A honlap több mint 500 képpel mutatja be „az egyházban zajló liturgikus és szellemi pusztulás megdöbbentő képét”. A szerzők a fotókkal „egyértelmű bizonyítékot” akarnak szolgáltatni a liturgikus visszaélésekről, melyeket „senki nem vitathat el többé”. A dokumentáció láttán „senki nem csukhatja be többé a szemét, és nem tehet többé úgy, mintha minden rendben lenne”. [Csak azért, mert valaki a saját plébániáján még nem tapasztal ilyesmit, még tudomásul kell vennie, hogy az irány ez, és bármikor jöhet hozzájuk is olyan pap, aki már így fog celebrálni.]
„Ha ezek az eucharisztikus szertartások, melyek mind a régi, mind az új liturgikus előírásokkal szemben állnak, a keresztény élet csúcspontja akarnak lenni, akkor könnyen el lehet képzelni, milyen szellemi és lelki állapotban vannak e botrányok látogatói”, írják a szerzők. „Ez a fotó dokumentáció ezen kívül azt is bizonyítja, hogy a VI. Pál misekönyvének rubrikái szerint bemutatott új rítus egy platóni idea, mely csak kevés templomban és plébánián felel meg a valóságnak.”
Ez az 500 fotó csak „egy csepp a tengerben”. Ahhoz, hogy „az egyház liturgikus állapotának valódi mértékét dokumentálni lehessen, százszor vagy inkább ezerszer több képre lenne szükség”. Számos egyházmegyében, és „nem csak Európában, a liturgikus kísérletezések jelentik a szabályt, és a rubrikák hűséges betartása a kivételt”. Mégis, írják a szerzők, a magas és még magasabb egyházi képviselők újra és újra legyintenek, ha valaki a „liturgikus vészhelyzetre” hívja fel a figyelmüket, mintha ez nem lenne olyan rossz. [Miért, a világifjúsági találkozón megtartott pápai misék nem ugyanilyenek? Gondoljunk csak a püspökök flash-mob táncára, ami minden egy kicsit még katolikus emberből a mélységes szégyenérzetet váltja ki. Ha a pápa [?] ilyet tehet, miért ne tehetnék meg az egyszerű papok is?]
„Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek tényleg nincs fogalmuk, hogy mik játszódnak le a plébániákon, mások viszont pontosan tudják, mégis elnéznek”, szól tovább a kommentár.
Nem azokban a dokumentumokban van hiány, melyekben felhívják a papok figyelmét arra, hogy a szentmisét nem szabad a pap kreativitása szerint bemutatni, hanem „az egyházi tekintély hiányzik, mely végre is hajtatja, amit megkövetel”. [Érdekes, hogy ugyanez
az egyházi tekintély betűről betűre végre tudja hajtatni az akaratát, ha a hagyományhű liturgiáról vagy személyekről van szó, lásd az Immaculata ferenceseinek a kálváriáját. Úgy hogy nem az egyházi tekintély hiányzik, vagy nem az gyenge, hanem ennek a tekintélynek a szándéka, a meggyőződése. Ami fontos neki, azt végre tudja hajtatni, amiből következik, hogy amit nem hajtat végre, az nem fontos a számára.]]
„Ezért nem csak a liturgia válságát és a hit pusztulásának korát éljük, hanem a tekintély mély válságát is.” Hiányzik az a „Róma”, aki az előírások betartásán őrködik, és közbelép, ha kell, hiányzanak a „püspökök”, akik megvizsgálják, mi történik a plébániákban, és ha szükséges, határozottan közbeavatkoznak. És súlyos bajok vannak a papképzésben, ahol „sok esetben a későbbi liturgikus visszaélések magját elvetik”.
„Ameddig a liturgikus visszaéléseket eltűrik, sőt egyes helyeken a püspök még támogatja is ezeket, a vigasztalan helyzeten nem várható javulás”, írják a szerzők, akik arra kérik az olvasókat, hogy terjesszék ezeket a fotókat, különösen az illetékeseknek.
A fotó összeállítást a következő linken lehet megnézni:
http://www.conciliovaticanosecondo.it/foto/
Mellékesen a www.traditioninaction.org/ honlapon már évek óta a mostaniaknál sokkal borzalmasabb fotók láthatók az egyház mai helyzetéről.
Feltéve: 2014. február 19.