(forrás: Vatikáni Rádió – 2013. október 1.)
Bergoglio megint gondoskodott róla, hogy napokig a lapok címoldalára kerüljön: Meglepetésre alig két héttel a jezsuita lapokban megjelent interjúja után, október 1-én a „La Repubblica” bal-liberális újság hozott nyilvánosságra egy szeptember 24-én, a vatikáni vendégházban készült interjút vele. Az interjút ugyanaz az olasz ateista értelmiségi készítette, Eugenio Scalfari, akihez írt személyes levele szeptember 11-én jelent meg ugyanebben az újságban. [lásd a honlap A pápa [?] párbeszédet akar folytatni a nem-hívőkkel című cikkét]
Ez a legújabb interjú – melyben Bergoglio ismételten határozottan kifejtette reformtörekvéseit a kúriával kapcsolatban – közvetlenül az általa kinevezett és október 1-re összehívott bíboros-bizottság első ülése előtt jelent meg.
A Vatikáni Rádió német szerkesztősége az olasz nyelven folytatott beszélgetés jelentős részét németre fordította, és közzétette az interneten. [http://de.radiovaticana.va/news/2013/10/01/überraschung:_papst-interview_mit_„la_repubblica“/ted-733261]
Az olasz eredeti, vagyis az interjú teljes szövege ezen a linken olvasható:
http://www.repubblica.it/cultura/2013/10/01/news/papa_francesco_a_scalfari_cos_cambier_la_chiesa-67630792/
A világsajtó azonnal szárnyra kapta a hírt, így a magyar médiában is mindenütt beszámoltak róla. Az új törvények miatt minden újság, internetes portál az MTI által kapott szöveget vette át. Ez jól foglalja össze a lényeget. A különböző fórumokon közzétett összefoglalóknak így csak a címük más, a tartalmuk ugyanaz: „Újabb tabukat döntött le Ferenc pápa” – „Így változtatja meg az egyházat Ferenc pápa”.
Tehát elsőnek jöjjön az MTI összefoglalója:
»Az egyház szemléletét megváltoztató terveiről, a kor legsürgetőbb társadalmi gondjairól, szentekről és labdarúgásról is beszélt Ferenc pápa a La Repubblica olasz balközép napilapban kedden megjelent terjedelmes interjújában.
A terjedelmes interjújában a katolikus egyházfő azt mondta, az egyháznak meg kell nyílnia a modern kor előtt. Az „Így fogom megváltoztatni az egyházat” címmel megjelent írásban Ferenc pápa a lap volt főszerkesztője, Eugenio Scalfari kérdéseire válaszolt. A nem hívő újságíró már nyáron is kérdéseket tett fel a pápának, amelyekre az egyházfő szeptemberben [levélben] válaszolt.
Ferenc pápa mostani válaszai szerint a mai kor legsúlyosabb gondját a munkanélküli fiatalok és a magányos idősek elhanyagolása jelenti. Ez a pápa szerint nem kizárólag politikai-gazdasági kérdés, hanem egyházi is és az egyházban eddig nem volt eléggé tudatos ezeknek a drámai problémáknak a sürgőssége.
A Szentszéknek van egy hibája, hogy túlságosan Vatikán központú. A Szentszék a Vatikán érdekeit figyeli és ezekkel törődik, amelyek nagy részben még világi érdekek. A Vatikán központú látásmód elhanyagolja a bennünket körülvevő világot. „Én nem osztom ezt a szemléletet és mindent meg fogok tenni, hogy megváltoztassam” – fogalmazott Ferenc pápa az interjúban, amely egy időben jelent meg az egyházfőnek és a kúria és az egyház reformjával megbízott bíborosok vatikáni tanácskozásának kezdetével.
A pápa kijelentette, hogy az egyház vezetői gyakran önimádók voltak, udvaroncaik hízelgése és rossz tanácsadása befolyásolta őket. „Az udvar a pápaság leprája” – mondta Ferenc pápa. Elmondta, nem véletlen, hogy egyetlen egy elődje sem választotta a Ferenc nevet, amely a szegénység és a szeretet egyházát hordozza magában. „Ez a problémák problémája”: Szent Ferenc egy nem magával, hanem másokkal törődő szegény egyházat hirdetett. Azóta eltelt 800 év, de a misszionárius és szegény egyház ma is aktuális – tette hozzá a Szent Ferenc nevét választó pápa.
A kérdésre, hogy a 7 milliárdos világban másfél milliárd a keresztények száma és a hitüket gyakorló olaszok alig érik el a húsz százalékot, Ferenc pápa úgy válaszolt, hogy nem célja a hittérítés. „A hittérítés ostobaság, értelmetlen, meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat” – jegyezte meg.
Az ateistákkal kapcsolatban a pápa úgy fogalmazott, hogy annak is van lelke, aki nem hisz benne. Hozzátette, vele is előfordul, hogy ha klerikálist lát, azonnal feltámad benne az antiklerikalizmus. A klerikalizmusnak semmi köze nem kellene, hogy legyen a kereszténységhez – jegyezte meg a világi politikai hatalomra törekvő irányzatról.
Arra, hogy ki a legfontosabb szent, úgy válaszolt, hogy a szenteket nem lehet osztályozni, előbb tudja felsorolni a legjobb argentínai labdarúgó játékosokat.
Végül a politikáról szólva úgy ítélte meg, hogy a vad liberalizmus nem tesz mást, mint erősebbé teszi az erőset és gyengébbé a gyengét. „Nagy szabadság, semmi diszkrimináció, semmi demagógia és sok szeretet” kell – hangoztatta Ferenc pápa.«
Most következik a vatikáni rádió német szerkesztőségének fordítása:
A mai kor legnagyobb bajai
»A legsúlyosabb bajok, melyek a világot ezekben az években sújtják, a munkanélküli fiatalok és a magány, melyben az időseket hagyják élni. Az idős embereknek gondoskodásra és társaságra van szükségük, a fiataloknak munkára és reményre, de se az egyik, se másik nincs meg nekik, és ezért már nem is keresik. A jelen megfojtja őket. Mondja meg nekem: Lehet úgy élni valakinek, hogy a jelen megfojtja? A múltra való emlékezés nélkül, és anélkül a vágy nélkül, hogy a jövő számára valamit felépítsen, például egy családot? Lehet így tovább élni? Az én véleményem szerint ez a legsürgősebb probléma, ami előtt az egyház áll… Ez a helyzet ugyanis nem csak a testet, de a lelket is megsérti. És az egyháznak mind a kettőért felelősnek kell éreznie magát.«
[Egy árva szót nem mond arról, hogy ez a helyzet azért állt elő, mert az ember fellázadt Isten ellen. És hogy ezért először vissza kell térni Istenhez, az igazsághoz, a katolikus valláshoz, s akkor magától rendbe jön a világi helyzet is, ahogy Urunk mondta: „Atyátok tudja, hogy szükségtek van rájuk. Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok ráadásképpen.” (Lk 12,30-31 és Mt 6,33)]
Jó és rossz
»A hittérítés egy óriási butaság, egyáltalán semmi értelme. Meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat, és a körülöttünk levő világot kell jobban megismerni. … A világ tele van utakkal, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, vagy amelyek közelebb hoznak bennünket egymáshoz, de a döntő az, hogy a jóhoz vezessenek bennünket. … Közülünk mindenkinek megvan a szemlélete a jóról és a rosszról is. Nekünk arra kell buzdítanunk, hogy a felé mozogjon, melyet ő a jónak ismert fel.
[Ez valami olyan elképesztő őrület párosulva sátáni gonoszsággal, hogy nem lehet kommentálni sem. Nem ez volt Ádám és Éva ősbűne? Senki nem úgy vétkezik, hogy rosszat akar csinálni, nem, előbb – és ez az Isten elleni lázadás fő alkotórésze – maga határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz, azaz a rosszból jót csinál. Pontosan ez az ősbűn, az „olyanok lesztek, mint az istenek, jót és rosszat ismerők”, azaz ti határozzátok meg, hogy mi a jó és mi a rossz.]
Ez már elég lenne arra, hogy a világ jobbá váljon. … A másik iránti szeretet, amiről Urunk prédikált, nem a hittérítés, hanem a szeretet. Szeretet a felebarát iránt, kovász, mely a közjót szolgálja.«
[G. atya mondta, hogy azért kell ezeket az őrületeket nyilvánosságra hozni, hogy senkinek ne lehessen mentsége, ha mindezek olvastán, még mindig a II. Vatikáni Zsinatból kifejlődő újegyház, újtanítás híve marad. Ahogy Urunk Jézus Krisztus mondta, hogy a zsidóknak azért nincs mentségük, mert a csodákat a szemük láttára vitte végbe. Nos, Bergoglio – és sok más főpap, teológus – a szemünk, fülünk láttára árasztja magából istenkáromló beszédét.]
Testvériesség
»Isten Fia emberré lett, hogy az emberek lelkében a testvériességet felébressze. [Ez rosszabb, mint egy Hans Küng.] Mind testvérek vagyunk, mind Isten gyermekei. Abba, ahogy Ő az Atyát hívta. Én előkészítem nektek az utat, mondta. Kövessetek, és megtaláljátok az Atyát, és mind az Ő gyermekei lesztek. …«
Kúria
»Az Egyház vezetői gyakran önimádók voltak, hízelgőktől vették magukat körül, és udvaroncaik rossz felé vitték őket. Az udvar a pápaság leprája. [Nem tudom, kikre gondol Bergoglio, de egy biztos, annyira eddig egyetlen pápa sem imádta saját magát, mint ő, egyik sem mert elődeiről ilyen rosszakat mondani, és egyiknek sem volt annyi rossz udvaronca és tanácsadója, mint neki.]
A kúriában olykor vannak udvaroncok, de egészében véve a kúria valami más. Egyfajta intendánsi hivatal, szervezi a szolgáltatásokat, melyekre a Szentszéknek szüksége van. De van egy hátránya: Vatikán centrikus. A Vatikán érdekeit figyeli, és ezekkel törődik, amelyek nagy részben még mindig világi érdekek. A Vatikán központú látásmód elhanyagolja a bennünket körülvevő világot. Én nem osztom ezt a szemléletet, és mindent meg fogok tenni, hogy megváltoztassam. Az egyház Isten népének közössége – vagy legalábbis annak kellene újra lennie –, melyben papok, plébánosok, püspökök pásztorokként Isten népének szolgálatában állnak. Ez az egyház, nem véletlenül más szó, mint a Szentszék. Ennek ugyan fontos funkciója van, de az egyház szolgálatában áll. Nem lehetett volna teljes hitem Istenben és az Ő Fiában, ha nem az egyházban nőttem volna fel, és Argentínában abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olyan közösségben találtam magam, mely nélkül magam tudatához és hitemhez nem jutottam volna el.«
Felszabadítási teológia
»Képviselői közül sokan argentinok voltak. ,,, Teológiájukban bizonnyal politikai követelések is voltak, de közülük sokan hívők voltak, és az emberiességről magas elképzelésük volt.«
Antiklerikalizmus
»Ez velem is megtörténik: Ha egy klerikálist látok magam előtt, azonnal feltámad bennem az antiklerikalizmus. A klerikalizmusnak valójában semmi köze nem kellene, hogy legyen a kereszténységhez. Szent Pál, aki elsőként prédikált a pogányokhoz és a más vallások híveihez, volt az első, aki ezt tanította nekünk. …«
Kedvenc szentek
»Szent Pál fektette le vallásunk és Credónk alapköveit. [Én úgy tudtam, Urunk Jézus Krisztus, azaz a megtestesült Isten alapította az Egyházat, és adta meg „tananyagát”, vagyis nem emberi, hanem isteni eredetű.] Nélküle nem lehet tudatos kereszténynek lenni. Krisztus prédikációit tanítói struktúrába fordította, mely 2 ezer év után is egyenesen állnak. Aztán Ágoston, Benedek és Tamás és Ignác. És természetesen Ferenc. … Természetesen Ignác az, akit jobban ismerek, mint a többieket. Ő alapította a rendünket. Emlékeztetem Önt arra, hogy ebből a rendből jött Carlo Maria Martini bíboros is, aki nekem és Önnek is nagyon drága volt.
[A honlapnak több, Martini bíborossal foglalkozó cikke közül itt csak kettőnek adom meg a linkjét: Egy disszidens bíborban és Elengedhetetlen nekrológ az ujjongó kórustól távol]
A jezsuiták voltak, és még mindig ők a katolikus kovász …: kultúra, tanítás, missziós tanúságtétel, hűség a pápához. De Ignác … egy újító és egy misztikus is volt. Mindenekelőtt egy misztikus. … Én szeretem a misztikusokat; Ferenc is az volt, életének sok aspektusában. …«
Konklávé
»Amikor a konklávé pápává választott, a választás elfogadása előtt azt kértem, hogy pár pillanatra visszavonulhassak egy szobába. Agyam teljesen üres volt; és nagy félelem lett úrrá rajtam. Hogy ez elmúljon, és hogy ellazuljak, becsuktam a szememet, és minden gondolatom elszállt – az is, hogy a terhet elutasítsam, amit egyébként a liturgikus procedúra megenged. Becsuktam a szememet, és minden félelem vagy érzelem elmúlt. Egyszer csak egy nagy fény töltött el – csak egy pillanatig tartott, de nekem nagyon hosszúnak tűnt. Aztán kialudt a fény, felálltam és bementem abba a szobába, ahol a bíborosok vártak és az asztal, amin az elfogadás-aktusa feküdt. Aláírtam. …«
[Óh, mily megható misztikus élmény, amikor már jóelőre tudta, hogy a Sodano-Kasper-Koch vezette csapat a Szent Egyed mozgalom, és háttérintézményeik utasítására őt teszik meg annak, aki a szabadkőművesek évszázados tervét megvalósítja. Különben erre utal Müller prefektus legutóbbi nyilatkozata is, melyben a riporter kérdésére, hogy megkönnyebbült-e, hogy Bergoglio őt meghagyta prefektusi hivatalában – merthogy többeket leváltott –, a legkisebb zavar nélkül azt válaszolta, hogy „ez már régóta biztos volt”. (eredeti német mondat így hangzik: „Das stand schon länger fest.”) Vagyis Benedek már úgy nevezte ki, hogy tudta, hogy Latin-Amerikából jön az utóda, akinek nagyon meg fog felelni Müller, aki köztudottan évente több hónapot tölt ott, és nagy barátja a felszabadítási teológiának és annak képviselőinek. Lásd a sok Müller prefektussal foglalkozó cikk közül ezt: Müller püspök nyilatkozatai prefektusi kinevezése óta]
Kegyelem
»Akit nem érint meg a kegyelem, az lehet egy hiba és félelem nélküli személy, de soha nem lesz olyan személy, akit megérintett a kegyelem. … – Scalfari közbevetett kérdése: Ön úgy érzi, hogy megérintette a kegyelem? – Ilyesmit senki nem tudhat. A kegyelem nem tartozik a tudati léthez, a kegyelem egy fénykvantum, amit a lélekben bírunk. … Ön is lehet, teljesen anélkül, hogy tudná, megérintve a kegyelemtől. – Scalfari közbevetett kérdése: Hit nélkül? Mint nem-hívő? – A kegyelem a lelket érinti. – Scalfari közbevetése: Én nem hiszek a lélekben. – Ön nem hisz benne, de akkor is van lelke. – Scalfari közbevetése: Szentséged, hiszen azt mondta, hogy nem akar megtéríteni engem, és azt hiszem, ez nem is sikerülne Önnek! – Ezt nem lehet tudni, mindenesetre nincs ilyen szándékom.«
Assisi Szent Ferenc
»Ő az egyik legnagyobb, mert ő minden egyszerre. A tettek férfija, rendet alapít és szabályzatot ad neki, utazik és misszionárius, költő és próféta, misztikus, … szereti a természetet, az állatokat, a mező füveit és az égen szálló madarakat, de mindenekelőtt az embereket szereti, a gyerekeket, az öregeket, az asszonyokat … Egy szegény egyházról álmodott, ami másokkal törődik, anélkül, hogy magára gondolna. Azóta eltelt 800 év, és az idő nagyon megváltozott, de a misszionárius és szegény egyház ideálja jobban érvényes, mint valaha. Ez az egyház, melyet Jézus és a tanítványai prédikáltak.«
[Lásd a honlap következő cikkét: A liturgia nem lehet szegény – A liturgia az isteni kifejeződése]
Az egyház mint kisebbség
»Én személy szerint úgy gondolom, hogy inkább erőt jelent kisebbségnek lenni. Hiszen mi az élet és a szeretet kovásza akarunk lenni, és a kovász egy sokkal, sokkal kisebb mennyiség, mint a gyümölcsök, a virágok és a fák tömege, melyek ebből a kovászból keletkeznek. A mi célunk nem a hittérítés, hanem a szükségletek, a vágyak, a csalódások, a kétségbeesések, a remények meghallgatása. A fiatal embereknek vissza kell adnunk a reményt, az öregeknek segíteni, a jövőt megnyitni, a szeretetet terjeszteni, szegénynek lenni a szegények között. Fel kell vennünk a kizártakat, és a békét kell hirdetnünk. A II. Vatikáni Zsinat … úgy határozott, hogy egy modern szellemű jövőnek a szemébe néz, és megnyitja magát a modern kultúra előtt. A zsinati atyák tudták, hogy a modern kultúra felé való nyitás vallási ökumenizmust jelent és a nem-hívőkkel való párbeszédet. Azóta ebben az irányban nagyon kevés történt. Nekem megvan az alázatom és a becsvágyam, hogy ezt megtegyem.«
[Ez az egyetlen jó Bergoglio-ban: hogy végre kertelés nélkül kimondja, amit az elődei és a széplelkek folyton tagadnak: hogy t. i. a zsinat igenis forradalom volt, radikális szakítás a katolikus „kultúrával”, a katolikus tradícióval.]
Reformok
»Természetesen én nem vagyok Assisi Szent Ferenc, és bennem se az ő ereje, se az ő szentsége nincs meg. De én Róma püspöke vagyok és a katolikus világ pápája. Elsőnek azt döntöttem el, hogy nyolc bíborosból álló csoportot nevezek ki, akik a tanácsadó testületemet alkotják. Nem udvaroncok, hanem bölcs személyek, akiket ugyanazok az érzések mozgatnak, mint engem. Ez ennek a nem csak vertikális, de horizontális szervezetű egyháznak a kezdete. Ha Martini bíboros erről beszélt, akkor az akcentust a zsinatokra és a szinódusokra helyezte, miközben pontosan tudta, milyen hosszú és nehéz az út, ami ebbe az irányba vezet.«
Politika
»Miért kérdez tőlem erről? Már megmondtam, hogy az egyház nem foglalkozik politikával. … Azt gondolom, hogy a politikában elkötelezett katolikusok a vallás értékeit bírják, de érett lelkiismeretet és a megvalósításhoz szükséges kompetenciát is. Az egyház soha nem fog azon a feladaton túl menni, hogy az értékeit kifejezze és terjessze – legalábbis addig, amíg én itt vagyok. .. De ez szinte soha nem így volt a történelemben. Az Egyház nagyon gyakran intézményként dominált világi érdekekért, és a katolikus egyház sok tagja és magas képviselője még most is ezt az érzelmet táplálja.«
[Hány enciklika szól az állam és az Egyház szétválasztása ellen?]
Hinni és nem hinni
»Hadd kérdezzek én valamit: Ön, mint nem-hívő laikus, miben hisz? Ön egy író és a gondolkodás embere. Tehát valamiben hinnie kell. Kell, hogy egy vezető értéke legyen. Ne válaszoljon nekem olyan kifejezésekkel, mint becsületesség, keresés, a közjóért való aggodalom …, nem ezeket kérdezem. Azt kérdezem Öntől, hogy mit gondol a világ, igen, az univerzum esszenciájáról. Ön is nyilván, mint mi mindannyian, felteszi azt a kérdést, hogy honnan jövünk és hova megyünk. Még egy gyerek is kérdez ilyet. És Ön? – Scalfari: A létben hiszek, vagyis a szövetben, amiből a formák jönnek. – Én pedig Istenben hiszek. Nem egy katolikus Istenben, ilyen nincs. Isten létezik. Én hiszek Jézus Krisztusban, az ő inkarnációjában. … Ez az én létem. Nem tűnik úgy Önnek, mintha nem is lennénk olyan messzire egymástól?«
[Teológiailag természetesen nagyonis igaz, hogy Isten nem „katolikus Isten”, hanem abszolút Isten, az egész mindenség Istene, Teremtője, Fenntartója. Csakhogy Bergoglio és az egész nem-katolikus világ ezt a kijelenést úgy érti, hogy minden vallás istene egy és ugyanaz az egy Isten. Vagyis a mohamedánok, a hinduk stb. istene, legfelsőbb lénye ugyanaz az Isten, mint akiben a katolikusok hisznek. Ez a nagy világvallás istene, aki azonban nem azonos a Szentháromság egy igaz Istennel.]
[Érdekes, hogy a magyar változatban szereplő következő szakasz ebből a rövidített német verzióból hiányzik, pedig az a borzalmas mondat idézőjelben áll, tehát Bergoglio biztosan mondta: »Végül a politikáról szólva úgy ítélte meg, hogy a vad liberalizmus nem tesz mást, mint erősebbé teszi az erőset és gyengébbé a gyengét. „Nagy szabadság, semmi diszkrimináció, semmi demagógia és sok szeretet” kell – hangoztatta Ferenc pápa.« – Talán nemsokára meglesz a teljes szöveg, és akkor ki lehet egészíteni,
Kérdés, hogy akinek nem voltak az eddigi események elegendőek, hogy „megtérjen”, annak bármi is megváltoztathatja-e a véleményét. Magyarul: van-e értelme, hogy minden héten újabb és újabb borzalmakat, hitellenes, hittagadó szövegeket fordítsunk és olvassunk Bergoglio-tól. Erre mondta azt G. atya, amit már fentebb is idéztem, hogy ezek azért kellenek, hogy senki ne találhasson mentséget magának, ha mindezek ellenére kitart az újkatolicizmus mellett.
Bergoglio megnyilatkozásaiban a „fejlődés” is észrevehető: Egyre ádázabban tagadja a katolikus tanításokat. Maeßen atya mondta, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik az agresszív türelmetlensége minden katolikus dologgal szemben, az arca pedig ennek megfelelően egyre torzul.]
Feltéve: 2013. október 3.