Montforti Grignion Szent Lajos (1673-1716) prófétai láng-imája misszionáriusokért Mária Közössége számára (Részlet a szent „Az arany könyv” című művéből – Imprimatur 1920. március 27.) Az Atyaistenhez Emlékezzél meg, ó Uram, a Te közösségedről, ami a kezdetektől a Tied volt, hiszen öröktől fogva gondoltál rá. Mindenható kezedben tartottad, amikor a semmiből egyetlen szóval megteremtetted a világmindenséget, és még elrejtve tartottad szívedben, mikor Fiad haldokolva a kereszten halálával megszentelte, és mint drága kincset legszentebb Anyja gondjaira bízta. Memento congregationis tuae, quam possedisti ab initio. Tekints, ó Uram, irgalmasságod végzeteire, támassz törvényeidnek férfiakat, akikről Te legnagyobb szolgáid egyikének-másikának prófétai felvilágosítást adtál, egy Paolai Szent Ferencnek, egy Ferreri Szent Vincének, egy Sziénai Szent Katalinnak és a korai századok és a mostani idők még oly sok nagy lelkének. Memento! Mindenható Isten, emlékezzél meg erről a kiválasztott csapatról, mikor karod mindenhatóságát kölcsönzöd neki, ami még nincs megrövidítve, hogy nekik a világba való belépést egyengesse és őket tökéletességre vezesse. Innova signa, immuta mirabilia tua, sentiamus adiutorium brachii tui – nagy Isten, aki a kövekből fiakat tudsz támasztani Ábrahámnak (Mt 3.9), szólj csak egyetlen szót, hogy aratásodba jó munkásokat, szent Egyházadba pedig derék misszionáriusokat küldjél. Memento! A jóság Istene, emlékezzél régi irgalmasságodra, és ne feledkezzél meg választott szolgáidról. Emlékezzél meg megismételt ígéreteidről, amit Te prófétáid és Fiad által adtál nekünk, hogy meg fogod hallgatni méltányos kéréseinket. Ne felejtsd el a kéréseket, melyeket olyan sok évszázad óta szolgáid és szolgálónőid ebben az ügyben Hozzád intéztek. Az ő esedezésük, az ő sóhajtozásuk, az ő könnyeik és vérük, amit kiöntöttek, jusson el tekinteted elé, hogy irgalmasságodat hatásosan felkeltsék. Különösen drága Fiadról ne feledkezzél meg: Respice in faciem Christi tui (Zsolt 83,10: „Nézz fölkentednek arcára!”) az Ő halálfélelméről, az Ő gyalázatáról és szeretetteljes panaszáról az Olajfák hegyén. Quae utilitas in sanguine meo? (Zsolt 29,10: „Mi haszon származna véremből?”), fájdalmas halála és kiöntött vére hangosan kiált irgalomért, hogy hűséges szolgálóid segítségével az Ő országa ellenségei országának romjain felépülhessen. Memento! Emlékezzél meg, ó Uram, közösségedről is, hogy eleget tegyél igazságodnak! Tempus faciendi Domino, dissipaverunt legem tuam (Zsolt 118,126: „Uram, itt az ideje a cselekvésnek”). Parancsaidat áthágják, Evangéliumodat megvetik. A gonoszság áradatai az egész földet elárasztják és szolgáid közeléig mindent magukkal sodornak. Az egész föld fel van dúlva, az istentelenség ül a trónodon, szentélyed meg van szentségtelenítve és magán a szent helyeken is az undokság uralkodik. Mindent elhagyatottságra akarsz ítélni, igazságos Úr, ó bosszú Istene? Az egész világnak végül Szodomává és Gomorrává kell lennie? Mindig hallgatni fogsz? Örökké tűrni akarsz? Ne a Te akaratod legyen miképp a mennyben, úgy a földön is, és ne a Te országod jöjjön el? Nem jelentetted ki néhány hűséges barátodnak Egyházad jövőbeli megújulását? Ne térjenek meg a zsidók végre az igazsághoz? Nem éppen erre vár az Egyház? A menny minden szentje nem így kiált: „Igazságosság!”, vindica! Nem így beszél minden igaz a földön: Amen, veni Domine (Jel 22,20: „Amen, jöjj el, Uram!”)? Nem így sóhajt mindent teremtmény, még az oktalanok is, Babilon számtalan bűnének terhe alatt? Nem a Te eljöveteledre vágyakoznak, hogy minden lény megújuljon? Omnis creatura ingemiscit (Róm 8,22: „Az egész természet sóhajtozik és vajúdik mindmáig”). A Fiúistenhez Úr Jézus, emlékezzél meg közösségedről, memento Congregationis tua: Határozd el végre magad, hogy Anyádnak hűséges tisztelők új seregét adod, hogy általuk mindent megújítsál és Mária által a kegyelem éveit bevégezd, ahogy Te azt egykor szintén Mária által elkezdted. Da matri tua: liberos, alioquin moriar! Ajándékozzál Anyádnak gyermekeket és szolgálókat, különben meghalok! Da matri tua: Anyádért kérlek Téged. Emlékezzél meg méhéről és emlőiről, és ne utasítsál el engem! Emlékezzél őmiatta, akinek fia vagy és hallgass meg! Emlékezzél meg arról, mi ő Neked és mi vagy Te neki, és hallgasd meg könyörgésemet! Hiszen mit kérek Tőled? Nem a magam javára, mindent csak a Te dicsőségedre. Mit kérek Tőled? Azt, amit Te teljesíthetsz, igen, ki merem mondani, azt, amit nekem meg kell adjál, mint igaz Isten, hiszen Te kaptál minden hatalmat az égen és a földön, és mint minden gyermek legjobbika, aki végtelen szeretettel szereti anyját. Mit kérek Tőled? Liberos! Papokat, akik mentek minden földi ragaszkodástól, lehántva róluk minden, apa és anya, fivérek és nővérek; test szerinti szülők nélkül, földi örömök nélkül, földi javak nélkül, gátak nélkül és még saját akaratuk nélkül is.      Liberos! A Te szereteted és akaratod kedvéért rabszolgákat kérek Tőled, szíved szerint való férfiakat, akik nem a saját akaratukat akarják teljesíteni, ami csak beszennyezi és akadályozza őket, hanem mindenben a Te akaratodat követni, és Dávidhoz hasonlóan a kereszt botjával és a szent Rózsafüzér parittyájával a kézben összes ellenségedet legyőzni akarják: in baculo Cruce et in virga Virgine.      Liberos! Lelkek után vágyódom, akik megszabadulva a földiektől és eltelve a mennyei harmattal akadály nélkül mindenhova elszállnak a Szentlélek sugallatára. Ezek azok, akik felől prófétáid kérdezősködtek: „Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz?” (Iz 60,8)      Liberos! Férfiak után vágyódom, akik mindig a rendelkezésedre állnak, mindig készek Neked engedelmeskedni, mindig fülelve elöljáróik hangjára, mint Sámuel: akik mindig készek elmenni és mindent Veled és Érted elszenvedni, mint Tamás apostol: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,16)      Liberos! Mária, a Te szent Anyád igaz gyermekeiért kérlek Téged, akiket ő szeretetben fogant és ölében hordott, szült, emlőin szoptatott, és felnevelt, akiket kezeivel védelmezett és kegyelmével gazdagított.      Liberos! Ó, a Boldogságos Szűz igaz szolgálóit küldjél nekünk, akik mint Szent Domonkos, szájukban a szent Evangélium világító és égő fáklyájával és kezükben a szent Rózsafüzérrel mindenhova elmennek, hogy mint a hűséges kutyák ugassanak, mint a tűz égjenek és a világ sötétséget megvilágítsák, mint a nap. Szerencséltess bennünket férfiakkal, akik a Máriához való igaz áhítattal, álszenteskedés és állhatatlanság nélkül, alázattal, okossággal és buzgósággal mindenütt, ahova eljutnak, az őskígyónak a fejét széttapossák, hogy ezáltal beteljesedjen a régi átok, amit Te ellene hajítottál: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” (Ter 3,15) Való tény, nagy Isten, hogy a világ, ahogy előre megmondtad, sok üldözést készít e titokzatos asszony sarka, azaz az idők végén születendő gyermekeinek kicsiny csapata ellen. Való tény, hogy Mária áldott ivadékai és a Sátán elátkozott nemzetsége között nagy ellenségeskedés áll fenn. Ez az egyetlen gyűlölködés, amit Te magad alapítottál, és ami ezért megfelel a Te akaratodnak: Inimicitias ponam. De ezeknek a küzdelmeknek és üldözéseknek, amiket Belial nemzetségének gyermekei szent Anyád ivadékai ellen készítenek, csak arra kell szolgálniuk, hogy kegyelmed erejét, az erények nagyságát és Édesanyád tekintélyét csak még ragyogóbban felragyogtassák. Hiszen a világ kezdete óta azt a feladatot bíztad rá, hogy szívének alázatával megsemmisítse a büszke ősellenséget: Ipsa conteret caput tuum. Alioquin moriar! Nem jobb számomra, ó Uram, meghalni, mint látni, ahogy Téged naponta oly gyalázatosan és büntetlenül megsértenek, látni, ahogy naponta egyre jobban ki vagyok téve annak a veszélynek, hogy a gonosztettek áradata, ami egyre jobban duzzad, magával ránt? Ezer halál elviselhetőbb lenne számomra. Küldj nekem segítséget az égből vagy vedd magadhoz lelkemet! Igen, ha nem remélhetném, hogy Te előbb vagy utóbb saját dicsőségedre való tekintettel engem, szegény bűnöst meghallgatsz, mint ahogy eddig oly sok mást meghallgattál: „lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta” (Zsolt 33,7) – valóban sürgősen arra kérnélek, mint a próféta: „vedd magadhoz lelkemet!” (1 Kir 19,4) De a bizalom, amit a Te irgalmasságodba vetek, a prófétával együtt erre az imára sarkall: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit” (Zsolt 117,17), amíg Simeonnal kiálthatom: „Bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet.” (Lk 2,29-30) A Szentlélek Istenhez Memento! Ó, Szentlélek Úristen, határozd el magad, hogy dicső és hűséges menyasszonyodnak, Máriának Isten gyermekeit adsz és képezel ki! Vele és benne alkottad meg Jézus Krisztust, a kiválasztottak fejét, vele és benne kell ezért az Ő összes tagját is megalkotnod. istenségben egyetlen személyt sem hozol létre, de Te vagy az egyetlen, aki minden istenségen kívüli istenszerű embert megalkotsz. Minden szent, aki eddig élt és a világ végéig még élni fog, a Te szereteted műve a Máriával való egyesülésben. Az Atyaúristen birodalma az özönvízig tartott és áradással lett vége; Jézus Krisztus birodalmának vérpatakokban lett vége, de a Te birodalmad, ó, az Atya és a Fiú Lelke, a tűz, a szeretet és az igazságosság özönében folytatódik. Mikor jön el a tiszta szeretet ezen tűzfolyama, amit Te az egész földön lángra lobbantasz, és szelíden és erővel felszítasz, hogy minden népet, a törököket, a bálványimádókat, igen, még a zsidókat is megragadja és Hozzád megtérítse? „Tüze elől semmi sem rejtőzhet el.” (Zsolt 18,7)      Accendatur: Ez az isteni tűz, amit Te, ó Jézus, erre a földre hozni akarsz, gyúljon lángra mielőtt haragod tüzét elküldöd, ami mindent hamuvá fog változtatni. „Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.” (Zsolt 103,30) Igen, küldd el a földre ezt a tüzes Lelket, hogy tűzbuzgósággal teli papokat teremtsen, akiknek szolgálata által a föld színe megújul és Egyházad újra helyre lesz állítva! [És mindezt Montforti Grignion Szent Lajos 300 évvel ezelőtt írta!] Memento Congregationis tuae: Emlékezzél meg kiválasztott csapatodról, a kiválasztottak válogatott csapatáról, akiket Te az emberek közül e földön ki fogsz szemelni Igéd szerint: „Kiválasztottalak benneteket a világból.” (Jn 15,19) Ez békés bárányok nyája kell legyen, akiket Te oly sok farkas közepette gyűjtesz össze, finom galambok és királyi sasok serege oly sok szarka közepette, mézkereső méhek raja oly sok darázs közepette, könnyű szarvasok falkája oly sok teknősbéka közepette, bátor oroszlánok hada oly sok gyáva nyúl közepette! Ó, Uram: „Vezess haza a pogány népek közül!” (Zsolt 105,47), gyűjts össze bennünket a népek közül, néhányat közülünk, hogy szent és hatalmas nevednek a köteles tisztelet megadassék! Uram, hívjál apostolokat Máriának Ezt a dicsőséges csapatot megjövendölted prófétádnak, aki homályos és titokzatos, de isteni szavakkal hirdette: „Óhajtott esőt adtál, Isten, a te örökségednek; mely elfáradott, de te megerősítetted őt. A te nyájad lakott abban; elkészítetted azt, Isten, kegyességedből a szegénynek. Az Úr szót ad az örömhír vivőinek nagy hatalommal. »A seregek királyai futva futnak;« és a ház ékességének jut a ragadmányok osztása. Ha osztályrészeitekben feküsztök, hasonlók lesztek a galambhoz, melynek tollai ezüstösek és a háta vége felé aranysárga. Midőn a mennyben lakó ott a királyokat elszéleszti, fehérek lesznek, mint a hótól Szelmon. Az Isten hegye kövér hegy, erős hegy, termékeny hegy. Miért nézitek gyanúsan az erős hegységet? E hegy az, melyen az Istennek lakni tetszik, mert az Úr ott fog lakni mindörökké.” (Zsolt 67,10-17)      Ó Uram, mi az a kegyelemteljes eső, amit megfáradt örökségednek szántál és fenntartottál? Nem Mária, a Te jegyesed fiai ezek a szent misszionáriusok, akiket Te gyűjtesz össze és Te különítesz el a világtól Egyházad javára, ami annyira gyenge és megszeplősített lett gyermekei gaztetteitől? Kik ezek az állatok és szegények, akik a Te örökségedben fognak lakni, akik ott az általad elkészített isteni édességgel fognak táplálkozni? Nem azok a szegény misszionáriusok ők, akik teljesen a Gondviselésedre hagyatkoznak és a Te isteni gyönyöreiddel lakatnak jól? Nem azok a titokzatos állatok ők, akikről Ezekiel beszél, akik az igazi, nemes emberek jóságát fogják bírni a felebarát iránti önzetlen és jótékony szeretetükkel, az oroszlán bátorságát szent haragjukkal és okos, izzó szorgalmukkal Babilon gyermekeivel szemben, a bika erejét apostoli munkájuk és testük legyőzése által és végül a sas lendületét Isten szemlélése által?      Ezek azok a misszionáriusok, akiket Te Egyházadnak küldeni akarsz. Emberi szemük lesz felebarátaikkal szemben, oroszlán szemük a Te ellenségeiddel szemben, bika szemük saját magukkal szemben és sas szemük, melyekkel állandóan Rád tekintenek. Az apostolok ezen utódai oly nagy és mindent legyőző erővel fognak prédikálni, hogy prédikációjukkal minden szellemet és szívet megérintenek. Nekik fogod adni szavadat, „olyan ékesszólást és bölcsességet, amelynek egy ellenfelük sem tud ellenállni vagy ellentmondani”. (Lk 21,15) E forrón szeretett lelkek között, mint a hőn szeretett Üdvözítőnk seregeinek királya, gyönyörrel fogsz tartózkodni, mert ők minden működésükkel csak egy célt követnek: hogy ellenségeiktől elszakított zsákmányukat teljes egészében Neked átnyújthassák.      A Gondviselés iránti odaadásukkal és Mária-áhítatukkal ők bírják a galambok ezüstszárnyát, vagyis a tan és az erkölcsök tisztaságát, és hátukon az aranyat, vagyis a felebarát iránti tökéletes szeretetet, hogy ennek gyengeségeit elviseljék, és a Jézus Krisztus iránti nagy szeretetet, hogy az Ő keresztjét magukra vegyék. Te egyedül, ó Jézus, a meny királya és minden király királya fogod ezeket a misszionáriusokat királyokként a világtól elválasztani, hogy tisztaságukban fehérebbekké váljanak, mint a hó Selmon hegyén. Isten hegyeivé kell váljanak dús bőségben pompázva, és erős hegyekké, melyekben Isten csodálatos módon tetszését leli, olyannyira, hogy köztük telepedik meg, hogy az idők végezetéig náluk maradjon. Ó Uram, az igazság Istene, ki ez a titokzatos hegy, ahonnan Te olyan sok csodálatos dolgot nyilatkoztatsz ki? Ki más, mint Mária, a Te hűséges jegyesed, kinek alapját a legmagasabb hegy csúcsán alapítottad? „Szent hegyekre vetette alapjait” (Zsolt 86,1). „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik” (Mik 4,1) Boldogok azok a papok, akiket Te arra választottál és rendeltél, hogy Veled legyenek ezen a dús, isteni hegyen, hogy ott a világ megvetése és az Istenhez való szárnyalásuk által az örökkévalóság királyaivá váljanak. Igen, ezerszeresen boldogok azok a papok, akik arra hivatottak, hogy egészen tiszta és szeplőtelen jegyeseddel, Máriával való egyesülésük által fehérebbekké váljanak, mint a hó, és a menny harmatával és a föld zsírjával, vagyis minden földi és mennyei áldással gazdagodjanak, melyektől Mária túlárad.      Mózeshez hasonlóan e hegy magasáról fognak ellenségeikre tüzes imáikkal nyilakat kilőni, hogy megsemmisítsék vagy megtérítsék őket. Jézus szája által fogják e helyen a nyolc boldogságot megtanulni és Vele együtt fognak elváltozni, mint Tábor hegyén. Mint a Kálvária hegyen, úgy fognak Vele meghalni és az Olajfák hegyén Vele a mennybe felmenni. Memento Congregationis tuae: Tőled, egyedül Tőled függ, hogy kegyelmeddel felállítsd ezt a csapatot. Ha az ember akarná az első lépést megtenni ehhez, semmit sem érne el; ha a sajátjait a Tieiddel akarná vegyíteni, akkor mindent elrontana és felborítana. Tuae Congregationis: A Te művednek kell lennie, ó nagy Isten! Hozd létre a Te isteni művedet: alkoss, hívj, gyűjts össze birodalmad minden sarkából kiválasztottakat, hogy erős hadseregként ellenségeid ellen küldhesd őket. Nézd, ó seregek Ura, a fővezérek összegyűjtik a csapataikat, az uralkodók számos hadseregüket, az admirálisok flottákat állítanak fel, a kereskedők nagy számban özönlenek a kereskedelmi- és rakodóhelyekre [hátborzongató, ahogy 300 évvel ezelőtt a mai bevásárló- és szórakozó-központokat a szent látnok leírja]. Rablók, istentagadók, iszákosok és kéjencek naponta könnyedén és nagy gyorsasággal egyesülnek rakásra Ellened! Egyetlen puskalövés, egyetlen dobverés, egy kihúzott kardpenge, egy szikkadt babérlevél, egy arany- vagy ezüstérem elég arra, hogy összehívják őket. Az első füst, egy semmit nem érő nyereség, egy káros élvezet kielégítésének ígérete egyetlen pillanat alatt összeverbuválja a tolvajokat és katonákat, megtölti a házakat és a piacokat, összegyűjti a kereskedőket, befedi a földet és a tengert gazemberek megszámlálhatatlan sokaságával, akik mind, bár hely, vagy temperamentumuk, vagy egyéni érdekeik által egymástól el vannak választva, mégis életfogytiglan összezárnak, hogy az ördög zászlaja és vezetése alatt Te és birodalmad ellen harcoljanak. Ugyanakkor a mi oldalunkon, ó Uram, bár a szolgálatodban oly nagy dicsőség és nyereség, annyi öröm és előny kecsegtet, nem akad szinte senki, aki pártodat fogná, nem akad szinte egyetlen katona sem, aki zászlód alá állna? Egyetlen Szent Mihály sem buzgólkodik már a Te becsületedért és testvérei között nem kiált ekképpen: „Quis ut Deus?” „Ki olyan mint Isten?”      Ah, hagyj engem kiáltani mindenütt: Tűz! Tűz! Tűz! Segítség! Segítség! Segítség! Tűz van Isten házában! Tűz a lelkekben! Tűz egészen a szentélybe! Siessünk fivérünk segítségére, akit megölnek! Siessünk gyermekeink segítségére, akiket megfojtanak! Siessünk jó atyánk segítségére, akit leszúrnak! „Aki az Úr pártján áll, csatlakozzon hozzám.”      Ó bárcsak minden jó pap az egész világon, álljanak bár éppen a harc közepén vagy visszavonultak a közelharcból a sivatagokba és pusztaságokba – ó bárcsak minden jó pap jönne és velünk egyesülne: A kereszt zászlaja alatt akarjuk felállítani csatarendünket és rendezett hadseregünket, hogy együtt támadhassuk meg az ellenséget, aki már riadót fújt. „Az ellenségek őrjöngenek, zajonganak, tombolnak és csoportosulnak. Szakítsuk el láncaikat és vessük le igájukat magunkról. Aki a mennyben trónol, kigúnyolja őket.” Kelj fel Isten, hogy ellenségeidet szétszórd. Kelj fel, ó ram, miért alszol? Kelj fel!” Ó Uram, kelj fel, miért tűnsz úgy, mintha aludnál? Kelj fel egész mindenhatóságoddal, irgalmasságoddal és igazságosságoddal, hogy egy kiválasztott csapatot gárdaként kiképez magadnak, ami házadat őrzi, becsületedet védelmezi, és a lelkeket megmenti, hogy csak egy akol és egy pásztor legyen, hogy mindenki Téged tiszteljen a Te szent templomodban! Ámen. Egyedül Isten! Feltéve: 2015. május 8.