rossz viccre gondolna, de sajnos mindez valóság. Csakúgy, mint a pompás személyes meghívó, melyeket Bergoglio nevében a nemzetközi futballsztároknak küldenek, miközben a világ minden részén keresztényeket űznek el otthonukból, mészárolnak le, erőszakolnak meg és terelnek rabszolgaságba.
A hivatalos meghívón Bergoglio képmása mellett jobbról-balról a fő szponzorok lógói láthatók. „Vérzik a szívem, amikor a pápaságnak eme kiárusítását látom”, jajong a Chiesa e Postconcilio egyik írója. „És arra is szolgál, hogy nézzünk szembe azzal a meztelen valósággal, ahogy a pápai hivatalt és méltóságot … redukálni akarják.”
Alessandro Gnocchi katolikus publicista a Riscossa Christiana weboldalon kemény hangú írást tett közzé, amelyben egy olvasó levelére válaszol, aki a Közel-keleti iszlám vér-orgiával kapcsolatban ezeket írta: „És mindezek láttán mit csinál a „hivatalos” egyházi oldal? Egy futballmeccset a »békéért«! Ott már mindenki kezd megőrülni? Vajon mekkora segítséget jelent a fanatikus mohamedánoktól üldözött keresztényeknek (ha egyáltalán egy is marad még közülük életben) tudni azt, hogy szeptember 1-én, miközben irtják őket, Rómában futballt fognak játszani „a békéért”. Ez az egész bizonyos nevetséges laicista liturgiákra emlékeztet engem, mint például a fáklyamenetekre a maffia ellen és hasonlókra. Sajnálom, de ez szabályosan undorral tölt el. Nem jut eszembe más kifejezés, amivel visszaadhatom az érzéseimet.”
Alessandro Gnocchi válasza:
„Nincs mit tenni: az új szuper-vallás semmit és senkit nem kímél. Nekem már nem voltak kétségeim a katolikus Egyház állapotáról, de azt még én sem tudtam elképzelni, hogy még a futball tönkretételéért is kidolgoztak egy programot, azon kevés komoly aktivitás egyikének a lejáratásáért, ami ebben a mi világunkban még megmaradt.
De Bergoglio pápa [?] idáig is előrenyomult. És nem véletlenül. Az új szuper-vallásnak, amiért ő teljes erőbedobással küzd, még nincs saját rítusa. Ugyan rendezett már néhány nagy eseményt az Eurovision és a Worldvision csatornáin, mint például legutóbb a Vatikánban megtartott találkozó a „békéért” a „katolikusok”, ortodoxok, zsidók és mohamedánok között, amire válaszként azonnal kitört a háború a zsidók és palesztinok között. [Figyelem: Az idézőjelek nem tőlem, hanem a szerzőtől származnak. Az én megjegyzéseim szögletes zárójelben vannak.] De rítusa még nincs. Ezért most ez a zseniális húzás, hogy a futballét vegyék át, ami világos szabályokon, saját nyelven és saját univerzális gesztusokon nyugszik. Ennél nem lehet hatásosabb eszköz.
A katolikus Egyház önpusztításának folyamatában ez a futballmeccs sokkal többet fog elérni, mint sok vallások közötti találkozó és még több ökumenikus locsogás. Egy taktikáról van szó, mely mindig sikeres volt, különösen, ha a béke iránti vágyat használják ki.
Amikor Macedóniai Fülöp meg akarta hódítani Athént, nem azzal kezdte, hogy a város polgárai elé állt, hogy meggyőzze őket, hogy az ő kormányzása alatt sokkal jobban élnének, hanem ennél sokkal meggyőzőbbet tett: Kihasználta Eubulos [athéni demagóg, az ő beszédeinek hatására kötötték meg Kr. e. 346-ban a gyalázatos békét Fülöppel] békepártját és Athén egyetlen kardcsapás nélkül hullott a macedónok ölébe. Az 1970-es években a Szovjetunió volt az, ami Nyugaton a békemozgalmakat támogatta, akik az ú. n. enyhülésért szálltak síkra – ez máig nem feldolgozott fejezete a történelemnek. Ezek a körök Nyugaton tömegesen terjesztették a propagandaanyagot, ami a »békét« gyakorlatilag a »kapitulációval« azonosította. Eközben magában a Szovjetunióban olyan propaganda anyagot terjesztettek a békéért, melyek a Vörös Hadsereg állig felfegyverzett katonáit ábrázolták.
Pontosan ez történik ma a katolikus Egyházban a bűntársak segítségével, mi több, fejének tökéletes egyetértésével. A sekrestyékben, a plébánia központokban, a katekizmusnál, a prédikációkban, az egyházmegyei dokumentumokban, a különböző dikasztériumok utasításaiban, a „pápa” [jobban mondva: Bergoglio] minden gesztusában egyre nyilvánvalóbban a kapitulációra szól a felhívás. Pontosan annak ellenkezőjére, ami más vallásokban a katolikus Egyházzal szemben történik.
Mindezek közepette csak abban reménykedünk, hogy legalább a futball megmenti magát. Én azonban nagyon félek attól, hogy »egy futballmeccsen a békéért« például egy szabálytalanságot szabadrúgás vagy tizenegyes helyett azzal büntetnek, hogy a vétlen játékost felszólítják, hogy a szabálytalankodónak tartsa oda a másik arcát is. Ha el kell dönteni, hogy a labda tényleg a kapuba jutott vagy sem, egy kerekasztalt hívnak össze, hogy a gólban elrejtett erőszakról disputáljanak. És természetesen nem szabad, hogy győztes legyen, ezért minden meccsnek döntetlenre kell végződnie.
Ez Bergoglio nagyszerű, új világa, Róma püspökének nagyszerű egyháza. És mindeközben tovább is keresztényeket mészárolnak le. De hát, kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk?
Feltéve: 2014. augusztus 25.