A Szent Hét – ezen belül a Nagycsütörtök – liturgikus változtatásai az 1955-ben promulgált új rítusban A Szent Hét rítusaiban végzett módosítások, melyeket 1955-ben hoztak nyilvánosságra, azon számos liturgikus változásnak képezték részét, melyek 1951-ben kezdődtek és végül az 1969-es Novus Ordo Missae promulgációjához vezettek.      Az 1955-ös szenthéti rítust, csakúgy, mint a NOM megalkotását Annibale Bugnini vezényelte le, az a férfi, aki a mise szétzúzásának rossz szellemeként vált ismertté. A most kezdődő cikksorozatban azokat a változtatásokat mutatjuk be, melyeket már 1955-ben meghoztak, s melyek bekerültek a NOM-ba is. 3. NAGYCSÜTÖRTÖKI VÁLTOZTATÁSOK Mivel a nagycsütörtöki szertartások a hagyományos misekönyvben főként olyan rítusokból állnak, melyek szorosan kapcsolódnak a miséhez, a változtatások nem olyan számosak, mint a Szent Hét más napjain. Az 1955-ös Ordo az Utolsó Vacsora ünnepi miséjét estére tette át [kivéve a püspöki székesegyházakban tartott misét]. Ez önmagában nem kifogásolható. Mindazonáltal, ebben is történt néhány rituális változtatás. – Követve a reformátorok általános gyakorlatát, hogy ahol csak lehet, rövidítsék a rítusokat, az 1955-ös rítus kihagyja a miséből a Credot és az Utolsó Evangéliumot.      – Az új rendelkezés szerint a párbeszédes zsoltárt lehetőleg az áldoztatás alatt kell énekelni. Ez a gyakorlat lényeges részét fogja alkotni a NOM-nak.      – A lábmosás ceremóniáját magának a szentmisének a rítusába tették át, és a könyörgést [Adesto, Domine, quaesemus…], ami a lábmosást követi a nép felé fordulva mondják.      – Azt a hagyományos gyakorlatot, hogy azt a kápolnát, melybe az Oltáriszentséget viszik az oltárfosztáskor [szentsír], és ami előtt a nagypéntek reggeli istentiszteletig – éjjel-nappal – szentségimádást kell tartani, a legünnepélyesebben kell feldíszíteni és kivilágítani, eltörölték. Az 1955-ös Ordo (csakúgy, mint a NOM) kifejezetten az „egyszerűséget” ajánlja a szentsír dekorálására. Amikor az 1955-ös rítus először életbe lépett, az ünnepélyesen feldíszített, az Oltáriszentséget őrző szentsír és az előtte tartott szünet nélküli szentségimádás meglévő szokását időlegesen eltűrték, írta Bugnini 1956-os kommentárjában. De a rendelet szelleme, tette hozzá Bugnini, azt diktálta, hogy a gyertyákat és a dekorációkat éjfélkor eltávolítsák, és a szentségimádást is abbahagyják. (A. Bugnini and C. Braga, Ordo Hebdomadae Sanctae Instauratus Commentarium, [Rome Edizioni Liturgiche 1956], 97.)      1962-ben, a rubricista O’Connell a szentsírnak díszeitől történő eme megfosztását kötelező érvényűvé tette. Ily módon az általában este 8 órakor kezdődő Nagycsütörtöki szentmise után az 1955-ös új szenthéti rítus szinte lehetetlenné teszi a „csupán egy órai virrasztást” Urunknál. Élő miseközvetítés Nagycsütörtökön az Ohio állambeli Nagy Szent Gertrúd templomból (St. Gertrude the Great Church) magyar idő szerint:      http://www.sgg.org/for-newcomers/mass-streaming/      15 órakor (Ohio: 9 óra): Ünnepélyes mise      18:30 órakor (Ohio: 12:30): A lábmosás szertartása      péntek éjjel fél 1 (Ohio: 18:30): Tenebrae (gyászzsolozsma) Sajnos, valami meghibásodott, és az élőközvetítés nem sikerült (csak hangot lehetett hallani, kép nem volt), de azt ígérték, hogy Nagypéntekre kijavítják a hibát ... reménykedjünk. ELŐZMÉNY – – FOLYTATÁS Feltéve: 2014. április 17.