Számos katolikust, akik szeretik a Szent X. Pius Papi Közösséget, mert éveken keresztül oly sokat kaptak tőle, most a közösség vezetőségének megingása láttán az a gondolat gyötörhet, hogy ők egyszerű laikusokként nem tudnak ez ellen tenni semmit. Ebben azonban tévednek. E híveknek ajánlom a mostani kommentárban egy barátom töprengéseit. A sorok közül kiolvashatják, hogy ha Isten nem menti meg a közösséget – amit természetesen bármikor megtehet –, ez részben rajtuk is múlt. »Róma és a Pius Közösség közötti praktikus megegyezés a katolikus tradíció számára megsemmisítő csapás lenne. Ennek megállapítására elég egyetlen pillantást vetni a skóciai redemptoristákra [és az összes ú. n. Ecslesia Dei közösségre, mint pl. a Jó Pásztor Intézet, vagy Campos], és arra, ami velük történt… A két mise nem létezhet egymás mellett. Az egyik minden esetben elűzi a másikat… Mikor pár napja elmentem egy új misére, az egész templom hangzott az állandó locsogástól és pletykálkodástól… E két mise mögött álló táborok egészen egyszerűen túl messzire vannak egymástól ahhoz, hogy egy kiegyezés lehetséges legyen. A modernizmus és a tradíció szellemisége semmiképpen nem illik egymáshoz.« »És azután itt van az a mélyreható forradalom, mely a modern civilizációt, beleértve a tradíciót is, hatalmába kerítette. Az elektronika kulturális forradalmat hozott az életünkbe és különösen a fiatalabb generáció életébe. Ha nem tervszerűen használják, akkor egészen biztos, hogy gyengíti a hitet, mert az egész ember életét átitatja. Azok az emberek, akik túlságosan elmélyednek benne, a végén betegek lesznek, reggelente nem tudnak többé felkelni, nem képesek többé élő beszélgetést folytatni, a munkahelyen való kitartásról már nem is beszélve.« »Ha egy sportcsapatot az edzője már nem figyelmeztet, akkor játéktudásuk rohamosan lecsökken. Ha a katolikusokat a kulturális témákban, mint amilyen a zene, a nők öltözködése, a televízió stb. nem figyelmeztetik többé, akkor a kulturális színvonaluk zuhanni kezd – és ez mélyreható következményekkel jár a hitükre nézve!      Abban a harcban, melyet a tradicionális katolikus szülők azért folytatnak, hogy a világiasságot távol tartsák otthonaiktól egyedül állnak, mert a közösség vezetősége e kulturális forradalomnak nem szentel elég figyelmet!      Sok és hosszú beszélgetést folytattam tradicionalista családokkal, akik mélységesen aggódtak amiatt az irány miatt, mely felé a tradicionalista mozgalom halad. Ha a vallási mozgalmak fel akarnak lendülni, akkor a kulturális témákban állást kell foglalniuk! Példának okáért a tradíció komoly erősítést kapott, amikor korábban a televízió ellen felvette a harcot. Az a szellemi mozgalom, mely a kulturális témákkal kapcsolatban semmilyen álláspontot nem képvisel, a doktrinális témák terén is elkezd málladozni.« »Az utolsó káptalan talán megmentette a közösséget a végső romlástól, de ez önmagában nem elég. Róma 1988 óta lényegében nem változott. Úgy gondolom, hogy a közösségnek újra fel kéne vállalnia prófétai szerepét, ahogy ezt Lefebvre érsek idejében tette. A tradicionalista mozgalomnak sürgősen el kell ítélnie a modernizmust és a liberalizmust, melyek az Egyházat az önpusztításba vezetik. Csakhogy az utóbbi időben megszűntek ezek az elítélések. Talán ennek az az oka, hogy sok tradicionalista papot az a komfort, melyet a Rómával létrejövő megegyezéstől remélnek, megszédített.« Eddig a levél – nos, kedves olvasók, önökön van a sor. Félre az értéktelen zenével az otthonukból. És dobják ki a televíziót az ablakon. Korlátozzák az elektronikát a minimumra. Kedves anyák, hordjanak szoknyát, ha lehet – vagyis mindig.      Ha minderre nem hajlandók, akkor, kedves olvasók, ne panaszkodjanak, ha Isten nem menti meg a közösséget. Tudvalevő, hogy Isten senkire nem erőszakolja rá az ajándékait. Legyen áldott az Ő neve mindenkor! Kyrie eleison Feltéve: 2013. január 7.