Először is, és alapvető módon: az ősbűn. Amikor a katolikus tradícióért folytatott eredeti harc az 1970-es és 1980-as években elég sikeresen lezajlott ahhoz, hogy a hitalapelveinek túlélése biztosítva legyen, a tradicionalista katolikusok elkezdtek babérjaikon megpihenni, kedélyes hitszigeteiket élvezni és egy kényelmes kerékvágásban mozogni, amit ma nem szívesen veszítenek el. E nyugalom alatt elvesztették a harci szellemet a hit megvédéséhez.
Másodszor, az ősbűn különleges formája: a liberalizmus nevezetű. Az elmúlt 10 évben a közösség elöljárói vezető helyet foglaltak el a liberalizmus, a tévedések és az illetlen öltözködés elleni harc mérséklésében. [Nem én tettem hozzá az utolsót: az „illetlen öltözködést”, hanem így áll az eredeti szövegben, vagyis én csak átveszem azt, amit Williamson püspök úr állandóan ismétel: ha a nők illendően öltözködnének, ahogy Isten megparancsolta, a világ is másképp nézne ki.]
Nem az árral szemben úszni azonban egyet jelent kényszerűen az árral hátrafelé sodródni. Ily módon egy csomó piuszos pap – de nem mind – gyengébb lett meggyőződésében és igehirdetésében.
Harmadszor, az aktivizmus: Néhány piuszos pap sokfajta papi tevékenysége közben véresre járta a lábát, következésképpen se ideje, se kedve nem maradt az olvasásra és tanulásra. Miközben ily módon puszta intézővé és hírközlővé váltak, gyengítették meggyőződésüket és hitüket.
Negyedszer, Fellay püspök balekfogása: Éveken keresztül szinte mindenkit megtévesztett kétkulacsossága – kivéve a világosan látó lelek apró kisebbséget, akik azonban egyáltalán nem találtak meghallgatásra a többieknél. [Maeßen atya is így járt: évekig Fellay püspökhöz szaladt, neki számolt be az általa tapasztalt visszásságokról, amiket Fellay püspök úr mindig megértően meghallgatott, és ő azt hitte, hogy tesz is valamit. Aztán rájött, hogy mindig az ellenkezőjét tette, mint amit megígért. A püspök szívélyes modora őt is levette a lábáról, mint szinte mindenkit – egészen addig, amíg véletlenül fültanúja nem lett, ahogy a püspök néhány apácával beszélt. Akkor megdöbbentette az a gonoszság, ami szavaiból és viselkedéséből sütött. Most, amikor paptársai közül sokan felfedezték ugyanezt, néhányan megkérdezték tőle, hogy nem táplál-e haragot velük szemben, amiért annak idején nem hittek neki. – Valójában mindenki majd csak akkor fog erre rájönni, ha majd ő kerül sorra. Hiszen előbb vagy utóbb a legtöbben ilyen vagy olyan okból sorra fognak kerülni, mert a mai elöljáróknak – pont úgy, mint a világiaknak – egyáltalán nem számít semmi a maguk személyén kívül. Vagyis az határozza egyedül meg hozzáállásukat az igazsággal és az alájuk rendeltekkel szemben, hogy azok vakon követik-e parancsaikat vagy sem. Számukra ez az egyedüli kritérium minden kérdésben.]
Csak 2012. márciusában a „Cor Unum”-ban megjelent cikkével és a három püspöknek 2012. április 12-i válaszával esett le a maszkja. Mégis, a tradicionalista katolikusok nagyobb részét elaltatta (és most újra ezt csinálja).
Ötödször, az ismeretlentől való félelem: Ha körülöttünk az egész világ megőrül, és mi éppen még megtaláltuk az értelem szigetét, de ezután ez a sziget is megőrül, akkor szokatlanul nagy jellemerősség kelletik ahhoz, hogy a valóságot ne tévesszük szem elől, és ez vagy az az illúzió ne kábítson el – és ezekben az illúziókban nincs hiány! Ily módon ma ugyan sok piuszos pap felismeri, hogy drámai helyzetben van, mely súlyos döntések után kiált, de hiányzik nekik a szükséges lelkierő, hogy a bizonytalanba elinduljanak.
[A püspök úr nem említi külön az anyagi bizonytalanságot. Jellemző, hogy a tengeren túl van a legtöbb ellenzéki pap, de talán még sem azért, mert ők annyival erősebbek, hanem azért, mert Amerikában, Dél-Koreában, Kanadában mások a viszonyok, a kilépő papok jobban számíthatnak a hívek támogatására. Ne felejtsük, amit már sokszor írtam: Fellay egy fillér nélkül és nyugdíjbiztosítás nélkül teszi utcára papjait.]
Végezetül a rossz vezetők: Természetesen a közösségben, csakúgy, ahogy a hivatalos egyházban, mindig voltak liberálisok. Mindazonáltal amíg a vezetők a helyes úton maradnak, ezeket a liberálisokat sakkban lehet tartani. Amikor a hivatalos egyházban XXIII. János és VI. Pál elkezdték támogatni ezek liberalizmusát, az eredmény egy szabályos árhullám lett. Nos, miután a piuszos vezetők maguk is liberálisok lettek, a liberalizmus elöntötte az egész Pius Közösséget, ahogy ez jó és valódi vezetők alatt soha nem történt volna meg. [És ez a folyamat a közösség legalsó szintjeire is átterjedt. Ebből következik aztán, hogy ahol ez a folyamat végbemegy, ott szinte kivétel nélkül a legalkalmatlanabbak, mondhatnám legvacakabbak nyernek tért, ami egyúttal a kérdéses helyen a tradíció biztos halálát hozza magával.]
Ezek, a Pioult atya által említett okok mind valósak, de közülük egyik sem erősebb, mint a hit, ami „a mi hitünk – győzelem a világ fölött!” (1 Jn 5,4). Valóban azt mondhatjuk, hogy minden említett ok az érintett papok elég erős hitének hiányára utal. Mert ezek a papok olyan világban élnek, melyben már minden élő lélek igazsághoz való ragaszkodása meglazult. Csakhogy, ha az igazság már nem igaz, hogyan lehetne a hit még igaz?
Hogyan néz ki a legegyszerűbb út az igazsághoz való tapadás megerősítésére – amit nekünk a mai őrült körülmények között mindenképpen meg kell tennünk? Szerintem ez: „Virrasszatok és imádkozzatok, virrasszatok és imádkozzatok: 15 titkot naponta.”
Kyrie eleison
Kiegészítésként itt közlöm a legújabb hírt, ami Dél-Amerikából érkezett:
(forrás: poschenker.wordpress.com – 2013. december 14.)
A bátrak országában, Paraguayban, az FSSPX hívei, akiknek elegük lett Fellay püspök és kíséretének liberalizmusából, és abból a kétszínűségből és gyávaságból, mely az FSSPX-t egyre jobban elönti, bátran megvallották: ELÉG!
A hívek helyi elöljárójuknak levelet írtak, mely így hangzik:
Ciudad del Este, 2013. December 8.
Nagytiszteletű Carlos Herrera atya!
Ezzel a jegyzékkel fordulunk Önhöz és az Ön becses közvetítésével a Szent X. Pius Papi Közösség elöljáróihoz, hogy Önöknek, a különböző események és tagjaik megnyilatkozásai miatt, melyek nyilvánosak, és melyekről az elmúlt hónapokban sokat beszéltünk, közöljük, hogy a viselkedést és a tanítást illetően világos irányváltoztatást állapítottunk meg ahhoz képest, amit korábban évekig ismertünk, és ami miatt ehhez a szervezethez csatlakoztunk.
A hit okaiból, amit ápolni és megtartani kötelességünk, a katolikus tanra és irányra alapozva, amit az alapító Mgr. Marcel Lefebvre adott tovább azzal a céllal, hogy az aposztata Róma veszélyeitől megmeneküljünk, mi, aláírók lelki vezetésünket az úgynevezett „katolikus ellenállók” papjaira akarjuk bízni.
A Ciudad del Este mindenfajta apostolkodási programja, melyhez mi homlokegyenest ellenkező különbözőséggel állunk, ezért kivitelezhetetlen, személyes szándékunk ellenére, legalábbis addig, amíg az egykori garanciák és körülmények nem lesznek visszaállítva.
Nekünk nem marad más hátra, mint köszönetet mondani Önnek, az FSSPX minden egyes papjának és minden más tagjának, akiken keresztül az isteni Gondviselés ezekben az időkben működött és nekünk olyan sok kegyelmet ajándékozott.
Imáinkat tovább fogjuk folytatni az Ön és az egész FSSPX javára, a szeretetért, mely minket összeköt, és amiről mi nem mondunk le.
Urunk Jézus Krisztus és az Ő legszentebb Édesanyja, a Boldogságos Szűzanya iránti szeretetben
Mélységes tisztelettel
(forrás: Corazones.org: Paraguay Caacupé; Facebook: Virgen de Caacupé – Paraguay; FSSPX en Paraguay)
Feltéve: 2013. december 15.