Szentszéki közlemény Battista Ricca prelátusi kinevezéséről az IOR élére
(forrás: Magyar Kurír – 2013. június 17.)
Szombat délben Federico Lombardi jezsuita, szentszéki szóvivő közleményben adta hírül, hogy az IOR, a Vatikáni Pénzintézet Bíborosi Felügyeleti Bizottsága – a Szentatya jóváhagyásával [valójában ő maga nevezte ki egyedül] – Battista Mario Salvatore Riccát „ad interim” ideiglenes megbízatással kinevezte a Vatikáni Pénzintézet prelátusává. A közlemény pontosítja, hogy Battista Ricca prelátus titkári minőségben irányítja majd a Bíborosi Bizottság találkozóit és asszisztál a Felügyeleti Bizottság tanácskozásain az intézmény szabályai szerint. Battista Ricca kinevezése azonnali hatályú – zárul a szentszéki közlemény.
Battista Ricca prelátus 1956-ban született az észak-olasz Brescia környékén, jelenleg az Államtitkárság első csoportjának szolgálatában a Diplomáciai Szolgálat tagja, a Szent Márta-ház, a VI. Pál-nemzetközi ház, a Római papi ház és a Szent Benedek-ház igazgatója. Mint ismeretes – jegyzi meg a szentszéki közlemény – a megelőző prelátus ebben a tisztségben 2006 és 2011 között Piero Poppo volt, aki jelenleg Kamerunban és az Egyenlítői Guineában teljesít nunciusi szolgálatot. [Vajon Popponak mi volt a vétke, hogy egy ilyen kellemes állásból a sivatagba száműzték, ahogy annak idején Bugninit, illetve első lebukása után Riccát? (Lásd erről lentebb).]
Ernst von Freyberg közelmúltban történt elnöki és Battista Ricca mostani prelátusi kinevezésével a Bíborosi Bizottság betöltötte az IOR szabályzata szerinti két legfontosabb pozíciót, melyek régóta üresek voltak.
A Ferenc által támogatott „házúr” bizonyítottan homoszexuális
(forrás: www.katholisches.info – 2013. július 19. és 20.)
[A fordító megjegyzése: az alábbi cikk alapja Sandro Magister-nek a L‘Espresso-ban megjelent írása, amit az olaszról németre fordító Giuseppe Nardi, a katholisches.info újságírója nem csak fordít és idéz, de egyúttal kommentál is, anélkül, hogy kommentárjait valamilyen módon elkülönítené az eredeti szövegtől. E cikk magyarra fordítójaként én szintén kommentálok, de ezeket a kommentárokat – miközben a katholisches.info cikkét szó szerint adom vissza – a teljes zavar elkerülése érdekében szögletes zárójelbe teszem.]
Sandro Magister vatikáni újságíró jó pár nappal ezelőtt visszafogottsággal és tisztelettel hívta fel Ferenc figyelmét azokra az információkra, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy az általa támogatott és alig egy hete a vatikáni bank élére kinevezett és teljhatalommal felruházott Msgr. Ricca aktív homoszexuális. Ferenc azonban a bizonyítékok ellenére sem tett semmit, mire Magister lapjában, az olasz L‘Espresso-ban nyilvánosságra hozta mindazt, amit kinyomozott, és amit azóta az Uruguayi Püspöki Konferencia főtitkára is megerősített.
Amióta Ferenc június 6-án a latin- és közép-amerikai szerzetesrendek elöljáróival beszélt, hivatalosan is tudomást szerezhetett a világ arról, hogy a Vatikánban létezik egy „homo-lobby”. Ferenc, miután ezt beismerte, azt mondta, hogy „meg kell vizsgálja, hogy mit lehet tenni”. [Bevallom, az egész történetben számomra ez a legnagyobb rejtély: miért nem lehet a méltatlan és ártalmas embereket kihajítani a Vatikánból? Miért olyan lehetetlen ez? Miért lehet olyanokat, akik a régi misét mondják, de különben tisztán és a hit törvényei szerint élnek, még kiközösíteni is, olyanokkal pedig, akik besározzák, meggyalázzák és pusztítják a katolikus Egyházat, mindig kesztyűs kézzel bánni, sőt mindig felfelé tolni a ranglétrán? Miért nem számít pont ezen a helyen Urunk Jézus Krisztus szava semmit? „Jaj annak, aki botrányt okoz.” (Mt 18,7) „Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.” (Mk 9,42)]
Most Ferenc első igazi személyi döntése aknaként robbant. Anélkül, hogy tudta volna, Ferenc a homo-lobby-t támogatta. [Tipikus mai újságírói manőver: egyik oldalon kimondja az igazat, ami már úgy sem takargatható tovább, másik oldalon Magister gyorsan kijelenti, hogy mindez csak a véletlen, vagy legfeljebb a csúnya, rossz emberek műve, de igazi okozói, a legfelsőbb vezetők – Benedek, Ferenc – mind ártatlanok, szegényeket csak becsapták, meg kihasználták. Ha ez igaz lenne, akkor alkalmatlanok arra a tisztségre, melyet különben teljhatalommal gyakorolnak! De hát biztosan nem igaz! Pláne Ferencnél nem, aki büszkén meg is mondja, hogy őt nem lehet iránytani, ő maga dönti el, hogy kit fogad, kit mivé nevez ki stb.]
A Vatikán szóvivője, Lombardi 19-én cáfolta a hírt, és Magister kijelentéseit hiteltelennek nevezte. 20-án az Uruguayi Püspöki Konferencia főtitkára megerősítette Magister állításait, Pecorari nuncius pedig azt nyilatkozta, hogy az ügyben a Vatikán vizsgálatot indított.
Ferenc tanítványának és barátjának, Jorge Milias argentin írónak korábban azt mondta, hogy a Vatikánban sok „főnök” van, akiknek felügyelete alól azonban ő sikeresen kivonja magát. Magister úgy véli, Ferenc egy intrika áldozata lett, amikor nem világosították fel a Szent Márta vendégház igazgatójának sötét múltjáról. [Még ha ez igaz is lenne, látva az itt közölt több mint furcsa fptót, a fenti mondat: „Vatikánban létezik egy homo-lobby” szerzőjének gyanút kellett volna fognia, de legalábbis szükségesnek kellett volna tartania egy vizsgálatot, mielőtt ilyen horderejű döntést hoz. Ugyanakkor inkább valószínű, hogy Ferenc mint a Szent Egyed mozgalom legbuzgóbb támogatója, elkötelezettje, annak előretolt „aktivistája”, valójában ugyanazt támogatja, amit a mozgalom főnökei, szellemi harcostársai, egészen fel az amerikai elnökig, vagyis amitől ma az egész világ zeng: a homokosok diktatúráját.]
Időközben annyira biztosnak már nem tűnik Magister eme tézise, írja a katholisches.info újságírója, Giuseppe Nardi, hiszen az, hogy Ricca személyi aktájából minden terhelő adat teljes egészében eltűnt, igen valószínűtlen. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy Ferenc itt is, mint az elmúlt hónapokban szinte mindenben, egymaga döntött, megkerülve, illetve kihagyva a szokásos hivatali eljárást. Ferenc Msgr. Ricca-t „háziuraként” és „vendéglátójaként” ismerte és kedvelte meg, és számára ennyi elég volt e fontos poszt adományozására.
Ricca június 15-i kifejezetten Ferenc személyes bizalmasaként kapta meg kinevezését a vatikáni bankház prelátusi tisztségére, minden teljhatalommal, beleértve a minden ülésen való részvételt, a bíborosok kontrolláló bizottságának ülésein is.
A most 57 éves olasz Monsignore a Szentszék diplomáciai szolgálatában, és 15 évig külföldön tevékenykedett. Miként ez már napokkal korábban megjelent a hírekben, Ferenc a Rómába hívott nunciusok találkozóján ismerte meg Ricca előéletét – ennek ellenére nem változtatott döntésén, és továbbra is kitartott Ricca mellett.
Ricca életének fekete – és sokak által ismert – fejezete az Uruguay-ban töltött szolgálati idejére esik, ahova 1999-ben Svájcból helyezték át. Ricca svájci tartózkodása alatt „barátságot” kötött a svájci hadsereg egyik századosával. Amikor Riccát Uruguayba helyezték, magával vitte svájci barátját is, akit Magister ugyan teljes nevén ad meg, de a katholisches.info csak nevének kezdőbetűivel jelöl: P. H. Ricca kérvényezte, hogy a nunciatúrán barátjának is adjanak valamilyen munkát és szállást.
A hivatalban levő nuncius ezt kereken megtagadta. Néhány hónap múlva azonban a nuncius nyugdíjba ment. Ricca, aki az új nuncius kinevezéséig, ideiglenesen maga vezette a követséget, azonnal munkát és szállást adott barátjának.
A Vatikánban nem törődtek az üggyel, melynek felelőse az államtitkárságon ekkor Battista Re kúriai érsek volt. A későbbi bíboros Ricca földije volt, mindketten Brescia-ból származnak, tehát jól ismerték egymást.
Ricca-nak a svájci tiszttel folytatott homoszexuális kapcsolata annyira nyilvánvaló volt, hogy ez az ország püspökei, papjai és hívei előtt is megbotránkozást keltett. És nem utolsósorban azok előtt az apácák előtt, akik a nunciatúra háztartását vezették.
Az új nuncius, a lengyel Janusz Bolonek érsek, aki 2000 elején érkezett Uruguayba, azonnal jelentette Rómának az elviselhetetlen helyzetet. [Legkésőbb ekkor kellett Ratzinger bíborosnak hallania az ügyről.] Egyúttal többször felszólította a svájcit, hogy hagyja el a nunciatúrát, amit ez Riccara támaszkodva, mindannyiszor megtagadott.
Ahogy a homoszexuálisok között szokásos, Ricca nem elégedett meg egyedül a svájci szolgálataival, hanem Montevideoban a Bulevar Artigas buzi lokáljainak gyakori látogatója is volt. 2001 elején az ottani buzik úgy összeverték, hogy a nunciatúra papjainak kellett kimenekíteni, és az apostoli rezidenciára visszaszállítani.
2001 augusztusában újabb incidens történt. Ricca az éjszaka kellős közepén bennragadt a nunciatúra liftjében, ahonnan a tűzoltóságnak kellett kiszabadítania. Amikor a kivonuló tűzoltók kinyitották a kabin ajtaját, Riccat nem egyedül találták, hanem egy általuk már jól ismert, a homoszexuálisok köréből regisztrált fiatal fiúval.
Bolonek nuncius, aki eddig hiába várt a római válaszra, újra követelte Ricca és a svájci társ, P. H. azonnali eltávolítását a nunciatúráról. Erre végre megjött a válasz Rómából. Riccát tiltakozása ellenére Trinidad és Tobago mini-nunciatúrájára helyezték [miért nem rúgták ki?], ahol 2004-ig maradt. Itt is voltak konfliktusai a nunciussal. Végül eltávolították a diplomáciai szolgálatból, és visszahívták Rómába.
Amikor a svájci P. H. elhagyta az uruguayi nunciatúrát, azt követelte, hogy poggyászát diplomáciai csomagként küldjék a Vatikánba Ricca címére. Bolonek nuncius ezt határozottan visszautasította, és a csomagot a nunciatúrán kívül egy poggyászmegőrzőben helyeztette el. Ott maradt néhány évig, amíg Ricca ki nem jelentette, hogy neki már nem kell. Bolonek nuncius ezután elrendelte a csomag felnyitását és a tartalom megsemmisítését. A csomagban egy pisztolyt találtak, amit átadtak az uruguayi hatóságnak, valamint néhány személyes dolgot és rengeteg kondomot és pornóanyagot.
Az uruguayi események széles körben ismertek: püspökök, papok, szerzetesek és a laikusok körében is tudnak róluk, nem említve a civil hatóságokat, a rendőrséget és a tűzoltóságot. „De a Vatikán is tudott a dologról. Bolonek nuncius Rómába küldött jelentéseiben abszolút nyíltsággal számolt be Ricca viselt dolgairól”, írja Magister.
Uruguayban lelkiismereti okokból hallgattak az ügyről és a hivatali titok miatt is, mert az Egyházat és a pápát nem akarták rossz fénybe hozni. „A Vatikánban azonban van valaki, aki a ködösítést aktívan végezte. Aki a kivizsgálásokat már akkor és egészen mostanáig akadályozta, és a nuncius jelentéseit eltávolította”, írja Magister. Ricca személyi aktája mindig kifogástalan maradt, ami új, fontos római karriert tett számára lehetővé. [Azért annyira nem tűnhetett el az aktája, ha egyszer eltávolították Uruguayból és büntetésbe küldték, majd az ottani nunciussal való konfliktusok miatt onnan is eltávolították – ennek csak ismertek voltak az okai, legalább az intézkedő római közeg előtt.]
2005-ben Rómába visszarendelve Riccát az államtitkárság első csoportjába helyezték, ahonnan 2008-ban a második szekcióba, a „külügyminisztériumba” került. 2012-ben visszahelyezték az első szekcióba egy első osztályú nunciatúra-tanácsos rangjában.
Itt Ricca a nunciatúrák kiadásainak szigorú őrzőjeként vált ismertté, aki megalkuvás nélkül lépett fel a pazarlás ellen. Ferencnek nyilván ez imponált, és ez tette őt a szemében Riccát alkalmassá a vatikáni bank személyes ellenőri posztjára. [Ferenc honnan tudhatott erről, ha csak idén, a konklávé idején ismerte meg Riccát közelebbről?]
2006-ban Ricca átvette egy, majd kettő, végül a Vatikán minden vendégházának az igazgatását, melyekben a bíborosok és a magasrangú méltóságok római tartózkodásuk alatt laknak. [Tipikus esete a kecskére bízott káposztának: ebben a hivatalban Ricca tudhatta, ki tartozik a homo-lobbyhoz, irányíthatta a titkos találkozókat, egyszóval kupleráj-vezetőként is zavartalanul működhetett.] Ferenc itt ismerte meg őt, igazán azonban csak a konklávé idején és akkor, amikor eldöntötte, hogy az Apostoli Palota helyett inkább a diplomáciában járatos vendéglátója, Ricca oltalmában álló vendégházban marad.
Amikor Ferenc kihallgatáson fogadta Bolonek nunciust, az azonnal közölte vele Riccával kapcsolatos fenntartásait, és informálta őt Ricca előéletéről. [És mit tett Ferenc? Nos, mit? Semmit. És vajon miért? Lehet találgatni. Egy biztos, mégha Ferenc nem is azonos beállítottságú Riccával, egy ilyen embert támogatni, egy ilyen ember által vezetett házban lakni, egy pápának semmilyen körülmény között nem megengedett, nem elfogadható, még akkor sem, ha az illető már bizonyítottan nem gyakorolja aktívan szexuális irányultságát. Ezt Ferencnek is tudnia kell, akármilyen „furcsa” ember is. Akkor tehát a második lehetőségen – az azonos irányultságon – kívül mi maradhat még? A harmadik: a Szent Egyed, és a Szent Egyedet is mozgató világméretű erők kifejezett parancsa.]
Miután az olasz újságban megjelent Sandro Magister leleplező beszámolója, az uruguayi püspöki konferencia főtitkára, Msgr. Heriberto Bodeant megerősítette az abban foglaltakat. Msgr. Bodeant a Montevideo Portalnak adott interjújában azt mondta, hogy Ricca „vagy megváltoztatta viselkedését, vagy, sajnos, csak sokkal óvatosabb lett, hogy ne okozzon újra botrányt”. A Montevideoban székelő apostoli nuncius, Msgr. Anselmo Guido Pecorari az El Observador uruguayi napilapnak csupán ennyit mondott: „Az egész dolog a Szentatya kezében van, és ő a bölcsességében tudja, hogy mit kell tennie.” [Ferenc nagy bölcsességében már elérte, hogy a média szétkürtölte a hírt a világon, így már a nem-katolikusok is tudomást szereztek az ügyről – a botrány teljes.]
A helyzet annyira kínos, hogy néhány vatikáni újságíró (Vatican Insider, Kipa, KNA) megpróbálja a beszámolót intrikának beállítani. A botrány annál nagyobb, mert Riccának teljhatalma van a Vatikán bankjában, miközben a legkönnyebben zsarolható csoportba tartozik.
Lásd a folytatást
Feltéve: 2013. július 23.