Az Einsicht újság szerkesztőjének, Dr. Eberhard Heller-nek előszava A következő tanulmány mintegy folytatása Lén de Poncins „A zsidó probléma tekintettel a II. Vatikáni Zsinatra” ("Das jüdische Problem im Hinblick auf Vaticanum II") című írásának, ami az Einsicht 1986. novemberi = e1604 számában jelent meg, és a zsidó teológusoknak Krisztus istenfiúsága ellen felhozott érveit cáfolja, azokat, melyek egyikét-másikát az ú. n. reformátorok is átvettek. Bizonyos, hogy a próféták ígérete szerint a Messiás egyszerre Dávid fia és Isten Fia. Sőt, a Messiásnak – Krisztusnak – mind a törvény, mind a természet szerint Dávidtól kell származnia. Hogy a törvény szerint Dávidtól származik, az 2 Kir 7,16-ban van megjövendölve: „Házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad.” (2 Sám 7,16; – a Káldi-féle Vulgata fordításban: 2 Kir 7,16) Itt az lett kimondva, hogy a Messiásnak meg kell kapnia Dávid trónját, de ez csak akkor lehetséges, ha ő a törvény szerint Dávid utóda. Ugyanakkor Dávid természetes ivadéka is kell legyen, hogy Izajás jövendölése is beteljesüljön: „Azon a napon az Izáj (Dávid apja) gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.” (Iz 11,10)      Mindazonáltal Dávid leszármazási ágából való legális származás egyedül nem elegendő ahhoz, hogy Krisztus a Messiás legyen. Ezen felül Izáj gyökerének sarja is kell legyen (virga ex radice Jesse: Iz 11,1: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből”), vagyis Izáj utódának is lennie kell. Így érti ezt Szent Pál is, amikor Jézus Krisztusról azt mondja, hogy ő Isten Fia, „Ő test szerint Dávid nemzetségéből született”. (Róm 1,3) Másfelől maga Isten szava ezt jövendölte Krisztusról: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek én téged” (Zsolt 2,7) … „Az Isten hatalmas Fiának bizonyult” (Róm 1,4), vagyis a Messiást nem nemzhette ember. Ugyanezt jövendöli Izajás is: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek (Isten velünk) nevezi el.” (Iz 7,14) – Ez azt jelenti, hogy a Messiás személyében Isten velünk (köztünk) lesz. Ő maga fog köztünk lakozni (lásd Jn 1,14). Ez a név, Immánuel jelzi a Logosz inkarnációját. Így értelmezik ezt a szent atyák is, mint például Szent Jeromos és Aranyszájú Szent János. És ez az interpretáció mintegy magának Isten szavának visszhangja is: „A benne fogant élet a Szentlélektől van” (Mt 1,20 és 23) – „Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. … Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,32 és 35). Itt nyilvánvaló nehézség mutatkozik: Hogyan tud a Messiás, akit a próféták Isten Fiának hirdetnek (Zsolt 2,7), egy szűztől születve (Iz 7,14), Dávid törvényes leszármazottja lenni? Hogy test szerint Dávidtól származik, azt könnyű megérteni. Ehhez elég az a bizonyíték, hogy anyja Dávid véréből és nemzetségéből származik. Mindazonáltal ez a természetes leszármazás Dávid házából nem elégséges ahhoz, hogy a Messiást Dávid jogarának jogszerinti örökösének lehessen nyilvánítani. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a törvény szerinti leszármazás is adott. Vagyis, ha a természetes és a törvény szerinti leszármazás egybeesik. Csak ebben az esetben foglalhatja el törvény szerint Dávid sarja apjának, Dávidnak trónját. Ezért kell Szűz Mária jegyesének is Dávid házából és nemzetségéből származnia. És valóban, Lukács evangélista arról számol be, hogy „József Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Tehát az örökbefogadó apa, vagyis a törvényszerinti apa, Szent József, szintén Dávid királyi nemzetségéből származott.      A Ószövetség e követelése tehát Jézus két családfájában lel megoldásra, melyeket nekünk az Újszövetség hagyott hátra: lásd Mt 1,1-16 és Lk 3,23-28. Máté evangélista József családfáját mutatja be nekünk, Urunk törvényszerinti apjáét; Lukács evangélista pedig Mária családfáját bontja ki, aki a Messiást szülte („született Szűz Máriától”). Az első családfában Dávid után Salamon, Rechabeám, és Juda későbbi királyai következnek Jechoniásig. Majd a családfa így végződik: „Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.” Máté itt világossá teszi, hogy Jézus test szerint nem József fia.      A másik családfából pedig az derül ki, hogy Mária apja, akinek veje József volt, Dávid egyik mellékágából származik. Szent Lukács ezt írja: „Föllépésekor Jézus mintegy harminc éves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt” stb. (lásd Lk 3,23-31) – Éli Joákimnak vagy Heliacim-nak a rövidítése. Ez a három név a zsidóknál ugyanazt a nevet jelenti, és így könnyen helyettesítheti egyik a másikat. Hogy Mária neve nem szerepel Lukács leszármazási táblájában, nem meglepő, hiszen a zsidóknál nem volt szokás a nők nevét közvetlenül szerepeltetni a családfában. A nők nevüket férjük nevével helyettesítették, aki az após neve után következett, anélkül, hogy a feleséget név szerint megemlítették volna.      Mindebből az következik, hogy a két családfa a Bibliában nem csak nem mond egymásnak ellent, de még utal is egymásra. Hogy Jézus Krisztus a Messiás lehessen, ahhoz Dávidtól két különböző ágon kell leszármaznia. Úgy tűnik, hogy a Szentírás kritikusai ezt a szükségszerűséget nem veszik észre, és ezért a két különböző családfában megoldhatatlan problémát látnak. Úgy tűnik, nem ismerik a mindenkori próféciákat, és az evangéliumokat ellentmondásba akarják keverni egymással, és történelmietlennek akarják bélyegezni abban az értelemben, hogy azt állítják, Jézus nem Dávid nemzetségéből származik, amiért is nem lehet a Messiás. A modern exegéták még azt is mondják, hogy Mária dávidi leszármazása idegen az evangéliumoktól, sőt, még ki is zárják azt: szerintük Mária test szerint nem Dávid házának leánya. Mindez az érvelés nem új, csak alattomos megismétlése egy Porphyrius, egy Julianus Apostata, a manicheisták, a modern zsidók és az ateisták Szentírás elleni gáncsainak és rágalmazásainak. Csak ma nem nyíltan tagadják ezt az igazságot, hanem burkoltan, amikor például így fogalmaznak: „Igen, persze, Jézus a Krisztus (a Messiás), de valójában nem Dávid fia” – ahogy a modern exegéták érvelnek. Annak, aki az Ószövetséget alig vagy csak hiányosan ismeri, eközben nem tűnik fel, hogy ha a második állítás helyes, akkor az elsőnek szükségszerűen hamisnak kell lennie.      Holott a Szentírásból könnyen be lehet bizonyítani, hogy Mária a királyi szűz és Dávid sarja (virgo regia Davidicae stirpis – Nagy Szent Leó):      1. A jeruzsálemi Talmudban, ami Krisztus után 350-ben keletkezett, Chagigah traktátumában, „maguk a zsidók elismerik, hogy Szent Lukács családfája Jézus Krisztusé anyai ágról; mert a gyalázkodásokban, melyeket Jézus anyjával szemben felhozni merészelnek, »Heli lányának« nevezik (Kanonikus Crampon "Dictionaire du Nouveau Testament" 1938.)      2. A zsidók hagyományát a keresztények hagyománya erősíti meg. A görög és latin egyházatyák mondják, hogy Szűz Mária édesapját Joákimnak hívták, melynek Éli az egyik rövidítése. Ugyanezt a nevet adják neki az „Ebioniták Evangéliumában” és a II. század két másik apokrif evangéliumában.      3. Szent Jusztin vértanú (aki kb. 100 körül született Szamariában, meghalt 165-ben Rómában) a zsidó Tryphonnal folytatott párbeszédében arról számol be, hogy a Megváltó édesanyja Dávid törzséből származott, Jákobtól, Izsáktól és Ábrahámtól, ami bizonyítja, hogy a katolikus Egyház legrégebbi teológusának az apostolok egyik tanítványának kellett lennie – akkor született, amikor János apostol még élt –, és ezért Máriáénak tulajdonítja azt a családfát, amit Lukács evangélista jegyzett fel, és ami Dávidtól a három pátriárkára utal.      4. Mária leányörökös volt (lásd Luk 2,4), vagyis olyan lánygyermek, aki, mivel nem voltak testvérei, apja örökébe lépett. Mózes törvénye szerint a leányörökösök saját törzsük, vagy ezek családjainak férfiaihoz mehettek csak feleségül (Számok 36,6). Mivel Mária Józsefhez ment férjül, Dávid egyik ivadékához (lásd Mt 1,1-16), ebből is az következik, hogy ő is szükségszerűen Dávidtól származott. Ez megerősíti Szent Lukács családfáját, amiben megjelenik József neve. Mert a zsidók nemzetséglistáján azok a férfiak szerepelnek, akik leányörökösöket vettek feleségül, miként apósaik igazi fiai is.      5. Csak röviden említjük hitünk atyáinak tanúságát, mint például Szent Jeromosét és Szent Hilariusét, akik kifejezetten azt mondják, hogy a Megváltó édesanyja Dávid házából származik és Józseffel rokonságban volt (lásd Szent Jeromos kommentárját Mt 1,18-hoz és Szent Hilarius kommentárját Mt 1,1-hez). A protestánsokhoz hasonlóan a neo-modernisták is elvetik az apostoli hagyományt, miközben azt állítják, hogy egyedül a Bibliára támaszkodnak. Kövessük őket most ezen az úton és lássuk, vajon igaz-e az, amit állítanak: például Szent Lukács evangélista kizárja-e Mária dávidi származását? Hogy néz ez ki a valóságban? Az angyal ezt mondta Máriának: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját” (Lk 1,30-32). És most megkérdezem: Hogyan lehetne Dávid az atyja, ha „Mária nem ismer férfit” (Lk 1,34). Teljesen nyilvánvaló, hogy itt Gábor arkangyal tudtul adja, hogy Mária, Jézus anyja, Dávidtól származik, hiszen még József nem vezette házába, azonkívül Mária szüzességet fogadott. A zsidó törvény szerint egy házasság akkor vált érvényessé, amikor a menyasszony ünnepélyes szertartással a férje házába vezettetett.      Nos, erre az ünnepélyes ceremóniára csak három hónappal később került sor, miután Mária újra elhagyta unokanővére, Erzsébet házát (lásd Lk 1,56 és Mt 1,24). A szituációból és az angyal szavaiból tehát nagyon világosan kiderül, hogy Szűz Máriának dávidi származásúnak kellett lennie. Az Ószövetségben Isten maga mondja ezt el: „Felemelem utánad ivadékodat, ki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát” (2 Sám 7,12 – Káldi-Biblia: 2 Kir 7,12). Hogyan származhatna a Messiás Dávid ágyékából, ha csak az örökbefogadott fia lenne? Ez a megfogalmazás: „ágyékából származik” egészen biztosan nem egy eljövendő örökbefogadást jelent. Vagy talán a hamis exegéták az Ószövetséget teljes egészében el akarják vetni, ahogy a manicheisták tették? Akkor arra is gondolniuk kell, hogy Szent Pál – az Újszövetségben – is ezt írja: „Ex semine David secundum carnem” – „Ő test szerint Dávid nemzetségéből született” (Róm 1,3). Végezetül még Krisztus istenségéről kell beszélnünk. A próféták a Messiást mint Isten Fiát jövendölték meg (lásd Iz 7,14 és Zsolt 2,7). Ehhez a témához a modernistáknak két elméletük van, hiszen nem riadnak vissza semmilyen eszköztől, csakhogy az emberekkel elhitessék, hogy Jézus messiási létéről semmilyen megdönthetetlen bizonyíték nem létezik – valószínűleg, hogy ezzel a zsidó főtanácsot lehetőleg kimentsék és a judaizmusnak kedvezzenek. Ennek érdekében két teóriát állítottak fel: Az egyik azt mondja, hogy Jézus soha nem mondta, hogy ő Isten Fia. De hát erről az evangéliumokban bizonyítékok találhatók! Bizonyos eretnekek odáig mennek, hogy azt állítják, hogy a Szentírás egyetlen helyén sincs bizonyítva Krisztus istensége.      A másik teória finomabban van szőve: Szószólói beismerik, hogy Krisztus istenségéről szóló tan magától Krisztustól ered, és hogy ezzel kapcsolatban a tanítványok semmit sem találtak ki. Ugyanakkor tagadják, hogy ezt a zsidók ismerhették, és hogy ez az Ószövetségben is megtalálható lenne, holott ott éppenséggel elegendő utalás történik Krisztus istenségére. Közbe lehetne vetni, hogy az ó- és újszövetségi kijelentések ezen részbeni zűrzavara nem olyan súlyos dolog, ha különben Krisztus istenségéről szóló felfogást végülis nem vetik el, hanem még el is ismerik. De ez tévedés. Egy hazugság mindig súlyosan esik latba, különösen, ha isteni igazság tagadásáról van szó. Mert egy pillanatra tételezzük fel, hogy a második teória híveinek igaza van. Mi következne ebből? Ha a próféták valóban azt jövendölték volna, hogy a Messiást egy ember fogja nemzeni, ahogy mindannyiunkat [vagyis az Ószövetségben tényleg nincs nyoma Krisztus istenségének], akkor Jézus, aki azt mondta magáról, hogy Istentől jött ki, nem lehetne a Messiás. Az első elméletet (jobban mondva: eretnekséget) a következő tényállás cáfolja: maga Jézus nyilvánosan fedte fel istenségét – és hogy a zsidók ezt világosan megértsék, azt a nevet használta, amit Isten maga adott magának, amikor az égő csipkebokorban Mózeshez szólt: „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14). Valóban, Krisztus ezt mondta magáról: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58) Vagyis: „Öröktől fogva vagyok”, azaz „Én vagyok az Örök, a változatlan, a lét maga”. Amikor a zsidók Istenről beszéltek, így nevezték: „Ő van”, héberül: „Jahwe”. De hiszen pont e cím használatáért akarták a zsidók Krisztust mint istenkáromlót megkövezni!!!!!      Krisztus ezt is mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30) Ennél világosabban nem határozhatta meg istenségét! Hiszen ez azt jelenti: „Egylényegű vagyok az Atyával”. De nem csak János Evangéliuma bizonyítja Krisztus istenségét. A Lukács Evangéliumban magának Istennek a tanúbizonyságát is megtaláljuk: „Te vagy az én szeretett Fiam” (Lk 3,22), és Máténál Jézus saját istenségét e szavakkal erősíti meg: „Magad mondtad, hogy én vagyok az Isten Fia” (Mt 26,63-64).      Mindezek után azok, akik még mindig azt akarják állítani, hogy az Evangéliumokban nincsenek kijelentések Krisztus istenségéről, az ajánlható, hogy fontolják meg azokat a szavakat, amiket minden mise végén a pap felolvas (a misekönyv előtt Roncalli/Bugnini-féle reformja előtt): „Isten volt az Ige”, „és az Ige testté lett” (Jn 1,1/14). Végezetül foglalkozzunk azok véleményével, akik azt állítják, hogy Krisztus preexisztenciája és istensége idegen az Ószövetségtől. Ha ez igaz lenne, akkor a zsidóknak lett volna mentségük, hogy a megjövendölt Messiást nem ismerték fel és arra is, hogy mit istenkáromlót meg akarták kövezni – akkor jogos magyarázatuk lenne arra, hogy mint istenkáromlót halálra ítélték. A papok és a nép főemberei azonban nem lehettek tudatlanságban a Messiás istenfiúsága felől: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek én téged” (Zsolt 2,7). A 44. zsoltár 7-9. verseiben ez áll: „A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara. Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened az öröm olajával, mint senki mást társaid közül.” Amit Szent Pál apostol a zsidókhoz írt levelében imigyen idéz: „A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten trónod áll örökre, királyi pálcád igazság vesszője. Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.” (Zsid 1,8-10) – „A Te Istened kent fel, ó Isten” azt jelenti, hogy a Felkent Isten Istentől. Ez bizonyára nagy titok, ami a világosság Jézus Krisztusban minden nép számára lenni akart. Tehát az Úr felkentje, a Messiás, Isten! „A te Istened kent föl minden társad felett” … így érthető, hogy az, akit felken, egyszerre Isten és ember: a Messiás. Amennyiben Isten, egyedülálló (MTörv 6,4; Mk 12,29: „Halld Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!” – „Ez az első: Halld Izrael: Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr!”) Amennyiben ember, vannak „hozzá hasonlók”. A 44. zsoltárban (a Vulgata szerinti számozásban) lényegében benne foglaltatik a Niceai hitvallás krisztológiája.      Az Ószövetségnek még más helyeiből is kitűnik, hogy a megtestesülés titkát a zsidó népnek megjövendölték (például Iz 7,14: „Immánuel = Isten velünk). Maga Krisztus hívta fel az írástudók figyelmét, hogy a Messiást illetően tévedésben vannak, mivel csak arra gondoltak, hogy Dávid a Messiás természetes ősapja. „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem. Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia? Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.” (Mt 22,41-46) – A vallási vezetők tehát nagyonis jól tudták, hogy a Messiás Isten Fia, azaz Isten, és nem csak Dávid fia. Dániel próféta látomásában az Ősöreg és az Emberfia szintén isteni lény – lásd Dán 7,9-28. Ma sokan, akik még „keresztényeknek” nevezik magukat, nem hisznek már Krisztus istenségében, azaz nem hiszik, hogy Ő egylényegű az Atyával. Az ilyen emberek már régen teljesen hitehagyottakká váltak. Feltéve: 2014. december 30.