZAT BEMUTATÁSA, melyben P. Matthias Gaudron: „MINDEN IDŐK MISÉJE” című könyvéből is szerepelnek részletek. P. Gaudron tanulmányának „A szentmiseáldozat négyfajta célja” című fejezetében, melyben azt írja le, hogy a katolikus Egyház szentmiseáldozata „imádó, magasztaló – hálaadó – engesztelő – könyörgő áldozat” szintén Malakiás prófétára hivatkozik:      »Hogy a mise imádó, magasztaló, dicsőítő áldozat, Malakiás 1,11-ben jut kifejezésre: „Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura.” Minden áldozat Isten felségének elismerését szolgálja, de csak az Istenember áldozata tölti be ezt a rendeltetést tökéletesen, mert egyedül őáltala adhatjuk meg Istennek a végtelen értékű tiszteletet. Éppen ezért lehet egyedül Istennek áldozatot bemutatni. A szentmisének a szentek tiszteletére való bemutatása mindössze annyit jelent, hogy – miként a Trienti Zsinat mondja – Istennek hálát adunk az ő győzelmükért és a közbenjárásukat kérjük, „hogy érettünk közbenjárjanak mennyekben azok, akiknek emlékét üljük a földön” (kézmosás utáni könyörgés a misében). Ez a szokás már ősrégi. A liturgia reformjánál pont az imádat aspektusa tűnt el legjobban. Miként ezt minden elfogulatlan megfigyelő megállapíthatja, a hagyományos mise az imádat liturgiája, melynél Isten áll a középpontban, míg az új rítus túlságosan is az emberek körül forog.« E három személyen kívül én még soha nem olvastam senkiről, hogy ezt a keresztnevet viselte volna. Ez és a fent olvasható mottó arra késztetett, hogy újra elolvassam Malakiás próféta könyvét. Már az is sokat mondó, hogy az Ószövetségnek ez az utolsó könyve. Malakiás könyve a Káldi-féle Bibliából (forrás: http://biblia.jezusert.com/index.php?valasztas=kaldi&konyv=39&resz=1) 1 Az Úr igéjének terhe Izrael ellen Malakiás által. Az Úr szeretete Izrael iránt Szerettelek titeket, úgymond az Úr, és ti azt kérditek: Miben szerettél minket? De megfelel az Úr: Nemde Ézsau bátyja vala Jákobnak, és mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem, és pusztákká tettem az ő hegyeit, és örökségét a sárkányok lakhelyévé. Hogyha azt mondja Idumea: Elpusztíttattunk, de ismét fölépítjük, amik lerontattak; ezeket mondja a Seregek Ura: Ezek építenek, és én lerontom; és hivatni fognak istentelenség környékének és azon népnek, melyre haragszik az Úr mindörökké. Ezt meglátják szemeitek, és majd azt mondjátok: Magasztaltassék föl az Úr Izrael határain túl. Vád a papok ellen A fiú tiszteli atyját, és a szolga az ő urát; ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem? és ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? úgymond a Seregek Ura tinektek, oh papok! kik megvetitek az én nevemet, és azt mondjátok: Miben vetettük meg a te nevedet? Az én oltáromon megfertőztetett kenyeret áldoztok, és azt mondjátok: Miben fertőztettünk meg téged? Abban, hogy azt mondjátok: Az Úr asztala megvettetett. Ha vak barmot hoztok áldozatra, nem rossz-e az? s ha sántát hoztok és betegest, nem rossz-e az? vidd azt vezérednek, fog-e neki tetszeni? vagy jó szemmel lát-e téged? úgymond a Seregek Ura. És most könyörögjetek az Istennek, hogy könyörüljön rajtatok (mert a ti kezeitektől lett ez), ha valamiképpen kegyesen fogadna titeket, úgymond a Seregek Ura. Kicsoda az közőletek, ki az ajtókat bezárja, és oltáromon tüzet gyújtson ingyen? Nem kedvellek titeket, úgymond a Seregek Ura, és az ajándékot nem veszem el kezeitekből. Mert napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen áldozni fognak és tiszta áldozatot bemutatni az én nevemnek; mert nagy az én nevem a nemzetek között, úgymond a Seregek Ura. És ti azzal fertőztetitek meg azt, hogy mondjátok: az Úr asztala meg van fertőztetve, és mi arra tétetik, az megvetett a tűzzel együtt, mely azt megemészti. És azt mondjátok: Íme mily fáradsággal szereztük! De hiábavaló az, úgymond a Seregek Ura; mert a ragadományokból a sántát és betegest hozzátok, ajándékul hozzátok; vajon elfogadjam-e azt kezeitekből? úgymond az Úr. Átkozott a csalárd, kinek az ő nyájában hím vagyon, és fogadást tévén, hibást áldoz az Úrnak; mert nagy király vagyok én, úgymond a Seregek Ura, és az én nevem rettenetes a pogányok között. 2 És most nektek szól ez a parancsolat, oh papok! Ha nem akarjátok hallani, és ha nem akarjátok szívetekre venni, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, úgymond a Seregek Ura: szükséget küldök közétek, és megátkozom a ti áldástokat, igen, megátkozom azokat; mivelhogy nem vettétek szívetekre. Íme én elvetem a nektek járó lapoczkát, és orczátokra feccsentem a ti ünnepeitek ganéját, s ez bekever titeket. És megtudjátok, hogy én küldöttem hozzátok e parancsot, hogy állandó legyen szövetségem Lévivel, úgymond a Seregek Ura. Az én szövetségem ővele élet és béke szövetsége volt; félelmet öntöttem beléje, és félt engem, és az én nevemtől rettegett. Az igazság törvénye volt szájában, és hamisság nem találtatott ajakiban; békében és igazságban járt velem, és sokat tartott vissza a gonoszságtól. Mert a pap ajkai őrzik a tudományt, és a törvényt az ő szájából kérdezik; mert ő a Seregek Urának angyala. Ti pedig eltávoztatok az útról, és igen sokat megbotránkoztattatok a törvényben; felbontottátok Lévi szövetségét, úgymond a Seregek Ura. Azért én is utálatosakká és alávalókká teszlek titeket minden népnél, amint hogy nem tartottátok meg az én utaimat, és személyválogatók voltatok a törvényben. A vegyes házasságok és válások Vajon nem egy-e mindnyájunk atyja? vajon nem egy Isten teremtett-e minket? miért nézi le tehát valaki közőlünk az ő atyjafiát, megszegvén atyáink szövetségét? Vétkezett Júda, és utálatosság lett Izraelben és Jeruzsálemben; mert Júda megfertőztette az Úr szentélyét, melyet szeretett, és idegen istenek leánya volt nála. De az Úr el is veszti a férfiút, ki azt cselekszi, a tanítót és tanítványt, Jákob sátoraiból, és ki ajándékot hoz a Seregek Urának. Továbbá, ezt is cselekedtétek: hogy az Úr oltára elárasztassék könnyhullatásokkal, sírással és jajgatással, úgy, hogy nem nézek többé az áldozatra, és semmi engesztelőt nem fogadok el kezeitekből. Ti kérditek: Mi okért? azért, mert az Úr bizonyság közötted és ifjúságod felesége között, kit te megvetettél, holott ő társad, és szövetséged által feleséged. Vajon nem azon egy teremtette-e őt is? nem az ő lelkének része-e? És mit kíván az az egy, mint az Isten ivadékát. Őrizzétek meg tehát hajlandóságtokat, és ne utáld meg ifjúságod feleségét. Ha meggyűlölöd, ereszd el őt, úgymond Izrael Ura Istene. De e gonoszság, mint amazt ruhája, úgy föd be téged, úgymond a Seregek Ura. Őrizzétek meg hajlandóságtokat, és ne utáljátok meg egymást. Az Úr napja Bosszantjátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel bosszantjuk őt? Azzal, hogy azt mondjátok: Mindaz, ki gonoszt cselekszik, jó az Úr előtt, és az olyanok tetszenek neki; vagy ha nem, hol vagyon az ítélet Istene? 3 Íme én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt. És mindjárt eljő templomában az Uralkodó, kit ti kerestek, és a szövetség angyala, kit ti kívántok. Íme jő, úgymond a Seregek Ura. De ki gondolhatja föl az ő eljövete napját? és ki marad meg, hogy őt lássa? Mert ő, mint az olvasztó tűz, és mint a ruhafestők füve; és leül, olvasztván és tisztítván az ezüstöt, és megtisztítja Lévi fiait, és megpróbálja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy az Úrnak áldozatokat mutassanak be igazságban. És tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdani napokban, és mint a régi esztendőkben. És ítéletre járulok tihozzátok, és gyors tanú leszek a varázslók és paráznák és hamisan esküvők ellen, és a kik törvénytelenül bánnak a béres bérével, az özvegyekkel és árvákkal, a jövevényt elnyomják, és nem félnek engem, úgymond a Seregek Ura; Tized a templom számára mert én vagyok az Úr, és nem változom; ti is, Jákob fiai, azért nem emésztettetek meg. Noha atyáitok napjaitól fogva eltávoztatok az én törvényeimtől, és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én hozzátok térek, úgymond a Seregek Ura. Ti azt mondjátok: Miben térjünk meg? Megbánthatja-e ember az Istent, mivel ti engem megbántotok? Azt kérditek: Miben bántunk meg téged? A tizedekben és zsengékben. Azért száll rátok a szűkölködés átka; mert ti megbántotok engem, ti, az egész nemzet. Vigyétek be csak az egész tizedet a tárba, és legyen élelem az én házamban, és próbáljatok meg ez által engem, úgymond az Úr: vajon nem nyitom-e meg nektek az ég csatornáit, és nem árasztok-e rátok bőséges áldást? És megdorgálom érettetek az emésztőt, hogy földetek terményét el ne pusztítsa; és nem lesz meddő szőlő a földön, úgymond a Seregek Ura. És boldogoknak mondanak titeket mind a nemzetek; mert ti lesztek a kívánatos föld, úgymond a Seregek Ura. Igazak győzelme az Úr napján De ti kemény beszédet szóltok ellenem, úgymond az Úr. Azt kérditek: Mit szóltunk ellened? Azt mondottátok: Hiábavalót tesz, ki az Istennek szolgál, és mi haszna, hogy megtartottuk az ő parancsait, és hogy bánkódva jártunk a Seregek Ura előtt? Azért most boldogoknak mondjuk a kevélyeket; mert az istentelenül cselekvők gyarapodnak, és az Istent kísértők megszabadulnak. Erre így szólnak az Urat félők, ki-ki az ő felebarátjához: Az Úr figyelmez és mindent hall; és emlékkönyv van írva előtte azokról, kik az Urat félik, és az ő nevéről emlékeznek. És tulajdonommá lesznek ők nekem az napon, melyen én cselekedni fogok; és megengedek nekik, mint megenged a férfiú neki szolgáló fiának. Akkor megtértek, s meglátjátok, mi a különbség az igaz és istentelen között; aközött, ki az Istennek szolgál, és ki nem szolgál. 4 Mert íme eljő a nap, fölgyulladva, mint a kemencze, s a kevélyek és istentelenséget cselekvők mind pozdorjává lesznek; és megégeti őket az eljövő nap, úgymond a Seregek Ura, mely nem hagy nekik gyökeret, sem hajtást. Nektek pedig, kik az én nevemet félitek, föltámad az igazság napja, üdvözülés van szárnyai alatt; és kimenvén szökdelni fogtok, mint a csordabeli borjak. És eltapodjátok az istenteleneket, mikor hamuvá lesznek lábaitok talpa alatt az napon, melyen én cselekedni fogok, úgymond a Seregek Ura. Függelék Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, melyet Hóreben parancsoltam neki egész Izraelhez, a parancsokról és ítéletekről. Íme én elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt eljő az Úr nagy és rettenetes napja. És ő az atyák szívét a fiakhoz hajtja és a fiak szívét atyáikhoz, netalán eljöjjek, és megverjem a földet átokkal. Feltéve: 2013. április 10.