A borzalmas pusztulás – II.
Richard Williamson püspök 2013. június 29-i Eleisón-kommentárja

A mai katolikus „ellenállási mozgalom” egyik bátor tagja újfent arra buzdít, hogy vegyem át e „mozgalom” irányítását. Azzal érvel, hogy én vagyok ennek a mozgalomnak az egyetlen püspöke, aki a Szent X. Pius Papi Közösség belső szétesésével szemben állok.
     Csakhogy Isten az igazi egyházi tekintély utolsó leheletét Lefebvre érseknek adta, akinek utódai sajnos kegyetlenül visszaéltek ezzel. Miért adná meg nekik tehát Isten újra ezt az ajándékot?
     Kockáztatva, hogy önök közül sokakat feldühítek, idézem az említett hívő fő érveit, és utánuk a válaszaimat, melyek megfontolását mindenkinek ajánlani tudom.

1. „Az ellenállási mozgalom papjai között meglévő nagy véleménykülönbségek összezavarják a laikusokat.”

A vélemények irányításához szükség van tekintélyre. De az is lehet, hogy a katolikusok megérdemlik, hogy zűrzavarral büntesse őket Isten, miután közülük olyan sokan vakon követték a II. Vatikáni Zsinatot, ahogy ma vakon követik a Pius Közösség vezetőit. Talán Istennek elege van a katolikusok vak engedelmességéből. Talán azt akarja, hogy a katolikusok végre a saját fejüket használják, és azzal gondolkozzanak, ahelyett, hogy vak „engedelmeskedésüket” mint a mennyországba vezető semmittevő, lusta utat használják.

2. „Mindenekelőtt abban a kérdésben uralkodik nagy zűrzavar, vajon most el kell hagyni a süllyedő hajót, vagyis nem kell többé a Pius Közösség miséit látogatni.”

Vajon egy vélemény minden esetre használható? Az elhagyás sok különböző körülménytől függ. Tény, hogy azok, akik a közösség mostani téves kurzusánál maradnak, tényleg a lassú elbukás veszélyének teszik ki magukat. A lelkeknek mégis szükségük van a szentségekre, és a közösségnek nem minden papja lett máris áruló. Például Franciaországban egy nemrég megjelent 350 oldalas könyv, melynek 90 százaléka Lefebvre érsektől tartalmaz idézeteket, két hét alatt az utolsó szálig elfogyott. A könyvet a közösség egyik papja, főtisztelendő Francois Pivert adta ki, akit Isten áldjon meg ezért. Ez a remény egyik jele.

3. „Az ellenállási mozgalom papjai közötti veszekedések az egész mozgalom önpusztításához vezethetnek.”

Papok közötti privát veszekedések mindig voltak és mindig lesznek. A doktrinális, azaz tanbeli nézeteltérések azonban sokkal súlyosabbak. A Pius Közösséget különösen a doktrinális hűség tartotta egykor össze, ahogy most a doktrinális hűtlenség pusztítja el. Egyedül ez a doktrinális hűség biztosítja a mi egy és egyetlen hitünket, mely annak az alapja, ami a katolicizmusból az Egyházban, a Pius Közösségben vagy az „ellenállási mozgalomban” fenn fog maradni.

4. „Fő és hierarchia nélkül az Egyház nem tud létezni. Isten azt akarja, hogy rendezettek legyünk.”

Normális esetben az Egyház valóban nem tud fő és hierarchia nélkül létezni, csakhogy a modern ember mára abnormális helyzetet teremtett. Míg az evangéliumi pogány századosnak (Mt 8,6-10) természetes érzéke volt a parancsolásra és engedelmeskedésre (e kettő elválaszthatatlanul összetartozik), addig a „demokratikus” ember a szabadság nevében tudatosan mindkettőt elfelejtette. Az önkényes parancsolgatás és a mértéktelen engedelmeskedés ezért pusztítja el most a Pius Közösséget, ahogy már a hivatalos egyházat nagyrészt elpusztította.
     Ennek az az oka, hogy ma mind az uralmon levőkből, mind a vezetettekből hiányzik az objektív igazság iránti érzék és szeretet, ami e két csoport felett áll, és ami a tekintély és az engedelmesség tiszteletben tartása esetén e két csoportot könnyedén összehangolja. Isten talán azt akarja, hogy mi inkább kövessük a tant, mint a szervezetet.

Végezetül kijelenthetjük, hogy ez a rendkívüli egyházi megpróbáltatás olyan sokáig fog tartani, ameddig Isten ezt Egyháza megtisztítására szükségesnek tartja. Eközben már eljutottunk a 21. századba, és nekem úgy tűnik, hogy már nincs elég katolikus büszkeség egy, a késő huszadik századi Pius Közösség stílusú katolikus közösség létrehozására.

Türelem, Isten akarata be fog teljesedni. Ez az Ő Egyháza és Ő őrködik felette. Gyakoroljuk magunkat a türelemben.

Kyrie eleison


Williamson püspök úr kommentárjával kapcsolatban lásd a honlap következő cikkeit:
     Korunk a halál kultúrája
     Válasz egy katolikus hívőnek


Feltéve: 2013. július 5.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA