Ahol nem Isten működik, ott a Sátán van jelen

Amikor Lefebvre érsek VI. Pál pápának azt mondta, hogy az új mise rossz, a pápa így válaszolt: „Monsignore, Ön nem szeret engem.” A természettudós Balogh professzor, arra a riporteri kérdésre, hogy hisz-e Istenben így válaszolt: „Ha nem hinnék, úgy viselkednék, mint az amőba a pocsolyában, amelyik csak két dimenziót ismer, és ezért a harmadik dimenziót nem tudja elképzelni.” Columbo hadnagy az amerikai krimisorozatban az egyik gyilkosnak, amikor tetten érte, ezt mondta: „Ön azon bukott le, hogy nincs lelkiismerete. És ezért azt feltételezi, hogy másnak sincs. Hogy pénzért más is lemond az elveiről.”

Ha nem lenne olyan szomorú, ami ma a szemünk előtt zajlik az egyházban, a Pius Közösségben, a világban, akkor nagyon szórakoztató tanulmány lenne. Ugyanis mindhárom területen a napnál világosabban megmutatkozik, hogy a szereplők melyik embertípushoz tartoznak: azokhoz, akiknek vannak elveik, van jellemük, vagy azokhoz, akiknek nincsenek elveik, mert jellemük sincs.
     Az előbbiek – különösen a fontos dolgokban – elvi kérdésekért harcolnak, egyáltalán csak ezek körül forog minden vitájuk. Az utóbbiak kizárólag személyes helyzetükben, érdekükben tudnak gondolkodni, úgy viselkednek, mint a fenti példákban szereplők: VI. Pál pápa, az amőba és a lelkiismeret nélküli gyilkos.

Lefebvre érsek e két csoport közötti vitát nevezte a „süketek párbeszédének”. Egyszerűen azért, mert akinek nincsenek elvei, az soha nem fogja tudni még lehetőségként elképzelni sem, hogy valaki azért áll ki egy elv mellett, mert azt objektív fontosnak tartja. Ezért ő minden felvetésre csak szubjektív megjegyzésekkel tud reagálni: „Önnek az fáj, hogy nem önt választották meg főnöknek.” – „Ön nem szereti X. Y.-t.” – „Ön féltékeny X. Y.-ra.” stb. stb. Vagy még ennél is gyakoribb és divatosabb szólamokat: „Ön vét a szeretet ellen.” – „Ön békétlenséget szít.” – „Ön nem engedelmeskedik.” – „Ön fanatikus.” stb. stb.

Egészen elképesztő ennek fényében megvizsgálni a mai katolikus internetes sajtót. Az egyik ilyen weboldal szerzője egyik nap leközöl egy írást, melyben kifejti, hogy a gesztusok sokkal fontosabbak, mint a szavak, mert jobban megragadnak az emberekben. Nem telik bele 24 óra, és egy újabb írásban azt magyarázza, hogy a média milyen alacsony színvonalú, mert csak a gesztusokra figyel, pedig azoknál mennyivel fontosabbak Bergoglio nagyszerű szavai. Egyik nap lehoz egy cikket az újítások ellen, a másik nap mellette.
     Egy másik magát katolikusnak nevező weboldal hetek óta kezdőoldalán hozza XVI. Benedek és Bergoglio találkozójáról készült képeket, felváltva a kezében mikrofont szorongató új pápa (?) nevetős fotójával. Egyik nap leközli egyik újságírójának cikkét, aki felháborodik Benedek lemondásán, a másik nap ugyanennek az újságírónak a dicshimnuszát ugyanerről.
     A katholisches.info leközölte két Piuszos hívőnek a nyílt levelét, az egyiket „önfejűnek, akaratosnak, mindent jobban tudónak, bírálat-függőnek, téves dialektikát alkalmazónak, gúnyosnak és rosszindulatúnak” nevezi, kizárólag azért, mert szerzője abszolút nyugodt hangon, objektív érvekkel szembeszáll Schmidberger atya áprilisi előszavával, és a Brilon Wald-i apácákat védelmezi, azaz kimondja, hogy a mostani kiegyezés ellene mond Lefebvre érsek tanításának, és az FSSPX eddigi elveinek. A másikat „természetes és keresztény okosságnak, és egy családapa nyugodtságának”, mert annak szerzője azon a véleményen van, hogy a híveknek nem kell gondolkodniuk, az a felettesek feladata, következésképpen minden úgy van jól, ahogy azok intézkednek.
     Az első levélíró egyetlen egyszer sem téved személyes síkra, kizárólag a tényekből indul ki, és e tényekhez az is hozzátartozik, hogy a Pius Közösség vezetői a magán levelekre vagy nem válaszolnak, vagy minősíthetetlen és fenyegető stílusban, ezért van sokszor szükség a nyílt levélre.
     A második levélíró – az ő levele válasz az elsőére – végig az első levélíró személyében rejlő neki nem tetsző dolgokat sorolja és bírálja. Sehol nem tér ki az elsőben felsorolt teljesen objektív, tárgyi felvetésekre.

Amikor én kapok hosszú gyalázkodó leveleket, melyben mindennek elmondanak csak azért, mert az igazat írtam vagy válaszoltam valakinek, a levélírók (szinte) kivétel nélkül így írják alá levelüket: „Én azért is a legnagyobb testvéri szeretettel gondolok önre, és imádkozom önért”. Bevallom felfordul a gyomrom az ilyen „testvéri szeretettől” és „imádságtól”.

A süketek párbeszéde pedig megállíthatatlanul folyik tovább. Akinek semmi sem fontos, aki semmiben nem hisz komolyan, akinek nincsenek elvei, akinek mindegy, hogy mi az igazság, aki ma ennek tapsol, mert ez van éppen hatalmon, holnap meg a másiknak, az soha, semmikor, semmilyen témában nem fogja tudni felfogni, hogy vannak olyanok, akiket maga az igazság, az objektív valóság érdekel személytől függetlenül. Ezért nem érdemes e két tábornak egymással párbeszédet folytatni.
     Az ember lelkében nem lehet vákuum. Akiben nem Isten lakozik, abban a Sátán működik. Akinek nincsenek elvei, aki nem hisz az igazságban, sőt, akit nem is érdekel az igazság, mert csak személyes kategóriákban képes gondolkodni, abban valójában az ördög működik már, és vele a hazugság, a rágalmazás, a gonoszság, a rosszindulat, a közönségesség, a trágárság, a gúny. Ezért tartalmaznak az ilyenek beszédei és levelei annyi mocskot, mérget, rágalmat, személyeskedést.

Végezetül egy másik élményem. Egy amerikai pionírokról, és ezek nehéz munkájáról szóló könyvben olvastam a következő történetet. Két asszony, akik évtizedekig gürcöltek, hogy termővé tegyék az elfoglalt területeket, idős korukban beszélgetnek. Az egyik, akinek különösen nehéz sora volt, felháborodik látva a fiatalok könnyű életét, és így fakad ki: Én ennyi idős koromban napi 18 órát dolgoztam. Mire a másik így válaszol: Mert neked nem volt más választásod. Nekik van. És nem tudod, hogy te mit tettél volna, ha neked is lett volna választási lehetőséged. Azt hiszem, ezer évig az embereknek nem volt más választásuk, mint hogy keresztény életet éljenek. Isten talán azt vizsgálja most, hogy hányan vannak, akik hűek maradnak Hozzá, és az Ő tanításához, amikor már szabadon választhatnak. És a mai helyzet, a katolikusok mai reakciója éppen azt mutatja meg, hogy a szabad választáskor milyen kevesen választják Istent, a kétezer éves katolikus tanítást és erkölcsöt.
     Azt hiszem, erre céloz Urunk, amikor ezt mondja: „Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Mt 7,13-14)


Feltéve: 2013. április 15.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA