Hogyan változtatják meg a katolikusok hitének tartalmát és indítékait Benedek úgy véli, hogy Ferenc teológiája megegyezik a sajátjáéval (forrás: www.kath.net – 2013. június 6.) Manfred Lütz német pszichiáter és sikeres könyvszerző június 4-én, kedden Cordes bíboros társaságában egy fél órára meglátogathatta XVI. Benedeket. Lütz a találkozásról tett nyilatkozatában többek között ezt mondta: „Benedek azt mondta, hogy az a benyomása, hogy Ferenc pápa [?] teológiája egészen összhangban van a sajátjáéval. Éppen a teológus-pápa Benedektől tartom nagyon fontosnak, hogy ezt így gondolja.” [Ezt a kis hírt azért közlöm, hogy Joseph Ratzinger saját szavával mutassam meg, hogy ő volt az előkészítője Bergoglio-nak, akivel, ami a katolikus tanítást illeti, teljesen egyetért.] „Nevetségessé válnék, ha az én koromban megváltoznék” (forrás: www.kath.net – 2013. május 30.) Ferenc levelet írt Enrique Martinez argentin plébánosnak, aki – nyilván az ő engedélyével – a levelet nyilvánosságra hozta. Ebben többek között ezeket írja Bergoglio: „Nem akarok beköltözni az Apostoli Palotába. Csak az audienciákra és dolgozni megyek oda át. Továbbra is a Santa Marta vendégházban lakom, ahol püspökök, papok és laikusok vannak elszállásolva. Ott látnak engem az emberek, és normális életet élhetek. Nyilvános mise délelőtt, délben a többi vendéggel együtt étkezem.” Ezután Bergoglio még azt is írta, hogy megpróbálja korábbi Buenos Aires-i életstílusát folytatni. „Nevetségessé válnék, ha az én koromban megváltoznék.” „Nem a palotában lakom, mert nem tudok egyedül élni” (forrás: www.kath.net – 2013. június 7.) Június 7-én délelőtt Ferenc audiencián fogadta az olasz és albán jezsuita iskolák diákjainak egy csoportját. Előre elkészített beszéde elmondása helyett elbeszélgetett a diákokkal, akik kérdéseket tehettek fel neki.      Egy lány azt kérdezte tőle, miért mondott le arról, hogy az Apostoli Palotában lakjon és egy nagy autót használjon. „A gazdagságról való egyik lemondás volt ez?” Ferenc ezt válaszolta: Nem csak a gazdagság kérdéséről volt szó. „Számomra ez a személyiségem egyik problémája. Szükségem van arra, hogy emberek között éljek, és ha egyedül élnék, talán izolálva lennék egy kicsit, ez nem tenne nekem jót.” Egy professzornak pedig ugyanerre a kérdésre ezt felelte: „Pszichiátriai okokból, nem? Mert .. ez az én személyiségem. És az apartman, az sem fényűző. De én nem tudok egyedül élni, érted?” A katolikus Egyház tanítása: „Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.” (Jn 6,15) „Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele.” (Jn 6,66) „Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.” (Mk 1,35) Vannak a világon olyan magától értetődő dolgok, melyek megmagyarázása egyszerűen lehetetlen. Ezek közé tartozik, hogy egy hívő ember számára, különösen, ha pap, az egyedül lenni tudás a legtermészetesebb igény.      Ha a futball-rajongó Bergoglio holnap azt jelentené ki délelőtti miséjében szokásos napi gyöngyszemei között, hogy a futball-labda kocka alakú, az körülbelül ugyanakkora esztelenség lenne, mint az, hogy katolikus klerikus létére állandóan emberek között kell élnie, mert pszichéje ezt követeli meg. És a kommentátornak ugyanolyan nehéz lenne megmagyarázni, hogy a kocka-labda ötlete mekkora őrültség, mint azt, hogy a katolikus hitéletben az egyedül levés igénye, gyakorlata a normális, szükséges, sőt elvárandó. Minden szent élete, minden katolikus katekizmus, minden katolikus iromány erről szól, ezt tanítja, ezt tételezi fel a katolikus hívőkről.      Az egyedül levés nem magányt, nem elhagyatottságot jelent. Bergoglio mitől lenne teljesen egyedül, elhagyatott az Apostoli Palotában? Amire neki igénye van, az a saját szavai szerint tehát az, hogy ÁLLANDÓAN többen legyenek körülötte, hogy állandóan zaj legyen körülötte, hogy állandóan forogjon körülötte az élet. Tény, hogy pont az elpogányosodott, már-már sátáni világ az, melyre jellemző, hogy az emberek nem tudnak többé egyedül lenni, hogy nem tudnak többé csendben lenni, hogy állandóan mások között és zajban kell élniük, mert képtelenek az egyedüllétet elviselni. Ezek után végképp nem érthető, hogy Bergoglio miért lett pap, miért lett jezsuita, miért vállalta a püspöki tisztséget, miért nem lépett vissza időben a konklávén, amikor látszott, hogy sok szavazatot kap, vagy miért fogadta el a pápaságot? És az sem, hogy mit jelentenek a régi életéről szóló mendemondák: egyedül élt egy kis lakásban, egyedül főzött magának. A metrón való közlekedés sem a szerénysége, hanem a tömeg-igényének jele. Azt hiszem ennél anti-katolikusabb igény, mint állandóan sok ember között lenni, egyszerűen nem is létezik. És hogyan gondolkodik Bergoglio az állapotbeli kötelességről és állapotbeli kegyelemről, és a Szentlélek vezetéséről, ha ilyeneket mond: „Nevetségessé válnék, ha az én koromban megváltoznék.” Úgy gondolja, hogy Krisztus földi helytartójának lenni ugyanazt jelenti, mint a sarki fűszeres életét folytatni? – Igen, egész eddigi viselkedése azt bizonyítja, hogy igenis ezt gondolja, és ezt is fogja tenni, és ennek megfelelően fogja a pápaságot kezelni, és végül a pápai hivatalt hivatalosan megfogalmazni, és/illetve eltörölni. Feltéve: 2013. június 9.