Gondolják, hogy az Egyház egységét érintő évek óta fennálló egyenetlenség azok között, akik még az Egyházhoz tartoznak, tetszik Istennek? Ki mer ilyesmit állítani? Aki ebben az összeveszésben akar megmaradni, az Jézus Vérét, amit Ő a mi üdvösségünkért kiontott, profánnak tekinti. Szenvedésének előestéjén Jézus arra kérte Atyját, hogy mi mind egyek legyünk, ahogy az Atya és Ő egyek (Jn 18,20-23). „Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól” (Ef 4,4), így fejti ki ugyanezt Szent Pál apostol. Ez a Test nem az Egyházat jelenti? És a Lélek, amiből a Test él, nem a Szentlelket? „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4,5)      E hit legfontosabb igazságai benne vannak a Niceai Hitvallásban, ezek azon igazságok tehát, melyeket minden tradicionalista katolikus egyhangúlag vall. Azt válaszolják nekem erre, hogy ezekről nincs is vita közöttük. Ha ez valóban így lenne, akkor az összes többi maradékon sem vesznének össze, mert a Niceai Hitvallás e mondatai önmagukban alkalmasak arra, hogy szinte minden eretnekséget megcáfoljanak (lásd Nagy Szent Leó, Levél a Flaviusoknak, Epist. 28). Ehhez én még hozzáteszem, hogy azok a keresztények, akik nem elégszenek meg a szóbeli hitvallással, hanem belsőleg is elhiszik, amit nyilvánosan megvallanak, egyáltalán nem lehetnének ellentmondó véleményen az Apostoli Szék kérdésével kapcsolatban.      Hiszen ezt vallják: „Credo in unum Deum” – hiszek egy Istenben – tehát egyetlen egyben, nem több istenben, és nem is egyetlen egyben sem. Ezzel az egy szóval: „unum” rábizonyítják az eretnekséget VI. Pálra és II. János Pálra [és Ratzinger/XVI. Benedekre és Bergoglio/Ferencre], csakúgy, mint a vallásszabadságról (Dignitatis humanae personae) és a nem-keresztény vallásokról (Nostra aetate) szóló zsinati nyilatkozatok minden kitervezőjére, támogatójára, szerzőjére és védelmezőjére, valamint a vallásközi kultuszrendezvények – helyesebben a bálványimádó rendezvények, mint Assisi (1986), Kyoto (1987), Varsó (1989) és Bari (1990) [és hol vannak még az 1990 óta megrendezettek?] – szervezőire, résztvevőire és „keresztény” szektásaira. Ez az egyetlen Isten, akit a hívek megvallanak, egyetlen Lény három személyben: a mindenható Atya,az ég és a föld Teremtője; az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus, ki az Atyától öröktől fogva született, valóságos Isten és valóságos ember, egylényegű az Atyával, ki testet öltött a Szentlélek által Szűz Máriától, aki megfeszíttetett, eltemettetett; és harmadnapra föltámadott; fölment a mennyekbe, ott ül az Atyának jobbja felől, ahonnan újra eljön, hogy megítélje az élőket és a holtakat; és a Szentlélek, Urunk és Éltetőnk, ki az Atyától és a Fiútól származik.      Ez tehát a keresztények örök Istene, az egylényegű és oszthatatlan Szentháromság, az isteni, szentjeinek kinyilatkoztatott misztérium. A Niceai Symbolum e három cikkelyével minden katolikus be tudja bizonyítani, hogy Wojtyla/II. János Pál nyilvánosan elárulta a keresztény hitet. Persze, ő is egyetlen istent vall meg, de ez a mohamedánok istene (beszéd 1985. augusztus 19-én Casablancaban), aki nem nemz, és akit nem nemzettek, aki tehát se nem Atya, se nem Fiú. Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy a Szent Szék okkupánsa elvesztette az egyetlen igaz Istenben, a Legméltóságosabb Szentháromságban, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben való hitet. Továbbá általános audienciáin Wojtyla/II. János Pál folyamatosan azt tanítja, hogy Jézusnak ahhoz, hogy messiási misszióját teljesíthesse, Istentől a Szentlelket kérnie kellett, vagyis hogy Jézus nem a megtestesült Isten, hogy a Szentlelket először a Jordánnál való megkeresztelkedésekor kapta meg, hogy az Atya és a Szentlélek között csak egy egyszerű kapcsolat van, vagyis, hogy nem egylényegűek (audiencia 1990. július 11-én), vagyis, hogy ez a Krisztus nem isteni, hogy tehát nem Isten Fia, egyszóval, hogy olyan ember, mint bárki más. Ez az eretnek még azt is meri mondani, hogy Jézus a pusztába vezettetett, „hogy itt egy szabadabb és intimebb kapcsolata legyen az Atyával” (audiencia 1990. július 11-én). Intimebb! Tehát azt tanítja, hogy az Atya nem volt mindig a Fiúban! Holott az Úr kijelenti: „Az Atya bennem van s én az Atyában vagyok” és „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,38/30). Kinek kell inkább hinni: Krisztusnak vagy II. János Pálnál? Végezetül, miközben azt a tanítást képviseli, hogy minden ember, kivétel nélkül, már most megigazult és megdicsőült (Wojtyla bíboros: "Segno di contradizione" Meditazioni, Mailand 1977., II. JP. "Redemptor hominis" enciklika), értelemszerűen tagadja, hogy Jézus Krisztus újra eljön ítélni eleveneket és holtakat. Az Egyház régóta és mindig újra ünnepélyesen elítélte mind ezen eretnekségeket (lásd: (XI.) Toledoi zsinat, 675, X. Pius Katekizmusa). Mivel a dolgok így állnak, ilyen egyértelműek, hogyan lehetséges mégis, hogy a katolikusok mégsem egységesek az Apostoli Szék kérdését illetően? Vagy egy eretnek nem Isten szavának tagadója? Az egyetlen igaz Isten, Urunk Jézus Krisztus ellensége? Talán enyhítő körülményként fel lehetne hozni, hogy a Szent Szék okkupánsának esetleg nincs tudomása arról, hogy kijelentései az Egyház által tanított kinyilvánított igazságokkal ellenkeznek. Ezért, mondják egyesek, csak formálisan kell eretneknek tartani. Wojtyla nem ismeri a Credót? Se az Evangéliumot? Ha ez így van, akkor nem is keresztény, és akkor végképp nincs semmi keresnivalója a Vatikánban, se bármely más az Egyházhoz tartozó helyen, vagyis se a feje, se a tagja soha nem volt az Egyháznak.      Mások a választására hivatkoznak, amit érvényesnek tartanak [lásd Sanborn püspököt és a Cassiciacum-tézis többi hívét] – egy olyan konklávé által, mely egészen nyilvánvalóan a legkevésbé sem törődött az általa megválasztott személy igazhitűségével.      Kérdezem: Kinek az akarata érvényesül a bíborosok választásával: az embereké, mint egy demokráciában vagy Istené? Ha az előbbi, akkor az Egyház az emberektől függ és nem Istentől. Másképp kifejezve: Isten Egyháza egyáltalán nem létezik, Isten nem lett emberré, soha nem létezett Krisztus Helytartója, következésképpen pápaság sem. Ez az abszurditásba vezet. Ezzel szemben a valóság az, hogy a bíborosok közvetítésével Isten az, aki Fiának Helytartóját kijelöli. Lásd X. Pius katekizmusát: „A hatalom, melyet az egyházi hierarchia tagjai birtokolnak, nem a néptől ered, és eretnekség lenne ilyet mondani. A hatalom EGYEDÜL Istentől származik.” Ezen kívül XII. Pius "Vacantis Apostolicae Sedis" konstitúciójában (1945. december 8.) a római pontifex megválasztásáról, azt olvassuk, hogy „Isten, aki a hivatalt adja, maga is ráteszi a kezét a megválasztottra, és hogy a gyengeség a kegyelem terhe alatt össze ne essen, az, Aki a méltóságot adta, az erőt is odaajándékozza”. Mondják meg tehát, kedves barátaim, elképzelhető-e, hogy Isten Lelke, „Aki a hivatalt adja”, szembehelyezkedjen Isten Igéjével, azáltal, hogy ennek az Istennek az ellenségét hagyja megválasztani? Vagyis Isten szembeszállhat-e Istennel? A bölcsesség önmagának mondana ellen, a jóság elkezdené magát feloszlatni, az örök Lény önmagát megsemmisíteni! Vessünk el tehát egyszer s mindenkorra ilyen abszurd és szentségtörő következtetéseket, melyeket azon konklávék érvényességének hamis axiómájából vonnak le egyesek, melyekből notórius eretnekek kerülnek ki pápaként.      Láthatják, hogy egyáltalán nincs szükség többre, mint azokat az igazságokat ismerni, melyeket minden katolikus, aki valóban ragaszkodik a hagyományhoz, megvall. Ezek az igazságok mindenki számára elérhetőek, benne vannak atyáink hitvallásában, ezek se nem kétségesek, se nem ellentmondásosak, mint a teológusok véleményei. Mivel Isten a prófétáknak és az apostoloknak nyilvánította ki őket, nem csak közel vannak hozzánk, hanem bennünk vannak, a lelkünkben, melyek általuk lesznek élővé, „hiszen az igaz a hitből él”. Nicea-konstantinápolyi hitvallás (CREDO) Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, ki egylényegű az Atyával, és aki által minden lett. Ki érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyekből, testet öltött a Szentlélek által Szűz Máriától: és emberré lett. Pontius Pilátus alatt érettünk megfeszíttetett, szenvedett és eltemettetett; és harmadnapra az Írás szerint föltámadott; és fölment a mennyekbe, ott ül az Atyának jobbja felől, és újra eljön dicsőséggel, hogy megítélje az élőket és a holtakat, s országának nem lesz vége. És a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, ki az Atyától és a Fiútól származik, kit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, ki a próféták által szólott. Hiszek egy szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára. És várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Amen. Feltéve: 2014. december 20.