Kérésemre, hogy a pap- és püspökszentelések hivatalos magyar szövegét küldje el nekem valaki, kaptam egy olvasótól a következő linket: http://penta.hcbc.hu/kantorkepzo/jegyzet/jlit4.htm ahol egy olyan katolikus pap írása olvasható, akinek a liturgia területén „neve” van. A tanulmány címe, ami egy Kántorképző iskola 4. évfolyamának tananyaga közé tartozik a következő: „Az üdvösségünk eszközei: a szentségek, a szentelmények és az áldások”.      A cikket nagyon futólagosan átnézve is két elképesztő dologra bukkantam, ami annyira hihetetlen, és egyúttal annyira árulkodó, hogy ennél találóbban a mai zsinat-egyházi helyzetet egyszerűen nem lehet lefesteni. Bár a bevezetőben a szerző megemlíti, hogy a katolikus Egyháznak összesen hét szentsége van, de az igen részletes felsorolásban és tárgyalásban és a végén levő tartalomjegyzékben mindössze hattal foglalkozik. Egyet kihagy: Találgatni lehet, hogy vajon melyiket. (Azoknak, akik restek utánanézni, elárulom: a szent Eucharisztiát, amiből az összes többi a forrását kapja.) A keresztséget és a bérmálást „A keresztény beavatás szentségei”-nek nevezi, ami lehet, hogy tartalmilag helyes, de hangzásában igencsak kellemetlen ízű. Beavatni főleg a pogány vallások híveit szokták, no meg a szabadkőműveseket. De csak ezért nem ragadtam volna tollat, ami erre késztetett, az az, hogy az egyházi rend szentségét együvé helyezve a házasság szentségével olyan csoportba tette, melynek ezt a nevet adta: „A közösség szolgálatának szentségei”.      E csoport bevezetésében ez a szöveg áll: „A beavatás szentségei Krisztus valamennyi tanítványának közös hivatását alapozzák meg, de van két olyan szentség, amely a felebarát szolgálatát tűzi ki céljául. Mindkét szentség az egyéni üdvösséget is segíti, de az egyházi rend szentségében fölszentelést nyernek, hogy Isten nevében az Egyház pásztorai legyenek, a házasság szentségében pedig megerősítést és fölszentelést nyernek, hogy méltóképpen betöltsék állapotuk feladatait (vö. II. Vatikáni zsinat tanításából).” Feltéve: 2015. március 28.