Mária szentséges nevének ünnepét a törökök felett 1683-ban Bécsnél aratott győzelem emlékére tette XI. Ince pápa az egész Egyház számára kötelezővé. A Sobieski által vezetett keresztény sereg Isten Anyjának zászlaja alatt indult augusztus 15-én a csatába. A döntő ütközetre szeptember 12-én került sor, amikor is a törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek. A pápa még ugyanebben az évben e győzelem emlékére Mária nevenapjának ünnepét a Mária születése napja utáni vasárnapra helyezte, és az egész Egyház számára előírta. Szent X. Pius pápa az ünnepet a győzelem napjára, szeptember 12-ére helyezte át. [XI. Incéről, Avianói Márkról és az 1983-as hadjáratról a honlap következő cikkében van szó: Boldog XI. Ince pápa] Az 1970-ben bevezetett új római kalendáriumból azzal az indoklással törölték Mária nevenapjának ünnepét, hogy ez a szeptember 8-i ünnep megduplázását jelenti.
A keresztény sereg győzelmében döntő szerep jutott Marco d’Aviano [Avianói Márk, (Carlo Domenico Cristofori); Aviano, 1631.– Bécs, 1699.] kapucinus barátnak [aki a budapesti XI. Ince pápa-szobor talapzatán mellékalakként szerepel], aki pápai legátusként tartózkodott a csapatnál Bécs körülzárásakor. A barát a keresztény seregnek a csatára való felkészítését szándékosan szeptember 8-ára, Mária születésének napjára tettette. A szeptember 12-i győzelmet mindenki csodának tekintette, ami csak a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának volt köszönhető, és ami Lepanto óta a kereszténység legnagyobb győzelme volt.
Hogy milyen hatalmas segítségre számíthatunk mi is életünkben a Boldogságos Szűz Mária és szent nevének tisztelete által, azt Clairvaux Szent Bernát fogalmazza meg számunkra: „Detinet Filium, ne percutiat; detinet diabolum, ne noceat; detinet virtutes, ne fugiant; detinet merita, ne pereant; detinet gratias, ne effluant. – Visszatartja a fiát, hogy ne büntessen; megfogja az ördögöt, hogy ne tudjon ártani; megőrzi az erényeket, hogy ne tűnjenek el; megőrzi az érdemeket, hogy ne vesszenek el, megőrzi a kegyelmeket, hogy ne illanjanak el.” Hívjuk hát gyakran és telve bizalommal az Isten-szülő nevét segítségül: „Jézus Mária, Jézus Mária, Jézus Mária József!”
[megj.: milyen borzalmas hallani, ahogy ezeket a neveket ma mindenütt felkiáltó szóként használják, valahányszor ezt halljuk, legalább magunkban kérjünk e nevek megszentségtelenítésért bocsánatot Istentől.]
|
vissza