XIII. Leó pápa
FIDENTEM PIUMQUE
kezdetű enciklikája
1896. szeptember 20.

MÁRIA, MINT A KEGYELMEK KÖZVETÍTŐJE
[A körlevél összefoglalója a Denzingenből]

3320
Noha a tökéletes Kiengesztelő címe és szerepe minden bizonnyal nem illik senki másra, csak Krisztusra, hiszen egyedül, egy személyben emberként és Istenként ő helyezte vissza az emberi nemet a legfőbb Atya kegyelmébe: „Egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus…” (1 Tim 2,5k)
     Ha azonban, ahogyan az Angyali Doktor tanítja, „semmi sem tiltja, hogy bizonyos szempont szerint másokat is Isten és az emberek közötti közvetítőknek nevezzünk, amennyiben t. i. az embernek az Istennel való egyesülésénél az előkészítés és a szolgálat terén közreműködnek”, ilyenek az égi angyalok és szentek, a próféták és mindkét szövetség papjai, így ennek a dicsőségnek a fénye a fölséges Szüzet minden bizonnyal még nagyobb mértékben illeti meg.

3321
Egyetlen olyan személyt sem tudunk felidézni ugyanis, aki az embereknek az Istennel való összebékítésében annyit fáradozott volna valaha, vagy fáradoznék valamikor is, mint ő. Hiszen ő maga volt az, aki az örök kárhozatba rohanó emberekhez odavezette a Megváltót, már akkor tudniillik, amikor a békeszerző titok hírét, amelyet az angyal a földre hozott, „az egész emberi természet képviselőjeként” csodálandó beleegyezéssel elfogadta; ő az, akitől Jézus született (Mt 1,16), ő a valóságos anya, és ebből kifolyólag a Közvetítő színe előtt méltó és igen szívesen fogadott közvetítő.


Feltéve: 2015. február 12.


vissza

a HABEMUS PAPAM oldalra                              a KEZDŐLAPRA