A mai nap került fel IV. Pál pápa CUM EX APOSTOLATUS OFFICIO kezdetű bullája. Ahogy erre a honlap több cikke hivatkozott már, IV. Pál (1555-1559) azért bocsátotta ki ezt a bullát, mert „abban az állandó félelemben élt, hogy egyszer egy kétséges hitű férfit választhatnak a pápai trónra”. Ezért adta ki 1559-ben a Cum ex apostolatus officio kezdetű bulláját, amiben kijelentette, hogy egy kétes hitű vagy eretneksége esett vagy szakadárrá lett személy megválasztása eleve érvénytelen, még akkor is, ha az érintett személy beiktatása már megtörtént, és ezekre a vétkeire csak később derül fény. Ezzel kapcsolatban pár dolgot kell tisztázni. 1) Egy pápai rendelet kizárólag akkor veszti el érvényességét, ha egy másik törvényes pápa visszavonja azt. (Ezért teszi meg IV. Pál bullájának 8. paragrafusában ezt a korábbi rendelkezésekkel kapcsolatban, azaz ezért vonja vissza mindazon korábbi rendelkezéseket, melyek az általa elrendelteknek ellene mondanak.) A CUM EX APOSTOLATUS OFFICIO bulla azonban soha, semmikor nem lett visszavonva, következésképpen ma is érvényben van, következésképpen vonatkozik az elmúlt évtizedek kétes hitű, eretnekségbe esett, vagy más módon (például a hívek félrevezetésével) a hit ellen vétő egyházi személyére, így pápáira is. 2) E bullával kapcsolatban kerül fel a honlapra Csóka Lajos A katolikus megújhodás című művének e megújhodás nagy pápáiról, IV. Pál és Szent V. Pius pápákról szóló fejezetei. Az ő koruk nagyon hasonlít a mostani korra. Persze annál sokkal-sokkal rosszabb, sokkal démonibb, de ezt csak most utólag tudjuk, az akkor élt emberek a sajátjukat tartották – joggal – az addig volt legrosszabbnak. A katolikus hitet akkor is szörnyű veszély fenyegette, és tökéletesen elképzelhető, hogy már akkor olyan sors várt volna rá, mint napjainkban, ha nincs két olyan hithű, erős, céltudatos pápa, mint IV. Pál és Szent V. Pius. 3) Egyes források szerint IV. Pál pápa azért bocsátotta ki bulláját, mert attól félt, hogy az általa eretnekséggel vádolt Morone bíboros utána pápa lehet.      Giovanni de Morone bíboros (1509-1580) egyike volt azoknak a főpapoknak, akiket a pápák a német birodalmi gyűlésekre küldtek, hogy ott a protestánsokkal tárgyaljanak, illetve vitát folytassanak. „Morone Németországból hazatérve megpróbált kidolgozni olyan vallási tételeket, amelyek mind a katolikusoknak, mind a protestánsoknak elfogadható”, olvasható róla az interneten. Az tény, hogy IV. Pál eretnekség gyanújával perbe fogta és az Angyalvára zárta, ahonnan csak Pál utóda, a reneszánsz művészetek és művészek, ezen belül is elsősorban Michelangelo nagy rajongója, IV. Pius pápa alatt szabadult, aki aztán az 1545-ben elkezdődött, majd 1552-ben másodszor is félbeszakadt Trienti Zsinat újra-összehívásakor, 1562-ben a zsinat első elnökévé nevezte ki őt.      [IV. Pál körülbelül olyasmivel vádolhatta Morone bíborost, mint amivel ma egy hithű pápának többek között a mostani „ökumenista-minisztert”, Koch bíborost kellene megvádolnia – és elítélnie. Az igazságot nem lehet a legkisebb közös nevezőnél meghúzni, és ezzel Krisztus Egyházát és tanítását eltorzítani. Ma már tudjuk, hogy ez a helytelen elnézés hova vezetett. Ha Szent V. Pius pápa nem jön, aki rehabilitálta IV. Pált, IV. Pius „könnyelműségei” a katolikus hit védelmében a protestantizmussal szemben már az 1500 évek végén a maihoz hasonló katasztrófát idézhetett volna elő.] 4) Amilyen rendkívüli a mostani kor, ugyanolyan rendkívüli az, hogy egy laikus nő fordítson pápai rendeletet. Ezzel természetesen tisztában vagyok, de mivel ez a bulla magyar nyelven nem található meg máshol, kénytelen voltam magam lefordítani. Az eredeti latin szöveg itt található:      Magnum Bullarium Romanum, Luxemburg 1727. A Müncheni Bajor Állami Könyvtár digitalizálta, ez megtalálható az interneten is. Ezt a latin eredetit felhasználva, németül a következő oldalon olvasható:      http://www.sedisvakantismus.org/Bulle_CEAO_Paul_4.htm Feltéve: 2014. június 16.