A brazil tévé-riporter, Marcio Campos a karizmatikus mozgalomról kérdezte Ferencet. [Megjegyzés: Nem a fordítás hibája a gyermekded fogalmazás, hanem Ferencé.] Marcio Campos: Szentatya, Brazíliában a katolikus egyház sok hívőt veszített az elmúlt években. A karizmatikus megújhodás mozgalma lehetőség annak elkerülésére, hogy a hívek a pünkösdi vagy más evangéliumi egyházakhoz csatlakozzanak? Ferenc: Valóban igaz, amit Ön a hívek fogyatkozásáról mond: vannak statisztikák, igaz, igaz. Beszéltünk erről a problémáról a brazil püspökökkel egy szombati találkozón. Ön a karizmatikus mozgalomról kérdezett. Mondok maguknak valamit. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején nem láthattam őket. Egyszer, amikor velük beszéltem, ezt a mondatot mondtam: „Ezek összetévesztik a liturgikus celebrációt a szamba tánccal!” Ezt mondtam. Megbántam. Aztán jobban megismertem őket. Az is igaz, hogy a mozgalom a jó vezetés alatt szép utat járt be. És most azt hiszem, hogy ez a mozgalom sok jót tesz az egyháznak, általában. Buenos Airesben gyakran összegyűjtöttem őket, és egy évben egyszer csináltam velük mind egy misét a katedrálisban. Mindig támogattam őket, miután megtértem, mikor megláttam a jót abban, amit csináltak. Mert az egyház ezen pillanatában – és itt kicsit kibővítem a választ – azt hiszem, hogy a mozgalmakra szükség van. A mozgalmak a lélek kegyelme. De hogyan tarthatja magát egy mozgalom, ami ennyire szabad? Az egyház is szabad! A Szentlélek azt tesz, amit akar. Akkor a harmonizálás munkáját csinálja, de én úgy gondolom, hogy a mozgalom egy kegyelem, azok a mozgalmak, melyek az egyház lelkét bírják. Ezért gondolom, hogy a karizmatikus megújhodás mozgalma nem csak arra hasznos, hogy megakadályozzák, hogy néhányan elmenjenek a pünkösdi felekezetekhez! De nem, ez magának az egyháznak hasznos! Megújít bennünket. És mindenki a saját mozgalmát keresi meg saját karizmája alapján, ahova a lélek őt vezeti! [No comment] Feltéve: 2013. augusztus 1.