Zaby atya a június 21-i, vasárnapi szentmisében Gonzaga Szent Alajossal, a tisztaság védőszentjével kapcsolatban (akinek e napon van az ünnepe, de vasárnap lévén idén csak megemlékeztek róla) a tisztaság elleni vétkekről beszélt. Négy csoportba osztotta őket: a kísértésekre (ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy minden más bűnnél szembe kell szállni a kísértéssel, egyedül a 6. parancsolat esetében kell szembeszállás helyett inkább elfutni), amik önmagukban nem bűnök, az akarattalan vétkekre, amik legfeljebb bocsánatos bűnök, mert több imával, lemondással megelőzhetőek lennének, az egyszeri kisiklásokra, amik ugyan már a súlyos bűn kategóriájába tartoznak, de nem fertőzik meg alapvetően az embert, és a megátalkodott vétkesekre, akik rabjai lesznek szenvedélyüknek, és még az állatnál is alacsonyabb szintre süllyednek. Nos, ez a felosztás nemcsak a tisztaság ellen elkövetett bűnökre, hanem minden más bűnre, sőt emberi cselekedetre is érvényes.      Azért meséltem el ezt a prédikáció-részletet, mert Jézus szavai alapján, miszerint, aki Őt követni akarja, ne nézzen hátra, valamint a józan ész parancsa szerint, semmi értelme, sőt veszélyes és káros azzal a múlttal foglalkozni, amit az ember tudatosan hagyott el.      A rossznak felismert és emiatt elhagyott múltra való emlékezésnek – mint a tisztaság ellen elkövetett bűnnek – szintén több fokozata van. Az olykor-olykor való híradás nemcsak bocsánatos, de a mai helyzetben, amikor mindenki egyedül, magára hagyatva küzd az árral szemben, hasznos dolog is, hiszen miután nincs hiteles vezetőnk, közösségünk, állandóan ellenőriznünk kell önmagunkat, hogy valóban mi választottuk-e a helyes utat, és a többség jár a helytelenen. Ez a honlap ezt a stratégiát követi: időről időre ezért közöl egy-egy elképesztő történetet a Bergolio és társai kompániáról.      Ugyanakkor több levelet kapok, melyben a levélírók hosszú fejezeteken keresztül, linkekkel, videó-bejátszásokkal tarkítva kérődznek ezeken a szörnyűségeken. Meggyőződésem, hogy az ezekre fordított időt Istennek tetszőbben is el lehetne és kellene tölteni. Sőt, attól is tartok, hogy a szörnyűségekkel való ilyen mélységű foglalkozás megmérgezi, sőt függővé teszi a lelket. E bevezető után egy kis beszámoló az elmúlt hetek szörnyűségeiből: Bergoglio: „A párbeszéd egységet és békét szerez” – Szinkretizmus Sarajevoban (forrás: www.katholisches.info – 2015. június 12.) Egy epilógus a krónika számára Bergoglio Sarajevoban tett látogatásáról. A boszniai főváros Kosevo-stadionjában megrendezett „szentmisén” Bergoglio egy ragasztószalaggal megerősített pásztorbottal jelent meg. Ugyanis a „mise” előtti kavalkádban a Scorzelli-bot a földre esett és kicsivel a feszület alatt eltörött. Guido Marini szertartásmester hozatni akart egy másik pásztorbotot, de végül mégis a ragasztószalagos megoldást választották. Az ezüst Scorzelli-botot Montini alatt rendelték meg, majd Wojtyla egész pontifikátusa alatt ezt használta. Ratzinger visszatért az arany ferulához. Bergoglio eleinte szintén ezt használta, de aztán visszahozta a Scorzelli-botot, aminek ragasztószalagos változata most Sarajevoban ünnepelte premierjét. „Háború lóg a levegőben. Nem azoknak, akik a kultúrák összeütközését keresik”, így lehetne Bergoglio prédikációjának címét lefordítani. A kultúrák civilizált együttéléséért folytatott küzdelem ellen nincs semmi kifogás. „De ez nem mehet az igazság rovására”, írta a Chiesa e postconcilio weboldal. A nemzetközi ferences tanulók központjában megrendezett „ökumenikus és vallások közötti találkozón” Bergoglio a különböző vallások képviselőihez intézett beszédében ezeket mondta: „A párbeszéd az emberiesség egyik iskolája és az egység megteremtője, ami segít, hogy a toleranciára és a kölcsönös tiszteletre alapozott társadalmat felépítsük.”      Ez olyan állítás, ami a béke minden mércéjét a feje tetejére állítja. „Semmilyen párbeszéd nem tud békét és egységet teremteni, csak Krisztus”, reagált a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora. A találkozót az ország és a világ békéjéért mondott imával fejezték be. „Ez a Legszentebb Szentháromság szabályos bemocskolása volt, hogy ne egy erősebb kifejezést használjak, ami a lelkemből kitörni akar”, írta a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora.      Az ima így szólt: „Mi, Ábrahám utódai a benned, a zsidók, a keresztények és a muzulmánok egyetlen istenében való hit értelmében, alázatosan és benned való bizalommal könyörgünk hozzád ezen országért, Bosznia-Hercegovináért, hogy a férfiak és nők, különböző vallások hívei, nemzetek és kultúrák békében és harmóniában élhessenek itt. Kérünk téged, o atya, hogy ez a föld minden országában így legyen!” Ezután Sarajevo város Bergoglionak és a többi vallási vezetőnek egy „lehetetlen” ajándékot nyújtott át, melyben a „szinkretizmus van megörökítve”. [lásd a jobboldali fotót] »Szent Pál a zsidókhoz írt levelében világossá teszi, hogy a keresztények nem a zsidók és a mohamedánok hite szerint utódai Ábrahámnak [az utóbbiak akkor még nem is léteztek, és Szent Pál nyilván álmában sem hitte volna, hogy egy ilyen vallással szemben szükség lehet bármilyen magyarázkodásra]. „A békesség Istene, aki Urunkat Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta halottaiból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát.” (Zsid 13,20) Az egyházatyák azt tanítják, hogy Ábrahám azért igazult meg, mert hitt az eljövendő Krisztusban. Krisztus maga pedig ezt mondja (Jn 8,56-58): „Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja a napomat. Látta és örvendezett. A zsidók erre fölháborodtak: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ezen „én vagyok” éppoly fenséges, mint megrázó jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni.      Lehetséges mégis, hogy senki nem áll fel és nem kiált a háztetőkről?      A helyzet persze az, hogy ez a probléma nem Bergoglioval kezdődött, ő csak az elviselhetetlenségig fokozza elődei ezirányú kezdeményezéseit mindazon tompító effektusok nélkül, melyekkel az előtte levő „pontifikátusok” a híveket félrevezették«, állapítja meg a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora. Függelék: Minél több már a jóízlésnek, nem csak a katolikus vallásnak ellentmondó dolgot tesz Bergoglio, a „katolikus” internetes sajtóban annál határozottabban kezdenek elkülönülni egymástól azok, akik vakon és ostobán követnek mindent, ami népszerű, politikailag korrekt és előnyhöz juttató, és azok, akik bírálják Bergogliot és társait. Ez utóbbiakkal mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy bírálatuk miatt munkaadójuk kiteszi őket állásukból, vagy mint nemrégen az egyik vatikáni szakértővel történt, maga a Vatikán vonja el tőlük akkreditálásukat. Az ú. n. „tradicionalista” sajtó ilyenkor felháborodik, holott erre semmi oka nincs. Ha ugyanis valaki elismeri Bergogliot legitim pápának, akkor, mint katolikusnak, abszolút tilos neki hit és erkölcs dolgában őt kritizálni. Ahogy Müller „bíboros”, a Hittani Kongregáció prefektusa – ebben legalábbis – a katolikus tanításhoz nagyon következetesen kijelentette: „A Tanítóhivatal tanít, és nem őt tanítják.”      Meggyőződésem, hogy az ilyen fél-katolikusnak megmaradt személyek munkássága ártalmasabb, mint a nyílt eretnekeké, hiszen az igazságot őszintén kereső, igaz katolikus útmutatást váró embereket tökéletesen félrevezetik, úgy ahogy ezt a lefebvrizmus tette.      Emlékezzünk csak Dr. theol. Klaus Obenauer, a bonni egyetem teológus tanára Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’ című tanulmányára, melyben a szerző annak a véleményének adott hangot, hogy már az tagadja az isteni törvényt, aki „megvitatásra” bocsát egy ilyet. Írta ezt akkor, amikor még csak suttogtak, de nem döntöttek egy püspöki szinódusról. És most, amikor már túl vagyunk az elsőn, és előttünk a második, ahova Bergoglio teljes erővel gyűjti a saját csapatát, azaz minden megüresedett püspöki székbe egy homokos-barát embert ültet, levonta a professzor úr a következményeket? Nem, dehogyis. Ő is, csakúgy, mint hasonlóan gondolkodó társai, például a fenti cikk írója, bírál és mégis Krisztus Helytartójának, Krisztus szeplőtelen menyasszonyának, az egy szent katolikus és apostoli Egyház tévedhetetlenséggel bíró fejének tartja Bergogliot.      Ezzel az égvilágon semmivel sem különbek bírálatuk tárgyától: hiszen csakúgy, mint Bergoglio, ők is tagadják a katolikus tanítást, még ha nem is ugyanazt a tételét. De miként a Tanítóhivatal már tévedhetetlenül kijelentette, a katolikus vallásban egy hittétel tagadása egyet jelent az egész vallás tagadásával. Sőt, Bergoglio annyira nyíltan és undorítóan hitehagyott, hogy egyetlen vallását csak kicsit is komolyan vevő katolikust sem csaphat már be, míg az őt bíráló „hithűek” súlyosan félrevezetnek másokat. Zaby atya mondta, hogy a 6. parancs önmagában (ha nem tekintünk a következményekre) sokkal kisebb bűn, mint például a kézbeáldozás, hiszen az az 1. parancsolatot szegi meg. A Bergogliot érvényes pápának tartók bűne is súlyosabb, mint az emberi nemi tisztaság ellen elkövetett bűn, hiszen Jézus Szentlélek által vezérelt szeplőtelen menyasszonyának tisztaságát tagadják. Végül még egy hír a zsinati szekta fővárosából, amit a kath.net június 15-én jelentetett meg:      Miután Bergoglio ellátogat a valdensek egyik templomába, Koch bíboros, a pápai ökumenikus tanács elnöke abban reménykedik, hogy ez impulzusul szolgál arra, hogy a katolikus egyház bocsánatot kér a valdensektől. JÚNIUS 22-i HÍR: Bergoglio hétfőn Torinóban ellátogatott a valdensek legfőbb templomába, és valóban bocsánatot kért tőlük. A katolikus Egyház „keresztényietlen tetteket és viselkedési módokat” mutatott, mondta Bergoglio, a mostani fő eretnek a már régóta eretnekeknek. „Jézus Krisztus nevében, bocsássatok meg!” ... No comment…. Vajon, mi jöhet még ezek után? Feltéve: 2015. június 22.