Több paptól hallottam, hogy a mai katolikusok azt már nem veszik észre, amit az egyház vezetői a hit terén évtizedek óta rombolnak, hogy ez már nem is érdekli őket, de ha majd az erkölcsi kérdésekben is a liberalizmus győzedelmeskedik, felébrednek, és – legalábbis közülük a jobbak– tiltakozni fognak.
Hogy ez így van, azt – gondolom – minden olyan katolikus honlap gazdája tanúsíthatja, aki a honlapján nem mindenben követi a trendet, azaz nem rajong egyértelműen Bergoglio újításaiért. Például a www.katholisches.info újságírója, aki az elmúlt évről tegnap írt összegzésében számolt be arról, hogy 2013. márciusa óta olvasói táboruk megháromszorozódott. Köszönhetően valószínűnek nem csak annak, hogy megnőtt az érdeklődés az egyházban folyó események után, hanem inkább annak, hogy a Bergoglioval kapcsolatos kezdeti jóakaratú hangnemük a történések miatt egyre kritikusabbá vált.
A www.katholisches.info újságírója szó szerint ezt írja: „A katolikus egyházban kritikus hangnak lenni, nagy kihívás. Személyes nehézségek elé állít, a saját munka állandó megkérdőjelezését követeli, és csakis teljes függetlenséggel lehetséges. Hivatalos egyházi keretek között elképzelhetetlen. Az egyház hithű köreinek elhallgatása és némaságba burkolózása, amint a téma Ferenc pápára [?] terelődik, beszédes felvilágosítást ad erről a klímáról.”
[Hogy a katholisches.info milyen mértékben „független” és kritikus, ennek tárgyalása most nem témája ennek a cikknek, és egyébként is már sokszor megírtam: Most csak annyit, hogy 1) egyre szorosabban kötődik Menzingenhez (például P. Schmidberger cikkét a pius.info csak azután hozta le, hogy a katholisches.info három részletben már befejezte a közlését, vagyis P. Schmidberger direkt nekik szánta dolgozatát Bergoglio apostoli exhortációjáról; 2) a honlap minden kritikus Bergoglio-cikke után lehoz egy „rajongót”, vagy legalábbis olyat, amit előtte megbírált, és mindazt helyesli, amit Bergoglio tesz.]
A legdöntőbb különbség a www.katolikus-honlap.hu és a www.katholisches.info között azonban az, hogy ő is csak azt teszi, amit fentebb a katolikus hívekről írtam: nem a hit, azaz nem a gyökerek, hanem az erkölcs, azaz a gyümölcsök oldaláról nézi az eseményeket.
Az utóbbi időben három olvasója is van a honlapnak, aki naponta lát el friss információkkal, azaz a világhálón Bergoglio tetteit tárgyaló cikkekkel. Ezeknek mindössze töredékét használtam fel, a többivel, illetve a többi tartalmával nem akarok foglalkozni. Két okból:
1) Hogy egyáltalán még létezik világ, hogy az emberek nem falták fel egymást maradéktalanul, az kizárólag a keresztény erkölcsre épített civilizációnak köszönhető. Csakhogy, ez az erkölcs nem létezik önmagában – ez az erkölcs a keresztény tanrendszer gyümölcse, és mint ilyen ettől elválaszthatatlan. A társadalmak gazdaságilag azért mentek tönkre, mert Mózes két kőtáblája közül csak a másodikat akarták betartatni, és mivel az első hiányzott, Isten tekintélye helyett mindezt törvényekkel, naponta hozott újabb szabályozásokkal akarták elérni, ami megfizethetetlen költségekkel jár. Erkölcsileg, szellemileg pedig azért, mert az elsőt nem csak figyelmen kívül hagyták, hanem meg is gyalázták.
2) Lucifer bukása óta dolgozik azon, hogy elveszítse az embereket és Krisztus Egyházát. Sokféleképpen próbálta ezt elérni, de sikerei nem voltak tartósak. Ezért állandóan taktikát változtatott. Utolsó kísérlete meghozta végre az emberi szemmel nézve végső győzelmet számára: Szétzúzta a klerikusok hitét, „megverte a pásztorokat”, akik aztán megmérgezték a hívek hitét és „elveszejtették” őket. Amikor ezzel megvolt, minden akadály elhárult, hogy erkölcsi téren is diadalmaskodjon, hiszen, mióta a keresztény erkölcs elvesztette életben tartóját (a szőlővesszőt levágták a szőlőtőről), maga is elpusztult. És pusztulása – emberi mértékkel nézve – azért végleges, mert nincs mihez visszamennie, a hit – emberi szemmel nézve – véglegesen tönkrement.
Ezért nincs semmi értelme annak, ha valaki támadja ugyan Bergoglio újításait, nem szereti, sőt elítéli azokat, de az elmúlt idők pápáit minden vád alól felmenti. Holott ezek a pápák nem tettek mást, mint Bergoglio útját készítették elő, ahogy a próféták és Keresztelő Szent János Jézusét. Ők zúzták szét a katolikus hitet, ők relativizáltak minden katolikus eszmét, hitigazságot az Assisi találkozókkal, az új misével, a liturgikus visszaélésekkel, a hitközömbösséget előkészítő találkozásokkal a téves vallásokkal, a kétes szentté avatásokkal – hogy itt csak azokat az eseményeket említsem, amiket minden hívőnek látnia kellett, azoknak is, akik nem ismerik eléggé a katekizmust.
Ha innen nézzük az eseményeket, ezt a szegény Bergogliot még sajnálni is lehet. „Személyes hitvallása” elsősorban nem az ő szégyene, hanem tanáraié, papjaié, lelkivezetőié, püspökeié. Mai tettei és egyáltalán az, hogy idáig eljutott pedig azé a két pápáé, akik őt érsekké és bíborossá kreálták, és azoké a bíborosoké, akik pápává [?] választották. Aki nem veszi ezeket észre, azaz nem akar tudomást venni arról az Egyházat mintegy 150 éve folyamatosan érő támadásról, amit az Egyház legádázabb ellenségei készítettek elő, aki VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek hitet romboló tevékenységét nem veszi tudomásul, annak nincs joga Bergoglio erkölcsöt szétzúzó intézkedései miatt felháborodni! Mert az a katolikus hit nélkül ragaszkodik a katolikus erkölcshöz!
[Hogy csak egyetlen egy példát említsünk e pápák szellemi-lelki folytonosságának a bizonyítására: „A Lélek új korszaka? Pater Cantalamessa, Ferenc pápa (?) és Joachim de Fiore” című cikkben említett Pater Cantalamessa 1980-tól kezdve – tehát mind II. János Pál, mind XVI. Benedek pápa alatt – tavalyig volt a pápai udvar prédikátora. És ő volt az, aki Buenos Airesben ezen idő alatt Bergoglioval karizmatikus és ökumenista összejöveteleket tartott, és azokon „civilek” előtt térdelt, hogy azok megáldják őt és Bergogliot.]
Ez a honlap a hitigazságokat, mint minden más dolog gyökerét, oszlopát, fenntartóját sokkal fontosabbnak tartja, mint minden ebből eredő következményt. Hogy csak egy történelmi példát említsek erre a látásmódra: V. Károly német-római császár minden elképzelhető erkölcsöt sértő bűnt elkövetett (például Lepanto győztese, Don Juan ’d Austria egyik törvénytelen fia volt, az ő harcosai követték el a Sacco di Roma rémtetteit, ami állítólag a vandálok pusztításán is túltett, az ő uralkodása alatt terjedt el zavartalanul – világuralmi tervei mellett nem ért rá ezzel foglalkozni – Németországban a „reformáció” stb.), és mégis élete végét kolostorba visszavonulva töltötte, és annyira aggódott örök üdvössége miatt, hogy évszázadokra előre kifizette a lelki üdvéért mondandó szentmiséket.
Egy másik példa szinte egészen friss: egy 1990-ben készített – mert alig 20 éve még ilyesmik is történhettek (szerintem 2000-ben kapott az Ördög teljesen szabad kezet) – amerikai filmben, amiben többet verekedtek és ölték egymást az emberek, mint beszélgettek, amikor az egyik spanyol származású bűnöző halálos sebet kap és a főhős (a kubai származású Andy Garcia játssza) orvosért kiált, a haldokló nem orvosért, hanem papért könyörög, és úgy hal meg, hogy meggyónja bűneit, és irgalomért könyörög Istenhez.
Jézus egész földi tevékenysége, a katolicizmus kétezer éves tanítása azt akarja belevésni az emberekbe, hogy az embernek nem a föld a hazája, hogy ez az élet teljesen érdektelen ahhoz képest, ami halála után vár rá, és hogy nem vesse meg az evilági javakat, és elsősorban ne testi jólétéért, hanem lelki üdvéért kell itt a földön tevékenykednie.
Ez a honlap bár az interneten csak 2005. júliusában jelent meg, valójában 1995 karácsonya óta létezik, hiszen az akkor indult Szent Margit Lap anyagára épül, az ott megjelent cikkek mintegy 95 százaléka képezi a honlap „magját” (még akkor is, ha a Szent Margit Lap oldalon ez időhiány miatt még nincs bejelölve). Vagyis a honlap nem az utolsó évek vallási zűrzavarában kezdte működését, hanem akkor, amikor én megismerkedtem a tradícióval, és benne Lefebvre érsek tanításával. Ennek a honlapnak a lelkületét azok a régi írások adják meg [lásd különösen a KÖNYVTÁR oldal II. és III. fiókját], melyek arról a rombolásról szólnak, arra hívják fel a figyelmet, ami a II. Vatikáni Zsinat óta működik legfelsőbb szinten az egyházban.
E honlap számára Bergoglio nem a kezdet, hanem a vég, annak a „katolikusnak” prototípusa, aki kritika nélkül az új misén, az új katekizmuson nőtt fel. Aki most felháborodik Bergoglion, de az okokra, amik idevezettek, nem kíváncsi, annak nem árt tudni, hogy bizonyos értelemben ő is olyan, mint Bergoglio, a hit egyes területein ő is ugyanolyan anti-katolikus, liberális, mint ő.
Visszatérve a kiindulóponthoz: sajnálatos, de igaz, hogy a zsinati katolikusokat, illetve azok jobbik részét a hitrombolás nem, csak Bergoglio újításai ébresztették fel. De ha már egyszer felébredtek, akkor a hithű papoknak (és a katolikus orgánumoknak, mint például ez a honlap is) kötelességük megmondani nekik, hogy ez az eredménye annak az útnak, amelyen ők is járnak vagy jártak eddig. Mert aki ezt elmulasztja, az ugyanazt a vétket követi el, mint amit Bergoglio, akivel kapcsolatban Giovanni Cavalcoli domonkos atya ezt írta: „Krisztus helytelen bemutatása a nem kellemes szövegek figyelmen kívül hagyásának segítségével nem bölcsesség és még csak nem is modern, hanem eretnekség.”
Feltéve: 2013. december 25.