Ez az első kérés, amellyel azt kérjük, hogy neve bennünk megnyilvánuljon és kifejeződjék. Isten neve pedig először is csodálatos, mivel minden teremtményben csodás dolgokat művel. Ezért mondja az Úr Márk evangéliumában: „Az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik.” (Mk 16,17) Másodszor szeretetreméltó. „Más név nem adatott az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene.” (ApCsel 4,12) Az üdvösséget pedig mindenkinek szeretnie kell. Vegyük a példát Szent Ignáctól, aki minthogy Krisztus nevét szerette, Traianus azt követelte tőle, hogy tagadja meg Krisztus nevét, de ő azt válaszolta, hogy a szájából kivenni nem tudja, és amikor azzal fenyegették meg, hogy lefejezi s így veszi ki Krisztust a szájából, ezt mondta: „Ha a számból kiveszed is,.sohasem tudod kitépni a szívemből. Ez a név ugyanis bele van vésve a szívembe, ezért segítségül hívásáról lemondani nem tudok.” Ezt hallván Traianus, meg akart erről győződni, ezért Isten szolgájának a lefejezése után megparancsolta, hogy a szívét tépjék ki, és azt találta, hogy Krisztus neve arany betűkkel bele volt írva. A szívén keresztül ugyanis mintegy tanúbizonysággá tette ezt a nevet. Harmadszor tiszteletreméltó. „Jézus nevére minden térd meghajoljon, az égieké, a földieké és az alvilágiaké.” (Fil 2,10) Az égieké, ami az angyalokra és az üdvözültekre vonatkozik; a földieké, ami a világban élőkre vonatkozik, akik ezt a dicsőség elnyerésének vágyából vagy a kerülendő büntetéstől való félelemből teszik, és az alvilágiaké, ami a kárhozottakat illeti, akik ezt félelemből teszik. Negyedszer kimondhatatlan, mivel a róla való beszédnél minden nyelv elgyengül. Ezért magyarázzák olykor a teremtmények által. Erőssége miatt kőnek mondják: „Erre a kősziklára fogom építeni egyházamat.” (Mt 16,18) Továbbá tűznek a tisztítás miatt: mivel amint a tűz megtisztítja a fémeket, úgy tisztítja meg Isten is a bűnösök szívét. Ezért mondja a Deuteronómium: „A te Istened emésztő tűz.” (4,24) Majd fénynek a megvilágosítás miatt: mivel amint a fény megvilágítja a sötétséget, úgy Isten neve is megvilágosítja az ész sötétségét. „Én Istenem, tedd világossá sötétségemet.” (Zsolt 17,29) Azért kérjük, hogy ez a név megnyilvánuljon, hogy megismerjék és szentnek tartsák. A szentről pedig háromféleképpen beszélünk.      A szent ugyanis nem más, mint erős: ezért az összes boldogot, aki a mennyben van, szentnek nevezzük, mivel az örök boldogsággal vannak megszilárdítva. A világban nem lehetnek szentek, mivel folytonosan állhatatlanok. Szent Ágoston mondja: „Elpártoltam Uram, tőled és szerfölött tévedtem: eltévelyedtem a te szilárdságodtól.” Másodszor a szent egyenlő a nem földivel, ezért a szentek, akik a mennyben vannak, semmilyen földi szenvedéllyel nem rendelkeznek. Ezért mondja az Apostol: „Mindent szemétnek tekintek, csakhogy Krisztus legyen a nyereségem.” (Fil 3,8)      A föld pedig a bűnösöket jelenti. Először a termés szempontjából: a föld ugyanis, ha nem művelik, tövist és bojtorjánt terem. Így a bűnös lelke is, ha nem műveli a kegyelem, nem terem csak tövist és tüskét a bűnös számára. „Tövist és bojtorjánt terem számodra.” (Gen 3,18)      Másodszor a sötétség miatt. A föld ugyanis homályos és sötét, ahogy a bűnös is homályos és sötét. „Sötétség borította a mélység színét” (Gen 1,2)      Harmadszor az állapot miatt. A föld ugyanis olyan elem, amely szétszóródik, ha nem tartja össze a víz nedvessége. Isten ugyanis a vízre helyezte a földet a 135. zsoltár (6) szerint: „Ki megerősítette a földet a vizeken”, mivel a víz nedvessége szabályozza a föld szárazságát és szikkadtságát. Ezért a bűnösnek száraz és szikkadt lelke van a 142. zsoltár (6) szerint: „Lelkem utánad, mint szomjas föld, eped.” Harmadszor szentnek, azaz vérrel áztatottnak mondjuk. Hiszen a szenteket, akik a mennyben vannak, azért nevezzük szenteknek, mert vérrel áztatottak. „Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jöttek, és megmosták ruhájukat a bárány vérében” (Jel 7,14), továbbá: „Megmosott bennünket bűneinktől a saját vére álta1.” (Jel 1,5) Feltéve: 2014. január 19.