1. 1870. december 8-án [azaz a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén] IX. Pius pápa Szent Józsefet az egyetemes Egyház védőszentjének nyilvánította, és ünnepét, március 19-t első osztályú duplex rangra emelte. A Rítusok Szent Kongregációja tette közzé a pápai rendeletet: a „Quemadmodum Deus” kezdetű dekrétumot. A rendelet szövege a következő:
„Amiképpen a mindenható Isten Józsefet, Jákob pátriárka fiát egész Egyiptom fölé helyezte, hogy az emberek számára megmentse a gabonát, úgy szemelt ki Ő, amikor az idők teljessége, azaz az az idő, hogy Egyszülött Fiát, a világ Üdvözítőjét a földre küldje, elérkezett, egy másik Józsefet, akinek előképe az első volt, és házának és tulajdonának urává és intézőjévé tette, és rábízta legdrágább kincsei védelmezését. 2. Már láttuk [Zaby atya egy korábbi írására céloz], hogy milyen szoros kapcsolat és milyen mély összefüggés van e pápa két nagy dogmája – a Szeplőtelen Fogantatás és a pápai tévedhetetlenség – között, és hogy ezek a hitigazságok milyen alapvető fontossággal bírnak a katolikus Egyház számára. Azt mondhatjuk, hogy Szent Józsefnek az Egyház védőszentjévé való emelésével és ezzel bizonyos értelemben e két dogma őrzőjévé tételével, IX. Pius pápa bevégezte nagy művét. Ugyanis ezekkel tántoríthatatlan oszlopokat állított fel az Egyház gyermekeinek védelmére és örömére, illetve ellenségeinek a rémületére és romlására.
3. Mivel a nagyböjtre való tekintettel a március 19-i József-ünnepet nem lehet megfelelő ünnepélyességgel megülni, például az őt megillető nyolcadot sem lehet megtartani, egy második József ünnep is létezik, mégpedig Húsvét oktávája utáni második hét szerdáján: „In solemnitate S. Joseph Sponsi B. Mariae Virg., Confessor et Ecclesiae Universalis Patroni“, Duplex I. class. cum Octava communi.” – Ezt az ünnepet XII. Pius 1955-ben eltörölte, illetve egy újonnan kreált ünneppel: a május 1-i „József, a munkás” ünneppel helyettesítette. E lépésével nyilván a szocialista „munka ünnepét” akarta ellensúlyozni. 4. Persze még ennél is vadabbul nyúlt hozzá Szent Józsefhez Angelo Giuseppe [József] Roncalli, azaz XXIII. János, aki második védőszentjét állítólag annyira tisztelte, hogy a „Le voci che da tutti” apostoli irattal 1961. március 19-én a II. Vatikáni Zsinat patrónusának nevezte ki, és nevét 1962. november 13-án rövid úton a szentmise kánonjába illesztette. Ezt a kettős ismételt visszaélést bizonyos értelemben Bergoglio vitte tökélyre, aki „Ferenc pápaként” sokban Roncalli örökébe lépett, és állítólag majdnem XXIV. Jánosnak nevezte el magát. Bergoglio-t nem csak Szent József ünnepén, 2013. március 19-én iktatták be ünnepélyesen hivatalába, hanem nem sokkal később, május 1-én utasítására az Istentiszteletek Kongregáció „Paternas vices” dekrétumával elrendelte, hogy Szent Józsefet „a jövőben a rendes római rítus minden kánonjában meg kell említeni”. E visszaélések eddigi megkoronázása a Vatikán államnak az új pápai dupla-fő, Ferenc-Benedek által 2013. július 5-én Szent József és Szent Mihály arkangyalnak való felajánlása volt. Ezek után feltehetjük a kérdést, vajon örült-e Szent József mind eme „tiszteletadásnak”? Mégiscsak úgymond az ő patronálása mellett alakították át a II. Vatikáni Zsinaton Krisztus szent és szeplőtelen menyasszonyát, az Egyházat egy hibákkal teli és bűnös „ember tákolta egyházzá”, és az ő szent és szeplőtelen menyasszonyát, a Boldogságos Szűz Máriát, az Egyház ősképét ezen „ember tákolta egyház” tagjává degradálták. Az ő nevével fosztották meg a szent római misekánont érinthetetlenségétől, amivel jelentős lépést tettek a szentmise szétzúzása felé, és most még azt is el kell viselje, hogy a „fattyú rítus” minden „kánonjában” prominens helyen szerepeljen, és a zsinati Vatikán felett a kollegiális „péteri szolgálatot” is a nyakába varrják. Vajon ez az igazi József-tisztelet és-ájtatosság, vagy nem inkább e nagy szent súlyos megsértése?
5. Biztosak lehetünk abban, hogy ott, ahol Szent Józsefet valóban tisztelik, a Szeplőtelen Fogantatáshoz és a tévedhetetlen, szeplőtelen és szent Egyházhoz is ragaszkodnak, mely az ő különleges védelme alatt áll. És természetesen az igazi József-ájtatossághoz tartozik az ő csodálatos erényeinek az utánzására szolgáló igyekezet, azon erényeknek, melyeket a József-litániában sorolunk fel, amit Szent X. Pius 1909-ben approbált a liturgikus használat számára. A litániában például „Joseph justissime”, a legigazságosabb Józsefnek tiszteljük. Mit lehet ezek után egy olyan közösségről tartani, aki az előző évben nagy pompával végzett el egy Szent Józsefnek szóló felajánlást, miközben ezzel egyidőben a jog és az igazságosság mindennemű betartása nélkül saját soraiban a nem kívánatos papokat üldözi, és őket gyakran több évtizedes önfeláldozó és kifogástalan szolgálat után egy fillér nélkül az utcára teszi, anélkül, hogy ők bármi másban vétettek volna, mint hogy a hit nevében folytatták ellenállásukat a zsinati egyházzal szemben, amely egyház azonban az elöljárók számára többé már nem tűnik elvtelennek? 6. Mindenekelőtt Szent József egyedülálló tisztasága volt az, ami őt a szűzi Istenanya alkalmas őrzőjévé és az Anyaszentegyház védelmezőjévé jelölte ki. Hiszen ki bízná rá a legtisztább edényt egy tisztátalan emberre? Nem éppen az korunk jellegzetessége, hogy minden tisztát be kell mocskolni, és hogy a II. Vatikáni Zsinatnak Jézus Krisztus szent Egyházát a föld mocskába kellett rángatnia? Nem ez a zsinat jelentette a fanfárt az 1968-as kultúrforradalom számára annak minden mocskával és tisztátalanságával? Az erények, amivel Szent József Isten törvényét szerette, a 118. zsoltárban vannak lejegyezve: „Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él. Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt. Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen. Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál! Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre. Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem. Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha! Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat. Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom! Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened. Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre!” (Zsolt 118,1-12) – Nem Szent József lelkületének kifejeződését találjuk itt csodálatos módon? Nem itt van igazságossága és egyúttal tisztasága megalapozva?
Megingathatatlan igazságossága belső konfliktusokat is szerzett neki, például akkor, amikor meg kellett állapítania, hogy legtisztább menyasszonya gyereket vár, és neki őt ezért a törvény szerint egyfelől házasságtörőként kellett volna kezelnie, másfelől azonban nem tartotta képesnek egy ilyen gonosztettre. Ezért bölcsességében megoldást akart találni, és végül úgy határozott, hogy titkon bocsátja el. Egyiptomból való visszatérésekor is azt tanácsolta az okossága, hogy kerülje el Heródes fiának, Archelaus-nak felségterületét. Mindkét esetben szent engedelmessége tökéletesítette be okosságát. Mert mindkét esetben úgy találta meg a megoldást, hogy a szent angyalnak engedelmeskedett.
Ugyanakkor tudjuk, hogy létezik hamis engedelmesség is, és végszükség esetén Istennek jobban kell engedelmeskedni, mint az embernek. Ez a jogszerű tekintélyekkel szemben is érvényes, hát még azokkal szemben, akik saját magukat is „egyházjogilag irregulárisnak” tartják, és ugyanakkor egyházi áldozatként mutatják, akiknek feltétlen engedelmességgel kell tartoznunk. 7. Menjünk tehát mind Józsefhez, könyörögje ki számunkra ezeket az erényeket, és igyekezetünkben támogasson bennünket. Szent József, könyörögj érettünk!
[Zaby atya nem csak megírta ezt a cikket, de március 19-én, a szerda reggeli misén erről prédikált. Beszédében még hozzátette, hogy IX. Pius pápa környezetének nyomatékos kérése ellenére azért nem volt hajlandó Szent Józsefet bevenni a kánonba, mert az Egyház tévedhetetlensége elválaszthatatlanul összefügg a kánon érinthetetlenségével. Lásd még a honlap következő cikkét: „Szent József – milyen egy igaz férfi? – Az emberi szív tisztességéről”
|
vissza