Az apostoli palota pápai lakosztályt rejtő falait Krisztus helytartóinak évszádos jelenléte szentelte meg. … Falak, melyekről joggal feltételezhetjük, hogy különleges védelem alatt állnak, mert Pétert rejtik magukban.
Csakhogy ezek a falak egy év óta olyanok lettek, mint a többi közönséges fal. Úgy tűnik, a kegyelem elhagyta őket, együtt a pápával. Krisztus vikáriusa nem lakik már ott, és úgy tűnik, hogy ezt az állatok is érzik. Emiatt vasárnap egy szomorú színjáték tanúi lettünk, ami a téren az emberekből ijedtséget és könnyeket váltott ki.
Az olasz televízió élőben közvetítette az eseményt: azaz a fehér galamboknak, mint a béke szimbólumainak ezévi szabadon bocsátását a pápai lakosztály ablakából. Vagy jobban mondva, abból az ablakból, ami egykor a pápai lakosztályhoz tartozott, de ami ma már üres, elhagyatott.
A fehér galamb a Szentlelket szimbolizálja, ezért a béke szimbólumaként keresztény szemszögből egészen különleges tartalmat nyer.
Ferenccel most is, mint máskor két gyerek állt az ablaknál. Hagyományosan ezek közül hol a fiú, hol a lány enged el egy galambot, míg a másikat maga a pápa. A galambok eddig örömet jelentettek a jelenlevő embereknek, akik repülésüket tudatosan vagy tudat alatt jó ómennek tartották. Gyakran repültek szép és akrobatikus pályát, amit az emberek csodálkozással és tapssal kísértek.
Egy évvel ezelőtt azonban, alig két héttel Benedek lemondásának bejelentése előtt, ijesztő veszekedés zajlott le: a jelenlevőknek első alkalommal kellett látniuk, ahogy az egyik fehér galambot egy sirály megtámadott, mire a galamb visszamenekült a pápa szobájába. P. Lombardi a Vatikán szóvivője másnap közölte az újságírókkal, hogy a galamb megmenekült, és nem is sebesült meg, mert a sirály nem merte a pápai ablakok körül tovább üldözni.
2014-ben azonban minden másképp történt. A pápa [?] most először nem eresztett el galambot, hanem mindkettőt a gyerekek engedték el. Egyik galamb sem akart
visszarepülni, mintha csak alá akarták volna ezzel is húzni, hogy a pápai lakosztály elhagyatott, a „szent termek” üresek. Egy sirály pedig megint lesben állt a közelben, és ezúttal eredménnyel járt. A béke galambja nem talált menedéket többé, a pápai lakosztály ablakai zárva voltak, hiszen ott nem lakik már senki, nincs ott kegyelem, nincs ott menedék. A sirály megölte a galambot, és csőrében magával cipelte.
A másik galambot ezután egy varjú támadta meg.
Vadászjelenetek a Szent Péter téren! Ha szimbolikusan nézzük, akkor ez világos jel arra, hogyan sokasodnak a béke és az igazság ellenségei. A sirályhoz egy kormos varjú is társult idén, amelyik a másik, még élő galamb után vetette magát.
Eközben a téren lent megint látható volt az úgynevezett „békezászló”, melyet a béke-mozgalom aktivistái használnak. E szimbólum kitalálója Aldo Capitini, aki 1959-ben kilépett az Egyházból, és akinek könyveit, amelyekben Jézus Krisztus istenségét tagadta, az Egyház indexre tette. Ő hordta ezt a zászlót először egy békefelvonuláson 1961-ben. A politikai baloldal hamar kisajátította a „békemozgalmat”
és annak szimbólumait, melyek a II. Vatikáni Zsinat után az egyházban is „hazára” találtak. Abban a bal-katolikus miliőben, amiben azon a véleményen vannak, hogy a szó „béke” egyedül elegendő, és nem kell törődni az ideológiai mozgalmak eredetével. Ezzel a beállítottsággal lengetik a Szent Péter téren ezt a bizonyos zászlót, ami pedig eredete és intenciója révén teljesen katolikusellenes.
Ráadásul ezt a zászlót csak a szakértők tudják a homo-mozgalom szinte vele egyidőben keletkezett szivárványzászlajától megkülönböztetni. Csak alapos megfigyeléskor látszik, hogy a „béke-zászlónak” hét, a „homo-zászlónak” viszont csak hat színe van, és az előbbi közepén fehér betűkkel ott áll a „Pax” (pace) szó.
Sirályok és varjak támadták meg a pápa [?] galambjait. Aki jeleket akar olvasni, az ebben vészterhes előjelet vélhet felfedezni.
Az Ószövetségben a sirályokat tisztátalan állatoknak írják le, amik Ábrahám áldozatára vetették magukat, amit úgy értelmeztek, hogy Ábrahám utódait üldözni fogják. Üldözés, amit Krisztus azoknak jósolt, akik őt követni fogják.
Feltéve: 2014. február 3.