Prosper de Garet bárónő, Ars polgármesterének felesége Vianney Szent János szentté avatási eljárása során a következőket vallotta: A plébános mindenekfelett szerette a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Meg vagyok győződve róla, hogy közvetlen kapcsolatban volt velük, és hogy a tisztítótűz olyan hely volt számára, ahol nagyon jól kiismerte magát. A Bourg-ból való Ecrivieux kisasszony nagyon aggódott hirtelen elhunyt apja miatt, aki egész életében mindenfajta vallási befolyást visszautasított. A plébánoshoz fordult, aki habozás nélkül ezt válaszolta neki: „Megmenekült, de meghatározhatatlanul sok ideig marad a tisztítótűzben.” Édesanyámról, aki nagyon vallásos nő volt, halála után azt hittem, hogy nincs szüksége imára. A plébánossal beszéltem erről, ő pedig ezt mondta: „Ellenkezőleg, imádkozzon sokat érte.” És a nővéremhez fordulva így folytatta: „Legyen nyugodt, édesanyja jó helyen van.” – „Azt jelenti, hogy a mennyországban van?” – „Nem, nem így értettem.” Mire megértettük nővéremmel, hogy ezzel azt akarta kifejezni, hogy nem kell sokáig a tisztítótűzben szenvednie. Egy jó tettekkel teli élet után Adele Murinais hosszú és fájdalmas betegségben meghalt. A plébánost arra kértem, hogy imádkozzon érte, aki ezt felelte: „Érte nem kell imádkozni.” Amikor a kisasszony rokonai arra kérték, hogy mutasson be szentmisét az elhunyt lelki üdvéért, megtagadta ezt, mondván: „Nincs rá szüksége.” Egy rokonom, De Bar kisasszony, édesanyját gyászolta, akinek élete tele volt megpróbáltatásokkal. A plébános odament hozzá, és ezt mondta neki: „Ön elvesztette az édesanyját, aki a mennyben van.” – „Merem remélni, plébános úr.” – „Igenis, a mennyben van.” És amikor a kisasszony odanyújtotta neki anyja rózsafüzérét, hogy megáldja, a plébános tisztelettel az ajkához emelte. 1859 elején a Lyonban lakó Ladreyt asszony éppen elhagyta a gyóntatószéket, amikor Vianney visszaszólította ezzel a kérdéssel: „Sokat imádkozott M. Neyrand papért? Miért nem imádkozik tovább érte?” Neyrand, aki három hónappal azelőtt halt meg, korábban Ladreyt asszony gyóntatója volt. Néhány heti ima után abbahagyta az érte mondott imákat, mert úgy gondolta, hogy e szentéletű papnak már nincs imára szüksége. Ezért így válaszolt az arsi plébánosnak. „Azt hittem, hogy már a mennyben van, és ezért nem imádkoztam többet érte.” – „Nem, gyermekem, amióta Ajaccio-ban meghalt, a tisztítótűzben kínokat szenved, mert gyónóival szemben nagyon elnéző volt.” Feltéve: 2013. november 21.