Miközben az anyagot gyűjtöttem ehhez a mostani cikkhez, egy nagyon okos és egyszerű érvet hallottam valakitől: Nézzük meg a szobrokat, melyek Máriát a magyar szent koronával a fején ábrázolják. Hogyan képzelheti bárki is, hogy ezt a szent, apostoli koronát más, mint egy király vagy királynő a fejére tehette volna? Azt hiszem, ennél meggyőzőbbet – és a vitát végleg lezáró érvet – e témához nem lehet felhozni.
De vannak olyanok is, akik nem azt vitatják, hogy Mária valóban Magyarország Királynője, csak azt mondják, hogy mivel ez a kifejezés se latinul, se magyarul nem szerepel sehol, nekem sem kellene használnom.
Nos, ez a felvetés sem állja meg a helyét.
Latinul például Fraknó várának kápolnájában a Mária-kegyképen ez olvasható: „REGINA HEREDITARIA HUNGARIAE ORA PRO NOBIS” – azaz „Magyarország örökös királynője könyörögj érettünk”. Ez a felirat a 2003-ban a Mikes Kiadó Kft kiadásában megjelent kétnyelvű képeskönyvben egy fotón is látszik. „Várvidék és az Őrség/Burgenland und die Wart”, ez a könyv címe. Szerzője Legeza László. A bevezetőt Török József, az előszót Galambos Ferenc Iréneusz atyák írták; a fordító Patyi Ildikó.
A Magyarország Királynője magyar kifejezéshez pedig a már eddig is elhangzottakhoz még a következőket fűzöm hozzá. A honlap cikkeiben többször említett nagy gondolkodók, mint Molnár Tamás, Karl Kraus, C. S. Lewis hívták fel a figyelmet arra, hogy vigyázni kell a szavak pontos jelentésére, és eközben azt sem szabad elfelejteni, hogy sok szó jelentése az idők folyamán jelentősen megváltozott. Lewis erre példaként a gentleman szót hozza fel, aminek eredeti jelentése: egy angol társadalmi – a főnemesség és a munkásosztály közötti – réteghez tartozó ember. Mára azonban ez a jelentés feledésbe merült, és általában a művelt, jómodorú, becsületes úriembereket hívják így. A magyar nyelvben vehetjük példának a „hitvány” szót, ami régen nem valaminek a vacakságát, rossz voltát jelentette, hanem a könnyű fegyverzetet.
Ugyanígy jelentette korábban a Nagyasszony szó a királynőt – elsőnek Gizellát, Szent István feleségét szólították e néven. Ha tehát őseink a Magyarok Nagyasszonyáról beszéltek, akkor ezalatt királynőjüket értették és nem pusztán egy nemes pártfogónőt.
Nagyon logikusnak tűnik az is, hogy Máriát, Magyarország örökös égi királynőjét elődeink azért szólították Nagyasszonynak, hogy ily módon is megkülönböztessék az evilági királynőktől, és ily módon is kiemeljék különleges szerepét. Hiszen az evilági királynők így nevezték magukat: Dei gratia Regina Hungariae (pl: Maria Theresia Dei gratia regina Hungariae, Bohemiae = Mária Terézia Isten kegyelméből Magyarország, Csehország királynője; Isabella, Dei gratia, Regina Hungariae).
A magyar nyelvben van egy másik lefordíthatatlan kifejezés Máriára: Boldogságos Szűz Mária. Ez semmilyen más nyelvre nem fordítható le, szószerinti fordítása pedig nem ugyanazt takarja, mint amit a magyar nép ért e név alatt. Viszont ezt a német (vagy angol) kifejezést: „Unsere liebe Frau von Fatima” (vagy más búcsújáró hely) – Our Lady of Fatima, Our Lady of Good Success – a magyar nyelv nem használja. Szószerinti fordítás: Fatimai kedves asszonyunk, amit azonban magyarul inkább így mondanak: „A (fatimai) jelenés Asszonya”, vagy csak egyszerűen a „Szent Szűz” vagy megint csak nagyon „magyarosan” és semmilyen más nyelvre nem lefordíthatóan, a „Fatimai Boldogasszony”.
Ugyanilyen sajátságos – és ugyanilyen feltűnő módon tesz tanúbizonyságot a magyaroknak Máriához való különleges kapcsolatára – az Üdvözlény Mária második részének magyar fordítása. Latinul ez így hangzik: Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis …
Németre, angolra, olaszra (és gondolom minden más nyelvre) ezt szó szerint fordították le:
– németre: Heilige Maria, Mutter Gottes, bitte für uns …;
– angolra: Holy Mary, Mother of God, pray for us … ;
– olaszra: Santa Maria, Madre di Dio, prega per noi ….
De a magyarok nem „átallották” még ezt a szent imát is egészen másképp mondani:
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk …. (a szó szerinti fordítás helyett: Szent Mária, Isten Anyja, imádkozzál érettünk) – nyilván ennek a különleges fordításnak is megvan a maga jelentősége – nyilván az, hogy Mária a magyarok számára evilági értelemben is többet jelent, mint más népek számára.
Akárhogy is van, és akárhogy is értik egyesek a Nagyasszony szót, ez a honlap fontosnak, nagyon fontosnak tartja, hogy Szűz Máriát azon a néven szólítsa, ahogy a régi képek és szobrok ábrázolják – melyek szemben a szavakkal, melyek a változásnak alá vannak vetve, nem változnak, ma is ugyanúgy néznek ki, mint megalkotásukkor –, és ami Máriának, mint ez ország, e nép királynőjének kijár: Magyarország Királynője.
Feltéve: 2014. szeptember 22.
Kiegészítve: 2014. szeptember 25.