Nagyszombat
Richard Williamson püspök 2013. március 30-i Eleisón-kommentárja

A mi Urunk Jézus Krisztus életében a Nagyszombat a szörnyű kereszthalála és a dicsőséges feltámadása közötti nap volt. Emberi teste e napon emberi lelke nélkül élettelenül feküdt a sötét sírban, az emberek szeme elől elrejtve. Urunk ellenségei látszólag olyan sikeresen összezúzták, hogy a testté vált Isten teljesen elhomályosult, és egyedül Szűzanyánknak isteni Fiába vetett rendíthetetlen hite maradt meg. Neki kellett az Úr minden követőjét támogatni, mert még közülük a legjámborabbak is összezavarodtak és elveszettek lettek.

Mivel az Egyház Krisztus misztikus, vagyis titokzatos teste, ő is követi Jézus fizikai testének életútját. Az Egyházat egész 2000 éves történelme folyamán üldözték Krisztus ellenségei, ennek következtében bizonyos korokban a világ sok részén gyakorlatilag ki volt irtva. Ugyanakkor tény, hogy még soha eddig nem élt át olyan teljes sötétséget, mint amilyet ma. Isten az Egyházát monarchiaként alapította, melyet a pápa tart össze. Most viszont egy pápa lemondását láttuk, aki egészen biztos, hogy többek között azért mondott le, mert ő maga is annyira a modern demokratikus gondolkozás csapdájában van, hogy soha nem hitt igazán legmagasabb hivatalában. Letette a pápai tiarát, vagyis a pápai koronát, és mindig csak mint „Róma püspöke” írta alá az eléje tett dokumentumokat. Mindegy, hogy egészen pontosan miből álltak februári lemondásának konkrét okai, az egészen biztos, hogy ez a lemondás a pápaság isteni intézményének aláásásában – emberileg nézve – sokat segített.

[Joseph Ratzingernek a pápaságról alkotott elméletével kapcsolatban lásd a következő művet: P. Ralph M. Wiltgen: Der Rhein fließt in den Tiber, ennek német kiadásában a 238. oldalon a Nota praevia (= Magyarázó előzetes megjegyzések) című és a 295. oldalon a könyv utolsó fejezetében.]

Krisztus ellenségei XVI. Benedek lemondásával és az ezt követő konklávéval minden bizonnyal a maguk részéről mindent elkövettek, hogy a pápai hivatalt megszüntessék. Isten korunk mindent átölelő hitehagyásának igazságos büntetéseként sok hatalmat engedélyezett az ellenségei számára az Egyház fölött. Ezek az ellenségek évszázadokon keresztül dolgoztak azon, hogy a Vatikánt fojtó szorításukba kaparintsák, és most végre berendezkedhettek ott. Ahelyett, hogy akár csak gondolatban engedtek volna egy kicsi vallásos közösségnek, inkább kövenként lebontották az Egyházat, ahogy ezt Anna Katharina Emmerich 200 évvel ezelőtt víziójában látta. Emberi szemmel nézve Urunk mai követőinek ugyanolyan kevés látható reményük van, mint az eredeti nagyszombaton Jézus tanítványainak volt.

Csakhogy, ahogy Urunknak nem csak emberi természete volt, úgy a katolikus Egyház lénye is sokkal több, mint csak emberi. Szűzanyánk La Salette-ben 1846-ban a mostani időről ezt mondta: „Az igazaknak sokat kell szenvedniük, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni. Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának aktusa által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember elpusztul és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be és az emberek kiengesztelődnek Istennel. Az emberek Jézus Krisztusnak fognak szolgálni, Őt fogják imádni és dicsőíteni. A felebaráti szeretet mindenütt felvirágzik, és az emberek istenfélelemben élnek.”

Másképp kifejezve, Isten egészen biztosan újra fel fogja támasztani Egyházát a mostani véghelyzetből. Ha az Egyház elsötétedése még erősebbé válna – ami bizonyára be fog következni –, akkor nekünk jobban, mit valaha a Szűzanyával kell kitartanunk, és abba kell hagynunk, hogy hitetlenségünkkel terheljük őt, ahogy azt Urunk apostolai és tanítványai az első nagyszombaton tették.
     Erőltessük meg magunkat, hogy felüdítsük az ő Szeplőtelen Szívét az ő isteni Fiába és az egyedül igaz Egyházba vetett rendíthetetlen hitünkkel.

Kyrie eleison

(A fotó a római Sta. Maria in Campitelli tepmlomban készült)


Feltéve: 2013. március 31.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA