[Ezen a honlapon is megjelent a legújabb Bergoglio interjú német összefoglalója, amit az egyik olvasó „Pia T.” így kommentált:] Amikor az újonnan megválasztott „Róma püspöke”, aki ezzel pápa is lett, az első alkalommal bemutatkozott, azon az emlékezetes estén, valójában előre lehetett látni, mit akar, hogyan fogja pontifikátusát alakítani. Csak „Róma püspökének” nevezte magát, a papi áldást egyfajta „nép-áldássá” funkcionálta át, kérése, hogy „a nép” imádkozzon érte, mielőtt ő áldotta meg – mindez már akkor sokat elárult.      Számomra megoldhatatlan talány marad, hogy a Szent X. Pius Papi Közösség ehhez nem mondott semmit. Az Ecclesia Dei-közösségek papjainak is figyelmeztetniük kellett volna, de ők nem függetlenek. Ők a helyi püspököktől függnek, akik bármikor véget vethetnek az ő működésüknek. Nem csak, hogy Fellay püspök az FSSPX-t ugyanilyen helyzetbe akarta hozni, nem, ő még a „Bergoglio-Ferenc-Rombolóhoz” is hallgat, holott ő, mint az egyetlen tradicionalista papi közösség rendfőnöke, veszély nélkül megtehetné, hogy a „Bergoglio-Ferenc-Rombolótól” óva intsen mindenkit. Fellay hallgat. És a tagjait, papjait is kötelezi, hogy hallgassanak, legalábbis nyilvánosan [de mivel a „még” másképp gondolkozok rettegnek, hogy lebuknak, hiszen akkor ugyanúgy meghurcolják őket, mint társaikat korábban, privát is hallgatnak]. A mondatokat, amelyeket most írok, magam is borzasztónak tartom, de nem marad más választásom. Hagyjuk Bergoglio-Ferenc urat működni. Rettenetes megélni, de nem tudunk rajta változtatni. Katolikus Egyházunk attól a megjelenési formájától, mely 1962-ig a sajátja volt, tökéletesen le lesz rombolva. Ez gyorsan fog megtörténni. Talán ez „jobb” is, ha ezt a szót, hogy „jobb”, ebben az összefüggésben egyáltalán használni szabad.      Le fogja rombolni a homlokzatot, mely már most sem tudja takarni a belső pusztulást. A hosszú sorvadás XVI. Benedekig, úgy tűnik, a végéhez közeledik. Ferenc nem hajlandó tovább várni. Azok a katolikusok, akik a katolikus hitükhöz hűek akarnak maradni, ebben a rendkívüli állapotban már csak a helyi papjaikban bízhatnak. Az FSSPX-nek olyan rendfőnöke, aki azon igyekszik, hogy Lefebvre érsek nyomdokain haladjon, nincs többé. Az FSSPX lelkileg teljesen vezetésnélküli. Lefebvre érseknek nincs utóda. De ő gondoskodott róla, hogy még legyenek hithű papok. Istennek legyen hála! [Német nyelvterületen - amennyire én tudom - P. Sauer, P. Trauner és P. Zaby lépett ki az elmúlt évben az FSSPX-ből, mert ellenezték Fellay püspöknek a Rómával tervezett kiegyezését.] Megjegyzés: Nem tudom elmondani, mennyire örültem, amikor ezt a bejegyzést olvastam: én, a pásztor nélkül maradt juh úgy éreztem magam, mint aki ide-oda bolyongása során legalább egy másik juhot megtalál, aki ugyanúgy szenved a pásztortalanságtól, mint ő. Mi laikusok vagyunk lelkünkkel, agyunkkal, testünkkel, ahogy a papok lelkükkel, agyukkal, testükkel felszentelt papok. Nekünk nem az a feladatunk, hogy magunk döntsük el, miért nem szabad egy Bergogliot követni. Hiszen attól, hogy mivel erre kényszerülünk, ezt mégis megtesszük, jól nem fogjuk magunkat érezni. Egy juh soha nem válhat pásztorrá, még a saját maga számára sem. Isten nem annak teremtette. Képtelenség, hogy az Egyház soha nem látott szellemi válságában ne legyen egyetlen pap sem, aki a mi pásztorunk szerepét elvállalná. Nem tudom, hogy a kilépett Piuszos papok hogyan vezetik a hozzájuk tartozó juhokat, de azt tudom, hogy velünk senki nem törődik. De Urunk megígérte, hogy „ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem” – csak ebben bízhatunk. Lásd a honlap számos cikke közül:      Az Egyház NOM-os fele korhad, a tradicionális része vegetál Feltéve: 2013. október 6.