Billot bíboros Paruzia című könyvének olvasása, és az antimodernist.org.am honlapról való Wendland professzor tanulmányát, illetve Manning bíboros könyvét feldolgozó két cikk lefordítása után, laikusként néhány gondolatot szeretnék fűzni az eddig elhangzottakhoz. Talán nem tévedek, ha úgy vélem, hogy mindazok, akik nyitott szemmel járnak a világban – akár hívek, akár nem, de különösen a katolikusok – az elmúlt hónapok, hetek felgyorsult, rémisztő eseményeit átélve és a Bibliát, az apokalipszisról és az antikrisztusról szóló egyházi véleményt többé-kevésbé ismerve, maguk is el-elgondolkoznak a világ folyásáról, az idők végéről. Ami az Egyház sorsát illeti, azzal kapcsolatban két alapigazságot ismerünk: Urunk szavait, miszerint Egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt, azaz egy ígéretet, hogy az Egyház a világ végéig létezik. Másfelől az apostolok tanítását, miszerint az idők végén az Antikrisztus fog uralkodni, aki alatt megszűnik a szentmiseáldozat, és a föld színéről szinte eltűnik az Egyház. Nos, ez a két állítás – úgy tűnik – ellentmond egymásnak.      Továbbá azt is olvassuk a Bibliában, hogy Krisztus úgy jön el, mint a tolvaj, és hogy az utolsó időkben olyan lesz, mint Noé idejében, amikor az emberek ettek, ittak, nősültek, aztán az „éj leple” alatt egyszer csak eljött a vég. Ezzel látszólag szemben áll az a jövendölés, hogy az idők végén soha nem volt üldözések, természeti katasztrófák lesznek, olyanok, amiket a föld még soha nem látott. Nos, amire én a fent említett cikkek olvasása után és a mai események láttán gondolok, az az, hogy az idők végén bekövetkező természeti katasztrófák: „a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak”, talán elsősorban nem az anyagi világra – persze arra is, hiszen látjuk ezt –, hanem elsősorban a szellemi világra, nevezetesen a katolikus Egyházra vonatkozik: a nap, azaz a pápa elsötétedik, vagyis nem lesz; a hold, azaz a püspökök nem legeltetik a nyájat; és a csillagok, azaz a papok hitehagyottak lesznek. Hiszen egy katolikus számára még a legszörnyűbb természeti katasztrófa sem jelenthet olyan borzalmat, olyan felfoghatatlant, olyan „soha eddig nem látottat”, mint a mai hivatalos egyház Isten-tagadása, hitehagyása, súlyos eretnekké, új-pogánnyá válása. [Akinek ezek a szavak túl erősnek tűnnek, azok nézzék meg Bergoglio legutolsó utazásáról készült képeket, és olvassák el nyilatkozatait]. Manning bíboros és a többi múlt század végén élt és írt egyháziak írásait olvasva, és a történelmet ismerve, például a szabadkőművesek titkos terveit, melyeket abban az időben rögzítettek, úgy tűnik, hogy az értelmiségiek számára ez a hitehagyás, a liberalizmusnak, a „köztársasági” szellemnek stb. benyomulása, győzelme a katolikus világban már a múlt század második felétől megtörtént – hiszen ahogy a cikkben áll, maga Manning is így érzékelte. Ez a romlott szellem, a modernizmus, azaz a természetfeletti tagadása tehát már megtörtént az egyháziak és a képzettek köreiben. Ami még hiányzott, az a tömegek megtévesztése, félrevezetése volt.      Miként más helyen már írtam, Lewis szerint a technika nem a tudomány fejlődéseként, hanem az alkémia egyik formájaként jött létre. Olyan hihetetlen vajon, hogy az ördög azért hozta létre a technikai csodákat, hogy tévtanait az egyszerű emberek körében is elterjeszthesse? Rádió, film, tévé, mind-mind egy újabb látszatcsoda, egy újabb lépcsőfok a tömegek félrevezetésére, de az ördögnek, aki tudta, hogy már csak kevés ideje van hátra, mindezek túl lassú eszköznek bizonyultak. És akkor jött az újabb látszatcsoda, az internet, és vele az ú. n. „közösségi” oldalak, melyek végre elvégezték azt, amiért a Sátán az idők kezdete óta harcolt, az emberek tömeges elbuktatását.      Egy 34 éves fiatalember mondta nekem, hogy lelkiekben közelebb áll a 80 évesekhez, mint a 20-25, illetve azoknál fiatalabbakhoz. Pusztán az a tény, hogy ő még ismeri, vagy el tudja képzelni, hogy mi az a petróleumlámpa, mi az a sarki bolt, lelkiekben közelebb hozza őt a jóval idősebbekhez, mint azokhoz, akik egyszerűen nem tudják elképzelni a világot bevásárlóközpont és okostelefon, meg twitter nélkül.      Annyira lehetetlen, hogy az Antikrisztus csodái ezek a technikai „csodák”? – Emlékszem, amikor 1972-ben Münchenben az olimpia faluban a magyar vízilabda válogatott egyik tagja, aki ekkora csapatával már bejárta az egész világot, tehát szinte mindent látott már, a nyilvános telefonfülke előtt sorban állva, egyfolytában ezt ismételgette: „Nem hiszem el, hogy egyszerűen tárcsázom, és bejön Budapest. Csak akkor hiszem el, ha magam is sorra kerülök végre, és tényleg így lesz.” Ez nem többszáz évvel ezelőtt történt, hanem 1972-ben!      Hogyan lehetett volna akkor a kétezer, meg még több évvel ezelőtt élt embereknek leírni azokat a dolgokat, amiknek ma szemtanúi vagyunk? Hiszen még szavaik sem voltak ezekre az eszközökre? Nem lehet, hogy ezek azok a látszatcsodák, melyekről a Jelenések könyve ír, és amit a vadállat a Sátán erejéből visz majd végbe? Billot bíboros azt írja, hogy egyes egyházatyák szerint az antikrisztus „valami” lesz, de a többség mégis úgy tartja, hogy „valaki”, azaz személy lesz. Nos, legkésőbb 1963 óta olyan borzalmak történnek a Vatikánban, melyek egyikére, másikára igenis illik Dániel próféta jövendölése, miszerint a szent helyen felállítják az iszonyat undorát, a vészt hozó iszonyatot. Gondolok itt elsősorban a Szent Pál kápolnában történt 1963-as eseményre és Bergoglio produkcióira.      És ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az 1968-as püspökszentelés érvénytelen (amire szerintem többek között az az egyik nagy bizonyíték, hogy Bugnini és Montini minek változtatta volna meg ezt a rítust, ha nem azért, hogy érvénytelenítse?), akkor a szentmiseáldozat a világ legnagyobb, túlnyomó részén már megszűnt. Ami viszont a legerősebb jele a végső idők meglétének. A végső időkben sötétség telepszik az emberekre, írta Szent Hippolytus. Ez az, amit ma már nem csak homályosan érezni, de kifejezetten látni lehet. Mégpedig mindenütt: a legkisebb közösségben ugyanúgy, mint a széles nagyvilágban. Sőt, a közvetlen környezetben talán még jobban. A legijesztőbb azt látni, ahogy a hibákat vétők szinte szörnyetegekké válnak, ha nem hajlandók tévedéseiket, hibáikat időben belátni. És még egy ijesztő jelenség ütötte fel a fejét: minél nagyobb tévedést hirdet valaki, annál nagyobb a vonzereje másokra. A gonosz, a hamis szinte megbűvöli az embereket, de mindenképpen erősebben, mint korábban. Jézus azt mondta, hogy amikor látjuk a végső idők jeleit, emeljük fel fejünket, mert közeleg megváltásunk ideje. Nos, szerintem az elkövetkezendő szellemi borzalom, mert ez már teljes mértékben itt van, látható, tehát érint, letaglóz és elszörnyeszt bennünket, nagyon nehezen hathat vigasztalásként. E napról napra sokasodó, terjedő és egyre hihetetlenebbé váló szellemi torzulások mellett persze egyáltalán nincs kizárva, hogy még természeti csapások is jönnek, és véres üldözések. Ezek persze a világ egyes részein már jelen is vannak, mégpedig – ahogy a szemtanúk mondják – soha eddig nem látott kegyetlenséggel. Hol tartunk akkor most? Ez még mindig csak előjel? Vagy már benne vagyunk? Manning és Pie bíborosok szerint már több mint 150 éve? Feltéve: 2014. december 1.